Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. 3. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 199 alapján kötötte meg a biztosítási szerződést, és alperes meg sem kisérli annak bizonyítását, hogy az ajánlatban foglalt kérdésre vonatkozó feleletnek olykép történt bevezetéséről, hogy egyszer volt tűzkára, tudomással nem bírt, már pedig ennek bizonyítása nélkül az a körülmény, hogy az ajánlatot az ügynök töltötte ki, és hogy az ajánlatban foglalt kérdésre vona tkozó felelet az ő tényleg megtett nyilatkozatától eltérően vezettetett az ajánlatba, a szerződés érvényére befolyással nincsen». A Curia 1902 június 25-én, 1237/v. 1901. szám alatt a két alsóbirósági ítéletnek megváltoztatásával a biztosító társulatot a biztosítási összegnek megfizetésére kötelezte, mert «két tanú vallja, hogy a biztosított az ügynöknek kijelentette, hogy három évvel ezelőtt egy életbiztosítási ajánlata visszautasittatott és felhívta az ügynököt, hogy ezt a körülményt az ajánlatban tüntesse ki, de erre az ügynök azt válaszolta, hogy az alperes társaságnál az ajánlat elfogadása tekintetében csak az orvosi vizsgálat eredménye lényeges, ellenben más társaságnál több évvel azelőtt tett ajánlat el- vagy el nem fogadásának semmi jelentősége nincs, hogy ő (az ügynök) tudja, mit kiván az alperes társaság és mire fekteti a fősúlyt, csak hagyják a dolgot ő reá, ő tudja mit csinál. E szerint bizonyítottnak tekintendő, hogy a biztosított valótlan bevallást nem tett. Ezek alapján a kir. Curia megállapította, hogy az ügynök az ajánlatban foglalt kérdést a biztosított előtt akként értelmezte, hogy az nem vonatkozik a több évvel azelőtt tett ajánlatokra és azoknak el- vagy el nem fogadására és ekként a biztosítottat erre a kérdésre és annak a biztosítás szempontjából való jelentőségére vonatkozóan megtévesztette és ehhez képest az ajánlatot ide vonatkozó részében a biztosított bemondásától eltérően töltötte ki. Minthogy pedig az ajánlatban foglalt kérdéseknek a biztosítottal való közlése és azok értelmezése tekintetében a biztositó társaság ügynöke mint annak ajánlatok felvételére kiküldött megbízottja jár el. az általa a biztosított féllel szemben az ajánlatban foglalt kérdésekre vonatkozóan elkövetett m egtévesztés következtében a biztosított bemondásától eltérő felelettel való kitöltése esetében a biztositó nem hivatkozhatik sikeresen arra, hogy a biztosított hamis bevallást tett». A Curia 1902 október i-én 781/v. 1901. szám alatt mindkét alsóbirósági ítéletnek megváltoztatásával a díjfizetés iránt megperelt biztosítottnak egy kihallgatott tanúnak vallomása mellé pótesküt ítélt arra, hogy ő az ügynökkel abban állapodott meg hogy az ajánlat nem egész évi, hanem negyedévi díjfizetés kitüntetésével lesz kitöltendő. Ugyanis «helytelen az alsóbiróságok Ítéleteinek az a jogi megállapítása, hogy a felperes ügynökének az az eljárása, hogy az ajánlatot nem a létrejött megállapodásnak megfelelően töltötte ki, a jelen esetben az alperes terhére esik. Mert általánosságban nem áll az, hogy a biztosítási ügynök a kitöltetlenül átvett ajánlat kitöltése tekintetében rendszerint a biztosított megbízottjának tekintendő. A jelen esetben ugyanis alperes az ajánlatot a díjfizetési kötelezettségre nézve az abban foglalt háromféle fizetési módok kettejének kitörlése és igy a választott fizetési mód kitüntetése