Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Kuncz Ignácz

i8ö MAGYAR JOGÁSZEGYLET. érték mellett gondoskodnak, söt szükségleteket ébresztenek bennünk, hogy kielégítésük utján jövedelemhez juttassuk őket. Merőben fokozati a különbség az akarat ily módon való és megengedett irányitása és annak (közvetett és közvetlen) kényszer utján való, tilos irányitása között. A közfelfogás már most bizonyos határt állit fel arra nézve, hogy a befolyásolás mily mértékét tartja tisztességesnek, megengedettnek, igazságosnak; s az ezen túlmenő befolyásolást megtiltja. Nem az akarat szabadsága az, a mit itt veszélyeztetettnek lát a közfelfogás és a jog: hanem a cselekvés szabadsága van veszélyben, ha az egyik félnek módjában áll a másik fél részére oly kényszerítő motívumokat teremteni, a melyek elől az ki nem térhet. S még ez a cselekvés-szabadság is — bármi értékes az emberre nézve — egymagában alig szolgálhat elegendő okául a fentemiitett törvényes intézkedéseknek: a jog csak akkor lép szabályozólag közbe, ha e szabadsággal együtt veszélyeztetve van a gyönge elemek gazdasági existentiája, megélhetése, erkölcsisége, becsülete, emberi méltósága, e nagy anyagi és erkölcsi javak érdekében lép közbe a jog parancsoló szavaival a szabad verseny nyüzsgésébe, e nagy érdekek — és nem az akarat vagy cselekvés szabadsága a maga abstractumában — végső indító okai az előadó által felsorolt és találóan csoportosított törvényes szabályoknak. Látjuk is gyakran az életben, hogy üzleti ügyesség, tolakodás, rábeszélőképesség ellenállhatatlan erővel késztetnek az ügylet megkötésére, melyet megbántunk, mihelyt a döntő szót kimondtuk: a jog mégis köt a szavunkhoz, mert ama nagy érdekeinket veszélyeztetve nem látja, a puszta abstract cselekvésszabadsággal pedig keveset törődik. Tömeges vásárlásra ingerlő végeladások, hihetetlent igérő reklámok, tolakodó ügynökök és proviziós jóbarátok ellen nincs a praetornak edictuma; csak akkor ad fegyvert a kezünkbe — a kényszer és tévedés korlátain kivül —. ha az emiitett nagy érdekek forognak koczkán. A mi a S^akolc^ai javasolta amendement-t illeti: az meg nem valósitható. A mai kor a törvényparancsoknak bizonyos rabulistikus, betürágó alkalmazásához van szokva; olyan alakot pedig lé*hetetlen a javasolt intézkedésnek adni, hogy az ily kevéssé szabad értelmezés mellett a forgalom biztosságát alapjában meg ne rendítse, a mint ezt dr. Mes\lény Artúr a vita során azon melegiben ki is fejtette, érintvén egyúttal ama gondolatokat is, a melyeket e sorok pedzenek. A forgalom érdekét nem hangsúlyozhatni eléggé, s az, a mit az előadó zárószavában e részben dr. Baumgarten Nándor reflexióira felelt, semmit sem gyengített az ellenvetéseken. Dr. Schulhof Gé^a felszólalása után dr. Barna Ignác\ helyesen mutatott rá arra, hogy a tervezet a maga uzsoraparagrafusának tág fogalmazásával elmegy addig, a meddig nagy veszedelmek nélkül egyáltalán el lehet menni az «akaratszabadság» oltalmazásában. A fentiekből — igaz — kiviláglik, hogy az uzsoraparagrafusnak ép oly kevés köze van az akaratszabadsághoz, mint ennek •— S\akolc\ai előadásához. *