Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Kuncz Ignácz

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. I83 •(Miként a hajós kikerüli az örvényeket és a szirteket, ugy az államférfi is kikerüli az akadályokat és veszélyeket s a czélhoz mindketten csak kerülő uton jutnak el. A tudományban azonban nincsenek örvények és szirtek, tehát kerülő utaknak sem szabad lenni. Az államtudós első kötelessége az elvnek mértanilag egyenes vonalát követni és pedig ennek végső consequentiájáig. Csak igy lesz a tudomány független és csak igy ad tájékozást a törvényhozásnak s általában a gyakorlati életnek az illető rendszerre nézve, csak igy áraszt világosságot a népöntudatra. . . . Oly tudomány, mely a maga rendszerébe a gyakorlati akadályokat fölveszi, nemhogy előmozditaná a haladást, hanem még föl is tartóztatja azt, mert az emiitett akadályok, mint kövületek még akkor is ott lesznek a rendszerben, a mikor a praxis azokat már legyőzte. Hányszor találkozunk az elméletben valamely elv csorbításával, mikor a gyakorlatban ez az elv már rég teljes diadalra jutott. A tudomány csak akkor használ a gyakorlatnak, ha ennek útjára az elvek tiszta világosságát önti, vagyis ha nemcsak az állam törvényei teszik a tudományt szabaddá és függetlenné, hanem ez tud is szabad és független lenni. A tudomány, mint a gyakorlat uszályhordozója, magának a gyakorlatnak is több kárt tesz, mint hasznot". (V. ö. A nemzetállam tankönyve 1902. 10. és 11. oldal). Bármely egyetem homlokára véshetné ezeket a bölcs szavakat, melyeknek tudományos igazságát csak erkölcsi emelkedettsége múlja felül. A nemzetállamról irt főműve hü marad ehhez az alapelvhez. Kiindulási pontjából bátran halad előre a «mértanilag egyenes» irányban. Persze itt már nem tudjuk őt követni, mert kiindulási pontját nem tudjuk elfogadni: «... a nemzetet, mint államot, emeltem rendszerré. Ez annyit jelent, hogy a nemzet az activ államalany gondolatban, akaratban, és tettben; hogy tehát a nemzet állami absolutum s minden egyéb az államban a nemzetnek létalakja, vagyis az államban a nemzeten kivül substantialiter nincs semmi. Ebből következik az egyén impersonalitása az államban; mert ott substantialiter csak egy personalitás van, az államé, vagyis a nemzeté; minden egyéb personalitás csak ennek az egynek kisugárzása. A nemzetállam tehát nem azt jelenti, (mint az atomisticus népsouvereinetási theoriában), hogy az állam a nemzet dolga, hanem az állam maga a nemzet ; az államalany maga a nemzetalany; vagyis az állam nem res populi (nem az atomisticus sokaság tulajdona) hanem persona populi (maga a nép, mint souverain ethikai személy)*. Szükségtelen bővebben kifejteni, hogy ez a felfogás mennyire ellentétben áll a modern sociológiai és természettudományi kiindulási pontokkal. Ép azért tanainak részletes elemzése egy ellenkező iskolához tartozó részéről meddő polémia volna. De ki kell nyomatékosan emelnem, hogy Kunc\ metafizikai világfelfogása nem volt sem egyoldalú, sem türelmetlen. Bár theista, a termé-