Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. i ? Oly intézkedést, mely szerint a vizsgálatot a járásbíróság is elrendelhetné, a Bp. nem tartalmaz, sőt a Bp. 104. §-ából kitűnik, hogy az a kir. járásbíróságnál nem is inditványozható. Ebből következik, hogy a törvény rendszerének az a magyarázat felel meg, a mely a vádtanács megbizásából eljáró kir. járásbiróságot a vizsgálat elrendelésére nem tekinti hatáskörrel bírónak. Ezt az értelmezést nem zárja ki a Bp. 110. §-ának 2. bekezdése, mert ez szoros összefüggésben van az idézett szakasz 1. bekezdésével, azt tehát helyes értelmezés szerint csak azon vizsgálóbírói intézkedésekre lehet vonatkoztatni, melyek a vizsgálat «teljesítését) körül felmerülnek. Minthogy továbbá a vizsgálat «teljesitése» logikailag feltételezi, hogy a vizsgálat már el van rendelve s az ellenkező értelmezés azon elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy a teljesítéssel megbízott kir. járásbíróság magának a vizsgálatnak elrendelését megtagadhatná; minthogy végül az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása is azt javasolja, hogy a vádtanács ne csak perorvoslat esetén vagy ismételt határozattal szerezhessen hatályt végzésének: a két kir. Ítélőtábla ellentétes elvi megállapodása folytán felmerült vitás kérdést a jelen határozat szerint kellett eldönteni. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető szakosztályainak 1901. évi deczember hó 2-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 18-án tartott teljes ülésben. A kir. Curiának teljes ülése ellentétes táblai döntvények folytán e decisión kivül még három határozatot hozott. Az I. számút még a Bp. életbelépte előtt alkotta meg, az ügvész felebbezési jogának köre tárgyában ; e döntvény a Bp. rendelkezései alapján immár elavult. A II. és III. számú döntvények pedig a jövedéki büntetőjog körébe vágnak. Ez utóbbiakban a következő elvi kijelentés foglaltatik: a 77. siámuban: szeszes folyadékoknak egvik beszedési körzetből a másikba bevitele, ha engedély nélkül történik, az adó 10—20-szoros összege erejéig büntettetik (Bjt. XXVII. 209.); a III. sTjimuban : adókihágás esetén a pénzügyi hatóságnak csak oly intézkedése szakítja félbe az elévülést, melv a kérdőrevonás jellegével bir. (Bjt. XXXII. 133.) 15. A Curia által valóknak elfogadott tények hézagos felsorolása. (Btk. 333., 334. §§., 336. §• 4- Bp. 385. §. 1. a) p., 437. §. 1. bek.). Az alsófokok a vádlottat egy rendbeli lopás bűntettében (Btk. 333- §•' 33^- §• 4- P-) s ezze^ an.vagi halmazatban (Btk. 96. §.) egy rendbeli lopás vétségében (Btk. 333., 334. §§.) mondották bűnösnek. A vádlott semmiségi panaszszal élt a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján. A Curia a semmiségi panaszt elutasította, mert az alsóbiróság által megállapított s a Curia által valóknak veendő következő tények : hogy nevezetesen a vádlott mint bejáró takaritónő 1900 szeptember