Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. értelemben veendő a Curiának az a számos esetben ismételt kijelentése, hogy a legfelső bíróságnak a Bp. 437. §-ában foglalt megkötötts:ge a büntetés kiszabás körül befolyással biró enyhitő és súlyosító körülményekre is kiterjed. V. ö. 5/101/900. és 5875 900. számú curiai határozatokat a Bj. Döntvénytárban I. I. $.). 13Biróküldés. (Bp. 29. §.) Folyamodó az erzsébetvárosi kir. törvényszéknek elfogultságát s ezen az alapon más bíróságnak kiküldését azzal okolja meg, hogy ellene ennek a királyi törvényszéknek két bírája állítólag ellenséges indulattal viseltetik. A kir. Curia e kérelmet elutasította. Vádlott a kir. törvényszéknek két birá;ára nézve hozta fel, hogy azok irányában ellenséges érzelemmel viseltetnek; a többi birák ellen azonban kifogást nem tett; minthogy az kizártnak tekintendő, hogy a collegiális tekintet miatt részrehajlatlan Ítéletet várni a nem kifogásolt bitóktól nem lehetne; s minthogy e szerint az erzsébetvárosi királyi törvényszéknél van annyi biró, a kiket kizárási okból mellőzni nem lehet, hogy a vádlott ügyének elintézése teljesen elfogulatlan bíróság által eszközölhető : ehez képest a Bp. 29. §-a 2. pontjának esete fenn nem forog. De egyébként is a Bp. 68. §-a jogot ad vádlottnak, hogy annak a két birónak az ügyben való mellőzését kérhesse, a kikről azt állította, hogy ellene ellenséges indulattal vannak s ennek megtagadása esetén a Bp. 69. §-ában meghatározott perorvoslattal élhet (1902 november 24-én. 6026/902. B.). A Bp. életbelépte óta kifejtett gyakorlatot a következőkben ismertetjük : Hely adatott a biróküldés iránti kérelemnek, mikor a feljelentésből kitűnő ügyállás szerint az eljárni hivatott járásbíróságnál alkalmazott albirónak tanuként való kihallgatása előre volt látható, s az illetékes járásbíróság másik birája, t. i. a biróság vezetője ellen a védő azt hozta fel kifogásul, hogy az a feljelentővel szoros baráti viszonyban van (Bj. Dt., I. 140.) ; továbbá mikor a vádlott az illetékes törvényszék egyik bíráját fosztotta meg életétől, mi által nemcsak ama törvényszék tagjait, hanem az egész ottani társadalmat saját maga ellen nagy mérvben felháborította (u. o. 141.); mikor a kir. ügyészség vezetője volt a sértett fél, s ez által ki volna zárva, hogv a fennforgó, rendszerint főmagánvádra üldözendő vétség esetében a vád képviselete a sértett által átvétethessék, a menynyiben ekkor épen a sértett fél által, illetőleg az ő utasítása szerint eljáró helyei