Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. 9 nél több szavazattal igennel felelt; végül arra a mellékkérdésre: «ha az első fökérdésben vagy kisegítő kérdésben foglalt cselekményben bűnös, azon védekezésére tekintettel, hogy leányát férje leterítette s annak nyakára hurkot tett s ekként a leányát fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítása okából fogta meg férjének heréjét s ennek megfogásával húzta le férjet leányáról és rúgta azt ágyékon, beszámítható-e vádlott cselekménye, igen-e vagy nem?» nyolcznál kevesebb szavazattal igennel felelt; Sz. R. II. rendű vádlottra nézve pedig annak alapján, hogy az esküdtszék arra a főkérdésre vonatkozólag vájjon «bűnös-e Sz. R. abban, hogy 1901 július 14-én Bihar községben T. J. halálát okozta abbeli gondatlanságával, hogy abban a hiszemben, miszerint a nevezett már meghalt, anyjának T. J.-nénak fölakasztani segített a nélkül, hogy az eszméletlen állapotban levő T. J. haláláról meggyőződött volna, igen-e vagy nem?» hétnél kevesebb szavazattal igennel felelt. (5632/902. sz.) A kir. Curia az I. rendű vádlottra vonatkozólag az Ítéletet megsemmisítette a Bp. 384. §. 10. pontja alapján s a bíróságot uj ítélet hozatalára utasította. (C). Az esküdtszék a kisegítő második főkérdésre hétnél több szavazattal özv. T. J.-né I. r. rendű vádlottra vonatkozólag megállapította, hogy ez a vádlott néh. férje T. J.-nak halálát gondatlanságával okozta, a mellékkérdésben foglalt beszámithatóságra vonatkozólag pedig az esküdtek hét szavazattal igennel feleltek. Minthogy pedig a Bp. 368. § ának 1. bekezdése szerint az esküdtek ama határozatához, mely a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy a Btk.-nek külön rendelkezései értelmében súlyosabb büntetési nemnek vagy tételnek alkalmazását vonja maga után, legalább nyolez igenlő szavazat szükséges, minden más esetben azonban egyszerű szótöbbség dönt, ellentmondó : ennélfogva az esküdtbíróság ítéletének indokolásával az ítéletnek ama rendelkezése, a mely szerint T. J.-né I. r. vádlott beszámithatlansága állapíttatott meg, holott az indokolás szerint az esküdtek hét szavazattal igenlőleg válaszoltak, tehát a Bp. 368. §. 1. bek. utolsó pontja szerint vádlott beszámithatóságát mondották ki. Ezzel az esküdtbíróság a Bp. 384. §. 10. pontjába ütköző semmiségi okot követett el. (1902 június 13-án 5632/902. sz.) A Curia határozata a 3X4. J. 10. pontja alapján semmisítette meg az esküdtbirósági Ítéletet és így a kérdések feltételében rejlő semmiségi okra ki sem terjeszkedhetett. V. ö. Jogállam I. 350., 599. lapjain közölt bírálatunkat: a mely szerint a gondatl an cselekmény megállapítása egyrészt, s ugyané cselekmény elkövetőjének jogos védelem czimén fölmentése másrészt összeférhetetlenek, vagyis : a jogos védelem a gondatlan cselekmények köréből ki van zárva. Erre