Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. 7 periben 1902 február 10-én a vasúti állomáson F. D. győrmezei lakos melénye belső zsebéből a bűnjelként lefoglalt pénztárczát 692 kor. tartalommal, nevezettnek beleegyezése nélkül, jogtalan eltulajdonít isi czélzattal együttesen elvitték; ezért őket az Ítélet fogmatba vételétől számitandó két évi és hat havi fegyházra, továbbá a büntetés kiállását követőleg három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik felfüggesztésére ítélte. A kiszabott szabadságvesztés büntetésből pedig előzetes letartóztatásuk és vizsgálati fogságuk által három hónapot kitöltöttnek vett. A győri kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét a vádlottak szabadságvesztés büntetésére vonatkozó részében megváltoztatta akként, hogy ezek büntetését egyenként 3 évi fegyházra emelte fel, a mely büntetésből a kiállott vizsgálati fogság által 5 hónapot vett kitöltöttnek. Ez ítélet ellen a vádlottak azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert ártatlanok s a büntetést sokalják. (T.) Az ugyan nem volt beigazolható, hogy a vádlottak közül a tárczát melyikök vette ki a sértett zsebéből, az pedig nyilvánvaló, hogy a vádbeli cselekmény oly jellegű, melyet a dolog természeténél fogva csakis egy egyén hajthat végre; mégis, miután vádlottak cselekménye a lopásra irányuló kö\ös akaratelhatározásra verethető vissza s a vádlottak mindegyike a másik számára a bűncselekmény elkövetését megkönnyítendő, a sértett figyelmét elvonni igyekezett és csak a véletlen kínálta alkalom döntötte el, hogy a tárcsát melyikük emelje ki: a bíróság a vádlottakat tettestársaknak tekintette. Vádlottak e bűncselekménye az I. rendű vádlottra nézve a Btk. 334. §. alapján az ezen §-ban meghatározott értékhatárnál fogva, a II. és III. rendű tekintetében pedig tekintet nélkül a lopott dolog értékére a Btk. 338. §-a folytán bűntetté minősül, mert lopás, illetőleg sikkasztás miatt már két izben voltak büntetve. Az I. rendű vádlott büntetése kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett fiatal kora, mindhárom vádlottnál ellenben súlyosítóul vétetett tanult voltuk s hogy cselekményükkel egy tisztességes embert halálba kergettek, mert ez pénze elvesztése miatt öngyilkossá lett (3333/902 B.). A kir. tábla a% okból változtatta meg az elsöbiróság ítéletét vádlottak szabadságvesztésbüntetésére vonatkozó részében, mert figyelembe vette, hogy az összes vádlottak, a vád alapját képező lopásban tanúsított eljárásukból is ítélve, a vagyonbiztonságra közveszélyes egyénékül jelentkeznek, hogy a II. és III. r. vádlottaknak a vád alapjául szolgáló bűncselekménye, az ellopott dolog értékére való tekintettel már a Btk. 334. §-a szerint is lett volna minősítendő, s hogy a vád-