Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

11. Büntetőjog és eljárás. '59 iratok lemásolásáért, illetőleg végzések gyorsabb expediálásáért kapott egyes ügyvédektől pénzbeli jutalmat. A temesvári törvényszék 1902. deczember 29-én megtartott főtárgyalásán mindhárom vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 465. §-ában meghatározott passiv megvesztegetés vétségében. A temesvári kir. tábla ez Ítéletet 1903 évi január 29-én helybenhagyta; megokolásában különösen kiemelvén, hogy: «a feleknek kiszolgáltatott tkvi szemlék (lustrum) utáni díjazás jogosultsága nem alapulván a birói ügyviteli szabályok, vagy a tkvi rendelet rendelkezésein, másrészt azoknak kiszolgáltatása sem lévén oly rendkívüli munkának tekinthető, a melyért a köztisztviselő jutalmazásra jogos igényt tarthatna: a Btk. 466. §-a szempontjából is kétségtelen, hogy vádlottak cselekménye a 465. §-ban meghatározott vétség alkotó elemeit kimeríti. A kir. tábla Ítélete ellen vádlottak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmiségi panaszt jelentvén be: a kir. Curia 1903. március 18-án nyilvános tárgyaláson foglalkozott az ügygyei. (C. IV. tanács.) A vádlottak és védőik által bejelentett s a B. P. 385. §. 1. a) pontjára alapitott semmiségi panaszoknak hely adatik s ezen semmiségi okból, a Bp. 437. §. 3. bekezdése értelmében mindkét alsóbiróság Ítélete egészben megsemmisíttetik és vádlottak az ellenük emelt s a Btk. 465. §-ában meghatározott megvesztegetés vétségének vádja alól a Bp. 326. §. 1. pontjának 1. tétele alapján felmentetnek. Az iratok az illetékes fegyelmi bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Indokok : Minthogy a kir. tábla által valóknak elfogadott tények szerint a vádlottak a hozzájuk fordult felektől a meg nem engedett jutalmakat nem a még csak teljesítendő hivatali cselekményekért, hanem ezek teljesítése után fogadták el; s minthogy a kir. tábla sem fogadott el valóknak oly tényeket, a melyekből megállapittathatnék, hogy a vádlottak a hivataluknál fogva teljesitendő cselekményért vagy annak elmulasztásáért jutalmat követeltek, vagy a cselekmény teljesítését jutalom igérése előzte meg, a mit vissza nem utasítottak, ezek nélkül pedig a vádlottak cselekményében a Btk. 465. §-ában meghatározott megvesztegetés vétségének lényeges ismérve hiányzik; de ezen cselekmények a Btk.-nek más rendelkezésébe sem ütköznek, mint az a Btk.-nek az idézett §-ra vonatkozó miniszteri indokolásából is kitetszik; minthogy továbbá a vádlottaknak a telekkönyvi rendtartás 170. §-a értelmében hivataluknál fogva csakis szóbeli felvilágosítások adása állott kötelességükben és így a telekkönyvi szemléknek (lustrum) magánfelek részére való elkészítése alkalmával hivataluknál fogva teljesitendő cselekményeket nem végeztek : ugyanezért téves a valóknak elfogadott tényekből levont az a következte-