Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

/. Közjog és közigazgatás. 155 déltetett, megszűnt.* E rendelkezéssel kiegészítve a 4. §. a—f pontjait, világos, hogy itt a felfüggesztésnek csak oly okairól van szó, a melyek valamely módon megszűnhetnek, a melyek tehát, a mig meg nem szűntek, fenhagvják azt a lehetőséget, hogy az ügyvéd ellen megindult bűnvádi eljárás állásának elvesztésére vezethet. De vájjon megszünhetik-e, vagy megváltozhatik-e a jogerős birói Ítélet eredménye ? A jogerős Ítélet végleges helyzetet teremt, a mely után már nincs szükség ideiglenes intézkedésre. Ha a büntető biróság jogerős Ítélete hivatalvesztést mond ki az ügyvédre : úgy ezt az ügyvédi kamara az ítélet vétele után nyomban foganatosítja ; ha pedig a büntető biróság nem mondta ki a mellékbüntetést, s az illető ügyvéd az ítélet hozatala előtt felfüggesztve nem volt: az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának módjában áll a jogerős büntető ítélet s az ehhez tartozó bűnügyi iratok alapján aránylag rövid idő alatt megtartani a tárgyalást és végleges ítéletet hozni. Minő értelme volna tehát annak, hogy ily esetben valaki az ügyvédség gyakorlatától ideiglenesen felfüggesztessék. Ha a fegyelmi biróság netalán elmozdításra ítéli azt az ügyvédet, a kit a büntető biróság hivatalvesztésre nem itélt: ekkor a 4. §. e) pontja alapján különben is fölfüggesztheti, sőt köteles fölfüggeszteni őt az ügyvédség gyakorlatától, a mig a Curia jogérvényesen határoz ; ha azonban a fegyelmi biróság csak feddésre vagy pénzbüntetésre itéli az illető ügyvédet: ez esetben mivel teszi jóvá azt, hogy őt az ügyvédség gyakorlásától a közbeeső időre fölfüggesztette ? így tehát sem a törvénynyel, sem az igazsággal nem egyeztethető meg az, hogy az ügyvéd ideiglenesen felfüggesztessék az ügyvédség gyakorlatától olyan jogerős büntető ítélet alapján, a m elvivel az illető hivatalvesztésre ítélve nincs. 122. Önálló puszták birtokosainak községi közmunkamentessége. (1886: XXII t.-cz. 130. és 135. §§. és 1890:1. t.-cz.) Sz. vármegye közigazgatási bizottsága H. I.-nek mint az 1886: XXII. t.-cz. 330. §-ában előirt községi pótadókedvezményben részesülő puszták haszonbérlőjének felebbezésére őt a községi közmunkatelj esités kötelezettsége alól felmentette. E határozat ellen Ny. város képviselőtestülete élt panaszszal. (Közigazgatási biróság.) A k. b. a panaszt elutasítja és H. I. terhére történt kivetést törölteti, mert az 1886: XXII. t.-cz. 130. és 135. §-aiban foglalt különleges rendelkezés (lex speciális) — miként az a 45830/1902. sz. alatt kiadott kereskedelemügyi miniszteri utasitás második fejezetének második §-ában is kimondatott — az 1890:1. t.-cz. által nem érintetvén, továbbra is érvénynyel bir. (3148/1902. k.) 123. Mezőgazdasági szeszgyárak községi közmunkatartozása. (1890:1. t.-cz. 49 és 159 §§. és 1890: XIII. t.-cz. 2. §.) R. B. mezőgazdasági szeszgyártulajdonos a törvény által biztosított törvényhatósági útadó alóli mentessége alapján a községi közin unkatartozás alól is mentességet igényel. 12*