Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. Mi halmazatban állóknak nyilvánított feldicsérési cselekmények is a B. T. K. 172. §. 2. bekezdése alapján büntettetnek. (1903 márczius 26-án 1764. sz.) Azt hittük, hogy á kir. Curia már tul van azokon a nehézségeken, a melyek az egység és többség és a többség keretén belül az eszmei és anyagi halmazat elhatárolása tekintetében a Btk. hatálybalépését 1 öve tő első időszakban fölmerültek. A 28. sz. döntvény óta, a mely anyagi halmazatot állapított meg, ha a hatóság elleni erőszak például testi sértéssel van kapcsolatban, a judicatura helyes iránya általában az, hogy eszmei halmazat csak oly deliktumok tekintetében mondatik ki, a melyeknek tényálladékai annyira össze vannak forrva, hogy elválasztásuk lehetetlen. Anyagi halmazatnak veszik pld. azt, hogy egy lövés, vagy egv gondatlanság több ember sérelmét, vagy halálát okozta, ha egy sajtóközlemény több egyén ellen irányul, vagy több külön tényálladéku büntetendő cselekményt (pld. királysértést és közönséges rágalmazást) foglal magában, stb. Ki merné állítani, hogy a nemzetiség elleni izgatás (172. s a büntévő tol dicsérése (174. §.) nem külön tényálladéku vétségek, a melyek semmikép sem forrhatnak össze, és igy külön állanak akkor is, ha egy sajtóközleménvben fordulnak elő. És mégis mit tett a kir. Curia? Kimondta, hogy vádlottnak két-két cselekménye a Btk. 95. §-a alapján egy-egy cselekménynek nyilvánittatik ; vádlott tehát hét rendbeli vétség helyett a Btk. 172. 5. 2. bekezdésébe ütköző öl rendbeli vétségben mondatik ki bűnösnek. Hiszen ez egyáltalán nem is halmazat, nem többség, hanem egység ; más szóval a Curia ez esetben az alsófoku bíróság által megállapított két külön tényálladéku vétséget elsikkasztott. Honnan veszi ehhez a jogot a kir. Curia ? Honnan veszi a jogot különösen ahhoz, hogy államfogházzal büntessen oly egyént, a kinek egyik cselekményére a törvény fogházat állapit meg? Ha tényleg eszmei halmazat forog'na is fenn, ki kellett volna tenni az Ítéletben a törvénvnek azt a rendelkezését is, mehet a cselekmény szintén megsértett, t. i. a Btk. 174. §-át és az összbüntetést ennek megfelelően (Btk. 101. §.) vagvis a sulvosabb nemű szabadságvesztésben kellett volna kiszabni. Ez az ítélet a kir. Curia gyermekéveire emlékeztet és így remélhető, hogy utánzásra nem talál. 110. Sértett semmiségi panasza az esküdtbíróság felmentő ítélete ellen, midőn a kir. ügyész is jelentett be semmiségi panaszt, de ezt a koronaügyész visszavonta. (Bp. 430. §. 3. bek., 390. 5 2. bek. és 434. ?. 3. bek.) Szándékos emberölés kísérletével vádolt H. J. büntető ügyében a székesfehérvári kir. törvényszék, mint esküdtbíróság 1902. évi május hó 22-én felmentő Ítéletet hozott. Ez Ítélet ellen nemcsak a kir. ügyész, hanem a sértett képviselője is jelentett be semmiségi panaszt, a törvényszék pedig az utóbbit is elfogadta. A kir. ügyészség semm. panaszát azonban a koronaügyész visszavonta, s így a Curia csak a sértett által használt semm. panaszszal foglalkozhatott. (C. IV. t.) Miután a koronaügyész az 1902. évi szeptember hó 15. napján 3338. sz alatt kelt nyilatkozatával a királyi ügyésznek