Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

/. Közjog és közigazgatás. kérték kérvényezők a megtámadott választást érvényteleníteni, mert Ehen Gyula pártja a kerület községeiben vesztegetett és etetett-itatott, tehát a 3. §. 2. és 6. pontjaiban megjelölt cselekményeket követte el abból a czélból, hogy a választók É. Gy.-ra szavazzanak és hogv az igy befolyásolt választók a képviselőre le is szavaztak. A kérvénynek ezt a részét szintén a bizonyítás elrendelése nélkül kellett elutasitani; mert a 3. §. 10. pontjában foglalt rendelkezése szerint nemcsak az bizonyítandó, hogy választók, a kikkel szemben a 3. §. 2. és 6. pontjaiban meghatározott cselekmények más valaki, nem a képviselő által elkövettettek, a képviselőre szavaztak, vagy pedig a szavazástól tartózkodtak, hanem bizonyitandó az is, hogy az igy befolyásolt s a 4. §. értelmében érvénytelen szavazatok levonása esetében a képviselő az érvényes szavazatok általános többségét élnem nyerte; márpedig kérvényezők a kérvényükhöz mellékelt nyilatkozatokban É. Gy. képviselő 330 többségével szemben mindössze csak 14 Éhen-párti választóra vonatkozva jelölték meg a vesztegetés és etetés-itatás tényét, mi ha valónak vétetik is és e 14 szavazat, mint érvénytelen, a képviselőre beadott 1709 szavazatból levonatik: ez a képviselő általános többségét el nem enyészteti. Mindezeknél fogva a kérvény az 1899: XV. t.-cz. 121. §-a alapján el volt utasitandó. (206/1902. c. b. sz.). 102. Idegen rét jogtalan lekaszálása, ha a károsult a kártévő megbüntetését nem kívánja. i 1894. évi XII. t.-cz. 93. §. c) pont, 103., 10S. és 109. §-ok és 1877. évi XXII. t.-cz. 11. és 14. yok). Panaszos rétjét panaszlott jogtalanul lekaszálván: az utóbbit a községi bíróság panaszos kérése folytán 2 kor. és 80 fill. kár megtérítésére ítélte. Ez ítélet ellen panaszlott fölebbezést jelentett be, minek folytán a községi biróság az ügyet az illetékes kir. járásbíróság, mint sommás pörbeli bírósághoz terjesztette föl, ez azonban, hivatkozással az 1894: XII. t.-cz. 93. §-ának c) pontjára, azzal küldte vissza az ügyet, hogy azt a községi biró mint mezőrendőri kihágást tárgyalja, s a mennyiben ítélete ellen fölebbezés jelentetik be: az ü^yet az illetékes főszolgabíróhoz terjeszsze föl. A községi biróság ezzel szemben, miután panaszos a kártévő megbüntetését nem kívánta, megmaradt előbbi határozata mellett, mire az ügy az 1869 : IV-t.-cz. 25. §-a folytán a minisztertanács döntése alá került. (M. t.) Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik, mert panaszos a panaszlott megbüntetését nem kérvén : a kihágási eljárást nem kívánta megindítani, hanem kárigényét magánjogi utón kívánta érvényesíteni; a szobanforgó kihágás miatt pedig az 10*