Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

/V. Kereskedelmi-, váltó- és csödjog. 116 dés meghosszabitására nézve s lefizetett 1421 frc. 83 cts.-et. aranyban, kikötvén az ideiglenes kötvényben, hogy a mennyiben az ajánlat elfogadtatnék, a kötvény kiállitandó s mihelyt csak lehet, a jogosítottnak kiszolgáltatandó, míg ellenesetben a lefizetett összeg visszaadandó. Ajánlattevő ajánlatára választ nem kapván, azt visszautasitottnak tekintette, s a befizetett összeg iránt keresetet indított. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvénys^ék alperest a kereset értelmében marasztalta. Indokok: Alperes azt vitatta és kívánta bizonyítani, hogy ő az ajánlatot könyveibe bevezette, a kötvényt kiállította és erdélyi főügynökének megküldötte, a ki viszont M. J. brassói ügynökének küldte továbbkézbesités czéljából és kijelentette, hogy ö arról, vájjon M. a kötvényt felperesnek átadta-e, nem bír tudomással. Ezek szerint megállapittatott az, hogy alperes az ajánlatot nem fogadta el és hogy ehhez képest a felperes által teljesített befizetést az ideiglenes kötvény értelmében visszafizetni köteles, mert alperes az ajánlat elfogadása esetében nemcsak a kötvény kiállítására, hanem annak mielőbbi kiadására is kötelezte magát, azt pedig, hogy ezt megtette volna, vagy hogy felperest az ajánlat elfogadásáról értesítve, a kötvény átvételére felhívta volna, nem is állította. Nem jöhet figyelembe az az ellenvetés sem, hogy a kötvény kiadásának elmulasztása esetén is létrejött a biztosítás azáltal, hogy alperes azt 60 nap alatt vissza nem utasította, mert a% ideiglenes kötvény a biztosítás elfogadásának következményeként a kötvény kiállítását és kiadását kötvén ki, ennek elmulasztásával a biztosítás létrejöttnek nem tekinthető. A kir. Curia indokaiból és azért hagyja helyben a fenti Ítéletet, mivel: Alperes az ideiglenes kötvény tartalma szerint az abban jelzett 60 napon túleső biztosítási ajánlat elfogadása esetében a v»égleT ges biztosítási kötvényt, mihelyt csak lehet, tartozott magának a jogosítottnak kiszolgáltatni, hogy azonban alperes ennek a kötelezettségnek eleget tett, nem állítja, sőt megengedi, hogy felperes a végleges kötvényt még ez ideig sem kapta kézhez. Már pedig a keresk. törvény 468. §-a rendelkezéséből szükségképpen folyik, hogy a biztosított ajánlatának elfogadása és a szerződés létrejötte iránt tulsokáig bizonytalanságban nem tanható, mert a biztosítás czélja éppen abban van, hogy a biztosítás az ajánlattevő szándékához képest mielőbb, tehát a biztosító önkényétől f üggetlenül kezdetét vehesse. (141/1902.) Helyesen utal a kir. Curia a K. T. 468. §-ának intentiójára. Következik azonban a fenti eredmény a K. T. 315-ból is, mely távollevők között az ajánlat-