Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

92 IV. Kereskedelmi-, váltó- és csődjog. terjedő negyedévre eső díjrészlet fedezéséül adta, ezzel a jogcselekménynyel pedig az A) és B) szerint kötött biztosítási ügylet hatályát 1901. évi május hó 4-ig fenntartotta, a mire nincs befolyással az, hogy a szerződést 1901. évi április hó 24-én kelt levelében felmondotta, mert a váltót fizetés helyeit 1901. évi február hó 4-én az ekkor esedékes részlet biztosítására adván, a felmondás az említett díjrészletre nézve vállalt kötelezettséget meg nem szüntette. Mivel pedig az alperes a váltóval biztosított kötelezettséget nem teljesítette, őt az első fokú bíróság helyesen marasztalta. A kir. Curiq a másodbiróság Ítéletét az első bíróság Ítéletében felhozott indokoknál annyival inkább helybenhagyja, mert alperes a kereseti váltót a dijnyugta átvétele mellett fizetés gyanánt adta felperesnek, felperes peilig a~t fizetés gyanánt fogadta el. (838/902.) 69. Vasutak eladási joga a czimzett által át nem vett gryors romlásnak kitett árukat illetőleg. (Vasúti üzletszabályzat 70. §. 3. p.) Felperes kártérítési keresetet indított alperes M. A. V ellen azon az alapon, hogy azt a tojásküldeményt, melyet a czimzett nem vett át, 2402 márka és 95 pfenniggel'olcsóbban adott ez el szabadkézből, mint a mennyiben a vételár meg volt állapítva. Megjegyzendő az, hogy alperes feladót 1899. február 16-án értesítette arról, hogy czimzett a küldeményt nem vette át. Feladó erre nem válaszolt, miért is alperes február 23-án újra értesítést küldött felperesnek, kérve annak rendelkezését. Felperes azonban ugyancsak február 23-án akkép rendelkezett, hogy a kérdéses tojások I. B. czégnek Bonnba küldessenek, mely értesítés alpereshez csak február 25-n érkezett. Időközben — és pedig ugyancsak február 23-án — a vasút az árut szabadkézből eladta. A kit. Curia a másodbiróság ítéletét helybenhagvja. Indokok: A vasúti üzleti szabályok 70. §-ának 3. pontjában és az ezzel egyező «Betriebsreglement des Vereins Deutscher Eisenbahnverwaltungen» 62. §-ának 3. pontjában foglalt annak a rendelkezésnek, hogy romlás veszélyének kitel/ és ál nem vett árul a kiszolgáltató vasul minden további alakszerűségek nélkül a lehető legjobb áron eladhatja, helvesen magyarázták az alsó bíróságok abban az értelemben, hogy a vasút az ilyen árut szabad kézből is eladhatja. Ebben az esetben azonban az ilyen szabadkézből történt eladás eredménye csak akkor fogadható el szabályszerűnek, ha a vasút bizonyítja, hogy annak eszközlésével a rendes kereskedő gondosságával járt el, minthogy pedig e körülmény bizonyítva is van az által, hogy felperes nem tagadta alperesnek azt az állítását, hogy