Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

9o ///. Magánjog ás eljárás,. időre kiterjedöleg akart a V. család fiága javára rendelkezni. Minthogy azonban az alább kifejtendők szerint nem felelhet meg a végrendelkező akaratának a végrendeletnek oly értelmezése, mintha ő a hagyatéki ingatlanok tulajdonát a végrendeletben megnevezett személyek egyikének sem akarta volna hagyni és minthogy a helyettesítésnek több utóörökösre való kiterjesztése birói gyakorlatunk értelmében nem a végrendelet érvénytelenségét, hanem csak a helyettesítés korlátozását eredményezi : ugyanazért a végrendelet tartalmának érvénytelenségére alapított felperesi kifogás sem volt elfogadható. Tekintve már most azt, hogy birói gyakorlatunk szerint a végrendelet homályos szövege esetében lehetőleg oly magyarázatnak van helye, mely mellett a végakarat érvényesülhet és a végrendelet legalább részben fennáll; és tekintettel arra, hogy a hivatkozott homályos részek nem állanak útjában annak, miszerint az örökhagyó többi rendelkezései a törvényes gyakorlat korlátai között és a végrendelkező akaratának megfelelőleg érvényesüljenek : ugyanazért a részben érthetetlen szövegezés daczára az örökhagyó többi rendelkezéseit összefüggőleg és akként kellett értelmezni, hogy a mennyiben az a birói gyakorlat korlátai között lehetséges, az utóöröklés fennmaradjon. A végrendeleti intézkedések értelmének összefüggő része nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy az örökhagyó ingatlan vagyonáról hitbizományi helyettesítéssel kivánt rendelkezni, mert nyilvánvaló az, hogy néh. V. S. ugy nejét valamint testvérét V. J.-tésa tovább helyettesitett személyeket világosan arra kötelezte, hogy azok az örökséget haláluk után, illetve a tovább megnevezett személyek öröklésre hivatott utódainak nem létezése esetében egymásnak átengedjék, nem állhat meg tehát V. K. felperesnek abbeli érvelése, mintha a végrendelet közönséges helyettesítést tartalmazna, melynek lényege abban áll, hogy a végrendeletileg helyettesitett szeméty vagy személyek csak akkor lépjenek az örökös helyébe, ha ő az örökséget meg nem szerezhetné vagy el nem fogadná, mert a fenforgó esetben nem az, hanem az utolsó helyettest megelőző összes személyek végrendelkezési jogának megszorítása vagyis helyesebben reájuk nézve a végrendelkezési tilalom felállítása czéloztatott. Ez a megszorítás azonban birói gyakorlatunk szerint csak az első helyettesre kiterjedő érvénynyel bír; minél fogva a további helyettesekre vonatkozó intézkedést érvénytelennek kellett tekinteni és a végrendeleti öröklés jogát csak az első utóörökösre kellett kiterjeszteni. (Curia 2823, 902. sz. a. : helybenhagyja.)