Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

II. Büntetőjog és eljárás. 77 A kir. Curia a Bp. 385. §-ának 1. a) és b) pontjaira alapított semmiségi panaszokat elutasította. (C). Minthogy a kir. tábla által megállapított tények büntetendő cselekmény és pedig a vádlott terhére rótt lopás vétségének tényálladékát megállapítják s nevezetesen a Btk. 333. §-ában meghatározott lopásnak összes alkotó elemeit kimerítik, mert azon tények szerint, hogy vádlott a villamos áramot a hamis vezeték utján a pótmagánvádló készülékéből az árammérő megkerülésével elvezette s igy a villamos áramot egyik helyről a másikra átvihette a nélkül, hogy tulajdonságában vagy jellegében változást szenvedett volna, tehát vádlott azt, mint a fizikai természet alkotó részét akaratának uralma alá vette, kétséget nem szenvedhet, hogy az emiitett módon elvezetett villamos áram a lopás alkotó elemét képező ingó dolog fogalma alá esik; továbbá, mert vádlott csak azon villamos áram használatára lévén jogosítva, mely a villamos árammérőn keresztül ment s melynek értékét a a villamos árammérő a pótmagánvádló javára kimutatta, az áramkörbe vezetett villamos áram az áremmérőn átvezetése és a fogyasztott árammennyiségnek az árammérő által ki nem mutatása előtt a pótmagánvádló uralma alatt állónak tekinthető s igy a vádlottra nézve az általa jogtalanul elvezetett villamos áram idegen dolog volt; mert az elvétel az a fizikai cselekvés, melylyel valaki a dolgot az eddigi birtokló hatalmi köréből kihelyezi és azt a saját uralmának oly módon veti alá, mintha ő annak tulajdonosa volna, ez pedig mechanikai eszközök alkalmazásával is eszközölhető, s igy tehát a vádlott a hamis vezeték utján elvezetett villamos áramot, a pótmagánvádló uralmából, birtokából: annak beleegyezése nélkül helyezvén ki, a lopás elkövetési cselekedete, az idegen ingó elvétele is fenforog, s mert vádlott nyilvánvalóan mindannyiszor azon czélból alkalmazta a hamis vezetéket a pótmagánvádló által felállított készülékhez, hogy a villamos árammérő megkerülésével elvezetett villamos áramért járó dijat ne fizesse ki, az sem lehet kétséges, hogy az elvételt jogtalan eltulajdonitási czélból eszközölte; s minthogy ezek szerint a kir. tábla sem abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát megállapitja-e, sem pedig a büntetendő cselekmény minősítése kéidésében a Btk. megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen, mindezeknél fogva a semmiségi panaszokat mint alaptalanokat a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. (1903. február 3-án 973. sz.). E felfogással szemben egyszerűen csak utalunk dr. Bálás Elemérnek a Jogállam I. évi. 626., 698. és 797. 1. közölt meggyőző fejtegetéseire. A jogérzetet