Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Pulszky Ágost, 1846-1901

TÖRVÉN YELŐK ÉSZ 1TÉS. nunk. Örömmel láttuk, hogy a tervezet hatása alatt magánjogi monographikus irodalmunk uj lendületet vett, de sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy e monographiák irói tárgyuk feldolgozásánál az indokolást még nem vehették figyelembe és igy munkájuk még rectificatióra és kiegészítésre szorul. Nem akarjuk semmiképen sem kicsinyleni azon buzgalmat, melyet az illetékes tényezők az indokolás megalkotásánál kifejtettek, de kétségtelen, hogy a késedelem hiba és kétszeres hiba akkor, ha, a mint a kormány félhivatalos közegei hangoztatják, e törvényhozási mü befejezéséhez közeledik. Íme a németek példája, * akik i888-ban megjelent tervezetüknek indokolását még ugyanezen év első felében közzététették, habár nekik, úttörőknek, talán nehezebb feladat jutott, mint magyar collegáiknak. Kétségtelen, hogy tervezetünk indokolása szorgalmas és fáradságos munka gyümölcse, mely jogászaink legkiválóbbjait immár hosszú ideje foglalkoztatja és bizonyos az is, hogy a szerkesztők nehéz feladatot végeztek, midőn a külföldi törvényszemlét, jogirodalmat és a jogdogmatikát alapos tanulmány tárgyává tették. Más kérdés, vájjon az indokolás módszere várakozásainknak megfelel-e. Az indokolás feladata az, hogy a törvénynek természetszerűleg rövidre fogott intézkedéseit megértesse és a jövendő törvénymagyarázat számára hozzáférhetővé tegye azon indokokat, melyek a szerkesztőket a tervezetükben foglalt szabályok megalkotásánál vezették. Indokolásunk anyagának feldolgozása nem olyan, a mely e czél elérésére teljesen alkalmas. Sok hiányzik belőle, ami szükséges és még többjogjaj tátik benne, a mi felesleges. Teljesen hiányzik — különösen a kötelmi jogi részben — a gyakorlati élettel való szerves összefüggés, a judicaturának öntudatos felhasználása, továbbfejlesztése és az ebből vett tanulságok levonása. E szempontból csak a házassági vagyonjogról szóló rész dicséretes kivétel. Az indokolás egyéb részeiben nem taláijuk meg azon söciálpolitikai indokokat sem, a melyek a tervezet szerkesztőit valamely intézmény létesítésére vagy mellőzésére birták és hiába keressük azon támpontokat, melyeket a gyakorlati alkalmazás megkövetel és annak idején majd nélkülözni fog. E helyett a német dogmatika felhalmozott anyagát kapjuk, mely talán nélkülözhetetlen lehetett a tervezet elkészítésénél, de az indokolásnál vajmi könnyen mellőzhető lett volna. Igaz, hogy a «Motive» valóságos tárháza a jogi dogmatikának, de hiszen a német indokolás oly közönségnek készült, mely elméleti hajlamánál fogva e kérdésekkel már évtizedek óta foglalkozott. A mi Németországban a jogászi közvélemény kívánalma és kielégítése volt, az nálunk holt teher. A doctrinaer kor idejét multa és a magyar jogtudományból is letűnt a nélkül, hogy ezt valaha is teljesen hatalmába kerítette volna, s ezzel az iránynyal modern jogtudósaink, a kikben a tervezet mestereit tiszteljük, maguk is szakítottak. * A német tMotive» utolsó kötete 1888. június havában |utott közkézre és az • Entwurf» csak 1896-ban, tehát 8 évvel közzététele után vált törvénynyé.