Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Pulszky Ágost, 1846-1901

EGYETEMEK ÉS JOGAKADÉMIÁK. 69 Jogesetgyüjtetnények. Dr. Ihering Rudolf: Magánjogi esetek. Magyarította és bővítette Dr. Schwar{ Gusztáv. — Magánjogi esetek főleg kezdők számára. Irta Dr. S^entmiklósi Mádon. — Jogesetek. Közli Vécsey Tamás. Mindhárom mű Politzer Zsigmond és fia kiadása. — Az esetgyüjtemények értékének megítélésénél a helyes mérték nem azok jogdogmatikai mélysége és tartalma, hanem didaktikus czélszerüsége. E szempontból értékük megbecsülhetetlen, mert tapasztalati tény, hogy a kezdő jogász előtt a jog valami ünnepélyes, abstract, a filozófiával határos mély tudománynak tűnik fel, melynek éles distinctioit szőrszálhasogatásnak, szabályait a való élettől távol álló elméleti bogaraknak látja. Sokban még fokozza ezt az idegenszerűséget a joganyagnak ma széltében divó deductiv rendszerű elrendezése tankönyvekben és kathedrán egyaránt, mely «a jog» fogalmából kiindulva, analytikus úton jut az egyes jogszabályok ismertetéséhez. A jogesetek szemináriumi tárgyalásának tehát azt a magas és nehezen elérhető czélt kell tűznünk, hogy a dogmatikus tanitás egyoldalúságát és az ebből eredő téves jogfelfogást leküzdje s az ifjúságba belenevelje azt a tudatot, hogy a jog mindenekelőtt és mindenek felett kultures\kó\, melynek czélja az emberi együttélést lehetővé tenni vagy legalább megkönnyíteni s a létért való küzdelemben az emberiség közös javára irányadóul szolgálni. Ezt a czélt pedig egyes-egyedül ugy érjük el, ha elhagyjuk a mély tudományú dogmatika miniatürmunkájának területét, s a legmindennapibb, legközönségesebb élethez fordulunk okulásért. Minél hétköznapibb az eset, megoldása annál nagyobb didaktikai értékű ; s minél inkább ragaszkodik a «Begriffsjurisprudenz» szokott köreihez, annál kevesebbet ér. A most gyors egymásutánban czivilistáink legjelesebbjei tollából megjelent három esetgyüjtemény feltétlen didaktikai értékét éppen a most fejtegetett gyakorlatias irány adja meg. Mind a három fölött Ihering hatalmas szelleme lebeg, a kinek első sorban köszönheti a modern jogtudomány az emiitett «Begriffsjurisprudenz» napja lehanyatlását. Mindhárom esetgyüjteményen meglátszik a hosszú évek tapasztalatait értékesítő paedagogus biztos keze — mi tán a legigazibb dicséret, melyet jogesetgyüjtemény kiérdemelhet. A három könyv mindegyike más és más publikumhoz szól : a Szentmiklósié a mindenben ingadozó, kételyekkel küzködő kezdőhöz ; a Vécsey-é a finomabb jogi gondolkodáshoz még nem szokott haladóhoz ; a SchwarzIheringé pedig sok helyütt a gyakorlati életben megaczélozódott «végzett» agynak is kemény munkát okoz. A két elsőnek el nem hallgatható előnye, hogy nem adnak fel találós meséket, melyek különösen a kezdőt, ha megoldásuk sikerülni nem akar. kedvetlenné és idegessé teszik. Az utóbbinak lapoz-