Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A lopás minősitése, büntetése és inditványi esetei. Adalék a Btk. revisiójához

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. elvesztette. ABtk.-nek az a rendelkezése tehát, hogy a lopás miatt tett indítvány visszavonható, minden jogosultságot nélkülöz. Az előadottak eredménye az, hogy a 343. §. törlendő; a 342. §. fenntartandó, s az elsőfokú sógorok és jegyesek felvételével kiegészítendő; az indítvány azonban visszavonhatatlannak jelentendő ki. A Btk. itt is, mint több más esetben, túlzásba esett. Komoly megfontolást igényelne az a rendelkezés, a mely felmenő és lemenő rokonok és törvényesen el nem választott házastársak között elkövetett lopások eseteiben a bűnvádi eljárást feltétlenül kizárná. S ennek támogatására a viszonynak bensőségén kivül fel lehet hozni még azt is, hogy egészséges, sőt csak némileg egészséges viszonyok között, a sértett fél indítványt ugy sem tesz. Nem képzelhető, hogy a szülő gyermekét, a gyermek szülőjét, a házastárs házastársát lopás miatt a büntető bírónak szolgáltassa ki; ez csak ott lehetséges, a hol a szeretetet a legizzóbb gyűlölet váltotta fel; az indítvány rugója a boszu. A törvény nincs hivatva arra, hogy ehhez segédkezet nyújtva a boszuérzet kielégítésének szolgálatába álljon. A viszonynak magasztos ethikai jellegét a törvényhozó akkor is tekintetbe veheti, sőt kell, hogy tekintetbe vegye, a midőn arról a közvetlenül érdekeltek megfeledkeztek. V. Végezetül indokoltnak tartom a büntetés aránylagos leszállítását arra az esetre, ha a bűnös a bűnvádi eljárásnak megindítása előtt a lopott dolgot visszaadja, vagy, ha a visszaadás lehetetlen, a sértettet teljesen kártalanítja (u. n. tevékeny bűnbánat). A visszaadás vagy kártalanítás a közvetlen kárt jóvátette, mert a lopással okozott közvetlen kár helyrehozható. Ez azonban önmagában a büntetés enyhítését természetesen nem indokolná. A közvetett kárt — a bűntettel okozott rémületet és rossz példát — a kártalanítás meg nem történtté nem teheti ugyan, de a ténynek hatását enyhíteni igenis alkalmas. Ez az absolut igazság. A lopott dolog visszaadása tehát, illetőleg a sértett kártalanítása a szigorú logika szempontjából nem büntetést enyhítő ok; de a gyakorlati élet nem uralja kizárólag a logikát; a büntető törvénynek alapja pedig nem az absolut igazság. A gyakorlati igazság szempontjából a kérdés arra megy vissza, szükséges-e a jogrend kellő biztosítása és védelme érdekében a teljes büntetés fenntartása akkor is, ha a bűnös a sértettet teljesen kártalanította ? Erre csak akkor lehetne igennel felelni, ha a büntetésenyhités a büntető repressiónak hatályosságát gyengítené. A külföldön tett tapasztalatok az ellenkezőt bizonyítják. A büntetésenyhités tehát nemcsak a sértettek magánérdekében indokolt, a mely pedig tekintetbevételt igényelhet mindaddig, a mig a közérdekkel ellentétbe nem jő; de miután a kártalanítás a közvetlen kárt helyrehozta, a közvetett kárt hatásában enyhítette: a büntetésnek aránylagos leszállítása a gyakorlati igazságnak egyenes követelménye. Dr. Hcil Faus^lin.