Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok

^ <0 DF MESZLÉNY ARTÚR intézkedik. Szükségesek volnának oly szabályok, hogy ha a pályabiróság több tagból áll, köteles elnököt választani, szavazással dönteni; döntésnek kétség esetén a szótöbbséget nyert véleményt kell tekinteni, szavazat-egyenlőség esetén az elnök dirimái; szólni kell arról, vajon a szavazás nyilt-e vagy titkos; a határozathozatalhoz hány tag jelenléte szükséges; kötelezni kell a juryt jegyzőkönyv vezetésére és hitelesitésére stb.* Nemcsak hézagosak a Tervezet rendelkezései, hanem, mint mondtam, egy bizonyos pontban túlságosan kathegorikusok is. A döntés megtámadhatatlanságának kimondása mindenesetre jogosult abban a tekintetben, hogy az a kérdés, melyben a pályabiróságnak döntenie kell, a verdicttel végleg, inappelabiliter és irreparabiliter el van döntve; ez a verdict fogalmával jár és annak czéljától elválaszthatatlan. De e fogalom és e czél csak az alakilag kifogástalan verdicthez tapad. A hol csak igénybe veszi a társadalom a jury intézményét, mindenütt gondoskodik arról, hogy az alakiiag incorrect döntés kötelező ereje meg legyen szüntethető. Ott, a hol a jury eljárása egyedül a törvény alapján áll, a törvény ellenére eljáró jury döntése ellen szükséges csak remedium; a pályázatoknál, melyek elsősorban a dij kitűzőjének és csak másodsorban a törvénynek rendelkezésétől függnek, a dij kitűzőjének kötelező akaratnyilvánítását, vagyis a pályázati feltételeket be nem tartó eljárás is remediumra szorul. A Kossuth-mauzóleum esetében a művészek memorandumukban azt panaszolták, hogy a pályázati feltételek világosan megszabták, hogy a mauzóleum költsége 300,000 K-t lényegesen felül nem haladhat; a jury kimondotta, hogy «nem lényeges» túllépésnek tekint 25%-nyi túllépést; mégis annak a tervnek itélte oda a második dijat, a mely a határt 100%-kal lépte tul, holott azt a pályázatból ki kellett volna zárni. Panaszolták azt is, hogy a jury tanácskozása nem volt titkos, mert abban nem* Nem lehetett a törvénytervezők szándékában mindezt külön törvénynek tartani fenn, mert ez esetben sok más is, a mi az idézett §§-ban szabályozva van, e külön törvénybe volna való; rendeletnek engedni át pedig ilyen fontos és az e fajta dijtüzés lényegét ily mélyen érintő dolgokat, aligha volna helyes codiflkáczió.