Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A római Curia és a kath. Magyarország

yy0 D? KOSUTÁNY IGNÁCZ tésüket szt. Bonifácznak köszönik. A magyarok és németek megtérítése közt nagy a különbség. Szt. Bonifácz a politikai hatalomtól egészen függetlenül és annak közreműködő munkálkodása nélkül fogott müvéhez, Rómától kérve és kapva a felhatalmazást és az utasitásokat. Munkája közben folyton fenntartotta az összeköttetést Rómával, és mint a pápa megbízottja, annak nevében fejezte be müvét, mindenben alkalmazkodva a már eleve nyert utasításokhoz, melyekhez a politikai hatalom hozzájárulását is sikerült utóbb megnyernie. Ilyen téritőknek köszönik megtérítésüket az irek, angolok, nyugati góthok és Európa nyugati népei általában. A magyarok megtéritése másképen történt. Itt a fejedelem maga végezi a térités müvét, és ez az első nagy esemény, mely a római Curiához való viszonyunkat illetőleg döntő fontosságú, mert a magyarok megtérítésében nem Róma az intéző hatalom, hanem a fejedelem, ki fejedelmi hatalmát fegyvere erejével is támogatja, s midőn halála után a pogány visszahatás kitör, ismét a nemzet az, mely a maga akaratával az ellenzőket leveri, s a kereszténységet most már nemzeti vallássá teszi. Mindez eseményekben Rómának kevés activ része van, valamint abban is, a mi azután következett. Mert a magyar róm. kath. egyháznak s\erve^ése is első királyunknak munkája. O alapította meg a tiz püspökséget egy érsek főnöksége alatt, s az általa szervezett beneficiumokat királyi adomány utján fejedelmi bőkezűséggel dotálta. Az első magyar király tehát a római katholikus egyházba nem mint egyszerű hivő, hanem mindjárt mint intéző hatalom lép be s e hatalmat se kiküldésnek, se megbízásnak, se átruházásnak nem köszöni, hanem meriti azt azokból az eseményekből, melyeket ő maga vitt végbe, s mikor már az ő hatalmas személyisége nem volt többé az élők között, a halála után kitört forradalom leverésével maga a nemzet tett magáévá, bebizonyítva ez által, hogy a kereszténységnek behozatala nálunk nem volt csupán a királyi hatalomnak egyoldalú fegyveres ténye, hanem a nemzetnek akarata.