Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Jogállam

_j EDVI ILLÉS KÁROLY Mielőtt e kérdésre felelnénk, tudnunk kell, hogy ámbár a müveit államok fejlődése egy nyomon halad: a «jogállam» megjelölés még sincs általában elterjedve. Angliában pl. sohasem ismerték és használták e fogalmat, mert a praktikus angol az ily fogalomszerü megjelölésnek nem barátja. De nem is volt szüksége és alkalma ez abstractióra, mert Angliában lényegileg már az 121^. évi Magna Charta óta meg van az, a mit sok más állam ujabban a jogállam zászlója alatt kiván elérni. Az angol Magna Charta már kimondta, hogy a személy és vagyon a rendezett bíróságok oltalma alatt álljon, hogy az angol fölött csak judicium parium és csak per legem terrae ítélhessen, hogy a rendőri fenyitések ellen rendesen peruton lehessen orvoslást keresni, stb. Igaz, hogy a Magna Charta e jogokat csak a korona hűbéreseinek biztosította : de viszont ezeket is kötelezte arra, hogy a mit ők ekként a maguk számára kikötöttek: ugyanazt saját embereikre nézve maguk is érvényben tartsák. Anglia ma már odáig haladt, hogy mindenkinek jogát, s a köz- és magánjogot egyaránt birói védelemben részesiti. Ennyiben tehát lényegileg jogállam, habár e fogalmat nem ismeri. A franczia nemzet nem a jogot, hanem a szabadságot helyezte ellentétbe az absolutismussal és az önkénynyel. A szabadság nevében rombolta le a régi intézményeket, ennek tiszteletére állított uj oltárokat. Francziaországban tehát szintén nem hódithatott tért a «jogállam». E fogalom születésének és kifejlődésének helye Németország. Hozzánk is onnan importálták a XIX. század második felében. Jelentősége és értelme azonban mégsem egészen azonos nálunk és Németországban. Azok a viszonyok, a melyek ott létrehozták, speciális német viszonyok voltak. Ha tehát meg akarjuk Ítélni, hogy befogadhatjuk-e saját államjogunkba a jogállamot, mint olyan eszményt, a mely után törekednünk kell: ugy rövid párhuzamot kell vonnunk a német és a magyar jogállam közt. Mikor a XVI. és XVII. században a német birodalom részekre szakadt s az egyes államok fejedelmei és a hűbérurak között