Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A Curia bíráskodása képviselőválasztási ügyekben

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. I77 Ez álláspontra helyezkedve állíthatták, hogy a megválasztott képviselőre adott szavazatoknak oly mennyisége érvénytelen, a melynek a törvény 4-ik §-a szerint levonásával és több le nem adott szavazatnak a másik jelöltre adott szavazatokhoz számításával a megválasztott képviselő az érvényes szavazatok általános többségét nem nyerte el. A mi azonban az egyes szavazatoknak, mint érvényteleneknek megállapítását és tehát azoknak leszámítását illeti, kiemelendő, hogy minden szavazatnak mint közjogi ténynek alaki szabályossága a szavazási jegyzőkönyv mint közokirat által lévén igazolva, érvényessége mellett jogi vélelem harczol. Az ily szavazatok hatályának megerőtlenitése, tehát érvénytelenségük megállapítása utján vizsgálata annak, hogy a képviselő elnyerte-e az összes érvényes szavazatok általános többségét, két előfeltételhez van kötve. Az egyik az, hogy ama választók határozott megnevezése mellett, kiknek szavazatait érvényteleníteni kivánják, tüzetesen megjelöltessenek azok a concret tények az azokra vonatkozó bizonyítékokkal, mely tények a törvényen alapuló érvénytelenségi okot magukban foglalják; mert tekintettel a 84. §-ra is, a bizonyítási eljárás alapjául csakis ily tények szolgálhatnak, mint a melyek a törvény által használt általános kifejezések és fogalmak (mint fenyegetés, erőszak, izgatás, etetés, itatás) tartalmát meghatározzák. Ebből következik, hogy oly szavazatnak, mint érvénytelennek megtámadása, mely magában a kérvényben megjelölve nincsen, uj ténynek tekintendő s a törvény értelmében nincs helyén. A másik előfeltétel pedig az, hogy az érvénytelenittetni kivánt szavazatok száma oly arányban álljon a képviselőre, illetőleg a másik jelöltre adott szavazatok számához, hogy azok levonása után az általános többség ne legyen meg. A kérvényezők azonban ez előfeltételeknek nem tettek eleget. Ama választók nagy részénél ugyanis, a kiknek szavazatait megerőteleniteni kívánták, concret tények helyett vagy csak a törvény által az érvénytelenségi okokat megjelölő kifejezéseket (fenyegetés, erőszak, izgatás) használták, melyeknek jelentősége csakis az azokat minősítő tényekben volna mérlegelhető, vagy oly tényeket hoztak fel, melyek érvénytelenségi okul szolgálni egyáltalán nem alkalmasak. Ez utóbbi eset áll különösen azokra a sem név, sem szám szerint meg nem határozott, egész általánosságban mintegy 35—40 főre tett úgynevezett borgóvölgyi választókra nézve, a kiknek szavazatát érvénytelenítő tényül az hozatik fel, hogy őket a járási főszolgabíró hajdúja által egy korcsma udvarában őriztette, miglen azokat onnan a jegyzők a szavazáshoz vezették, a hol kényszerítve voltak Beck Marczellre szavazni, de hogy ki által, miképen voltak kényszerítve, az nem említtetik. Azoknak a szavazatoknak a száma pedig, a melyek oly tényekkel hozatnak kapcsolatba, melyek bizonyítás esetében érvénytelenséget vonnának maguk után, a kérvényezőkre nézve legkedvezőbb felfogás mellett sem tesznek ki többet 21-nél, tehát e szavazatoknak a képviselőre adott szavazatokból való levonása esetében is megmaradna a képviselőre nézve az általános többség, minélfogva annak megállapítása szempontjából, hogy ama Jogállam. 2. f. 12