Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A Curia bíráskodása képviselőválasztási ügyekben

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. ételnek s italnak legalább is oly mennyiségben való szolgáltatását értette, mely alkalmas arra, hogy a választók szavazatát befolyásolja. Hogy a befolyásolás lehetősége fennforog-e, az mindig a concret körülményektől függ s ennélfogva azoknak teljes ismerete nélkül nem lehet meghatározni, hogy vájjon az illető cselekmény etetés-itatásnak minosithető-e. A Curia eljárását jelen esetben épen azért tartom hibásnak, mert Ítéletét a concret körülmények ismerete nélkül hozta, jelesül nem bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy a választók nem önelhatározásukból tértek-e be Teleki utbaeső kastélyába. A Curia ez eljárása annál hibásabb, mert ha az ügy bűnvádi eljárás tárgyává tétetnék könnyen megtörténhetik, hogy a büntető eljárás eredményeképen a büntető bíróság egész más tényt fog valónak elfogadni, mint a melyet a Curia ítéletének alapjául vett és nem fogja a Btk. 1Ö6. íj-ába ütköző vétséget fennforgónak látni. így azután az az anomália állana elő, hogy a büntetőbíróság felmenti Telekyt oly vád alól, melynek alapján a Curia megsemmisítette mandátumát s felfüggesztette activ s passiv választási jogát. Ez annál inkább megtörténhetnék, mert a Curia egy fölmerült esetben nem vette etetés-itatásnak azt, midőn vádlott egy üveg bort adott a választóknak B. J. T. XXIII. 229.). Az ítéletnek tanúsága az, hogy a Curia vizsgálat nélkül csupán a tárgyaláson előterjesztett vagy fölmerült bizonyítékok alapján ne állapítson meg oly tényállást, a melyet a vizsgálat vagy esetleg a bűnvádi eljárás megczáfolhat. A második kérdés, melyet az ítélet felvetett, a meghatalmazott beismerésének kérdése. Az ítélet megokolásából kitűnik, hogy a Curia a meghatalmazott beismerését a meghatalmazóéval egyenlő jelentőségűnek tekinti. A Curiának eme felfogása is hibás és ellenkezik a törvénynyel. A választás érvénytelenítése iránt indított per közjogi per és mint ilyen, nem tekinthető semmiképen magánjogi pernek ; természete inkább a büntető peréhez hasonló. Kifefejezésre jut az eljárás e jellege a törvény 45. ,^-ában, mely szerint, a mennyiben a törvény speciális intézkedéseket nem tartalmaz, a büntető eljárás szabályai alkalmazandók. A büntető eljárásban pedig rendszerint nem lehet senkit kihallgatás nélkül elitélni ; kivétel ez alól csak a kihágási eljárásban van, itt is azonban ki van zárva, hogy az ítélet a meghatalmazott beismerésére alapíttassák. Magában a 99. XV. t.-czikkben is kifejezésre jut az az eszme, hogy a képviselőre vonatkozó tény tekintetében csak meghallgatása után ítéljen a bíróság. A 98. §. ugyanis kimondja, hogy a mennyiben a bíróság a képviselő valamely cselekményére nézve elrendelte a vizsgálatot : ez kívánhatja, hogy őt a kérdéses tényre nézve kihallgassák, e kérelme pedig nem mellőzhető. E szakasz rendelkezésének alapeszméje az, hogy valahányszor egy a képviselő vagy a jelölt személyét érintő tény a panasz tárgya, el kell rendelni a vizsgálatot, hogy a képviselő, illetőleg jelölt a 98. §. adta jogával élhessen. Ily értelemben fogta fel e ii-t a törvény indokolása, mely szerint abban az esetben, ha az érvénytelenségi okot alkotó tényálladék egyúttal büntetendő