Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Glossarium Mediae Et Infimae Latinitatis Regni Hungariae. A Magyarországi Latinság Szótára [könyvismertetés]

IRÓI GYAKORLAT. •nak jogát, így függetleníti az örökjogi igényt a hagyatéki eljárástól, midőn a kötelesrész elévülési idejét (az osztrák polgári törvénykönyv alkalmazási területén optk. 1487. §) a megnyílástól számitja (C. 265/901. Ü. L. 1901. év 50. sz.). Szóval, bírói gyakorlatunkban csakúgy, mint egész jogi életünkben homályba borult ugyan a múlt, de dereng már a jövő. —• a, a. Kivi jelentőségű határosatok biztosítási perekben. A kereskedelmi jognak egész nagy körében sehol sem uralkodik oly nagy jogbizonytalanság, mint épen a biztosítási jog terén. Ez a jelenség feltűnő, ha megfontoljuk azt, hogy van codifikált törvényünk, a mely nem is annyira régi, hogy elavulhatott vagy azt a folyton haladó élet már túlhaladhatta volna. Két okát látjuk ennek a meglepő állapotnak. Az egyik az, hogy akeresk. térvénynek a biztosítási jogot tárgyazó része hézagos, hevenyészett, a kellő előmunkálatok és tapasztalatok nélkül készült. A másik ok lassan hatott, de annál erősebben : az animositás a biztosító társaságok ellen, a melynek fejlődési menetét röviden a következőkben írjuk le. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy nálunk a működésnek módja tekintetében különbséget kell tennünk a biztosító társaságok és azok ügynökei között. Amazok tisztességesek és elvállalt kötelezettségeikért helyt álltak. Emezek nagyjában nem igaz uton jártak a biztositások szerzése és az ajánlatok közvetítése körül. És csodálatos módon a joggyakorlat nem oda ütött, a hol a hiba eredete volt, nem a dijperek fölötti ítélkezésnél tagadta meg a jogi sanctiót az irreális módon létesült biztosításoktól, ellenkezőleg azokban az ajánlattevőket következetesen marasztalta, de látva és érezve, hogy ezzel jogsérelem esik a közönségen, oly nagy gyúanyagot gyűjtött össze magában a biztosító társaságok ellen, hogy annak explodálnia kell és explodál is, de nem a maga helyén. Bíráink tehát ma is marasztalnak boldogot boldogtalant a díjperekben és ezzel sok ártatlan existentiának a tönkre tételéhez nyújtanak segédkezet. Ámde marasztalják a biztosító társaságokat is ott, a hol arra sem jogi, sem erkölcsi alap nincs, mert valahogyan csak helyre kell állítani a megingott egyensúlyt. Felállítottuk a tételt, a «Jogállam» hasábjain lesz alkalmunk annak az -igaz voltát is bizonyítani. Ezúttal csak egybeállítjuk a mult évben hozott fontosabb határozatokat. /. Biztosítási ajánlat; biztosítás kezdete. A keresk. törv. 468. §-a értelmében a biztosítási ügylet megkötöttnek tekintendő, ha a biztosító az ajánlatot annak vételétől számitott 48 órán belül -vissza nem utasította. Ez a 48 óra technikai okokból kevés az életbiztositónak, a ki az ajánlatlevőt orvos által megvizsgáltatja és az orvosi véleményt még felül is biráltatja. 11*