Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A pénzbüntetés reformja a büntető-novellában

TÖRVÉNYE LÖKÉ SZIT ÉS. vagy kihágást ; továbbá megengedi, hogy enyhítő körülmények esetén a fogház vagy elzárás helyett pénzbüntetést szabjon ki a biró ; e szép és helyes szabályok azonban papíron maradnak, a pénzbüntetésnek átlag 42^-a nem folyik be. E helyett a fogházak telnek meg zsúfolásig oda nem tartozó egyénekkel. Nem szükség fejtegetnem, minő morális és gazdasági kárral jár e helytelen gyakorlat. Irodalmunk régóta egyértelemmel sürgeti e részben a gyökeres reformot. Sőt nemcsak a hazai, de a külföldi irodalom s a iegujabb törvényhozási kísérletek is segítségünkre jönnek. Mindenütt belátták, hogy a pénzbüntetésnek fogházra változtatása igazságtalan is, czélszerütlen is. igazságtalan, mert a gazdag mintegy megválthatja a kisebb büntetendő cselekményeit, a szegény pedig — habár közvetve — mégis csak börtönbe kerül azok miatt. Czélszerütlen, mert úgy az államra, mint a társadalomra káros az átváltoztatás, az államra nézve növeli a rabtartási és a fogházi kiadásokat s a fogházbüntetés rendszeres végrehajtását akadályozza, a társadalomra pedig káros, mert demoralisálja a szegényebb néposztályt, s növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az orvosszerek iránt ugyan még folynak a viták, annyit azonban általános vélemény gyanánt megállapíthatunk, hogy a pénzbüntetésnek fogházra való átváltoztatását kell lehetőleg megakadályozni. Részemről ugyan elméletileg a Merkel és Liszt álláspontját tartom leglogikusabbnak és leghelyesebbnek, t. i. hogy a pénzbüntetés, mint enyhébb büntetési eszköz sohase legyen átváltoztatható szabadságvesztésre, a mely súlyosabb ; azonban a gyakorlati kh'ihetöség szempontjából egyelőre azt hiszem beérhetjük azzal, hogy az ily átváltoztatás lehetőleg utolsó esetben s minél ritkábban forduljon elő. E czél pedig legbiztosabban elérhető, vagy legalább megközelíthető, ha a szegényebb sorsa elitéltekre lehetővé teszszük, hogy a rea kiszabott pénzbüntetést ledolgozhassa. A szegény ember, a ki kézi munkája után él. úgyis a munka által teremtheti elő a büntetési pénzösszeget, egészen természetes tehát, ha önként vállalt közmunkával vájja le a reá kiszabott pénzbüntetést. E reformeszmét meg is valósította már az 1889-iki olasz Btk. ; továbbá a két legjelesebb uj javaslat, a svájc^i és norvégiai (1896.) is felkarolták azt. Mellőzve a kérdés bővebb elméleti ismertetését, a pénzbüntetések végrehajtásának reformját, igénytelen nézetem szerint, a következő elvek szerint lehetne legczélszerübben eszközölni: a) Kimondandó a törvényben, hogy a pénzbüntetés vagy önként /izetendö, vagy önként vállalt közmunkával rovandó le. A helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tehát csak akkor lesz végrehajtandó, ha az elitélt a pénzbüntetést a törvényes határidő alatt se le nem fizeti, se közmunkával le nem róna. bj E czélból a törvényben meg kell határozni azt az időt. mely alatt a pénzbüntetést lefizetni, illetőleg részletekben való lefizetésére engedélyt kérni, vagy közmunkára jelentkezni kell. Ez az idő lehet jo nap AZ. olasz Btk. szerint két hónap, a svájezi javaslatban három hónap), mely az ítélet jogerőre