Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A codifikált büntetőjog és a külön törvények. 1. [r.]

n8 Dr. BAUMGARTEN IZIDOR értékű ipari czikket: széket, gereblyét, játékszert vagy akár csak péksüteményt, gyümölcsöskertből elvisz, «hova bemászás utján jutott» (B. T. K. 336. §. 3. p.), fegyházba jut, de pénzbüntetéssel menekül, ha ugyanazt az utat megtette, de nemes gyümölcsfajból beérte 60 korona értékűvel. A méz, melyet ellopnak, alig nyom valamit a törvényhozó mérlegén, de annál többet az elvitt kaptár. A külsőleg alig különböző kétféle cselekménynyel való különböző elbánás annál feltűnőbb módon befolyásolja vádlott sorsát, mert az 1894. évi XII. t.-cz. 93. §-nak a), b) és c) pontjaiban meghatározott esetekben «az eljárás csak a károsult fél indítványára indítandó meg». Tudvalevőleg büntető törvénykönyvünk az eljárás megindítását aránylag sok esetben teszi függővé a sértett indítványától a nélkül, hogy e kivételt a hivatalból való üldözés szabálya alól mindig indokolni tudná a sértett kíméletével, vagy a jogsértés alárendelt jelentőségével. Nem ismerek külföldi codexet, mely a bűnvádi eljárás megindításának és folytatásának kérdésében oly nagy körben a mérvadó tényező állására emelné a sértett elhatározását és ezzel a rossz helyen alkalmazott bőkezűséggel oly tág kaput nyitna mindenféle visszaéléseknek, mint anyagi büntetőtörvénykönyvünk. A törvény e gyöngéjét sokan felhasználták arra, hogy alku tárgyává tegyék az igazságszolgáltatást és a zsarolás eszközévé alacsonyítsák le az állam büntető hatalmát. Bármily nagy kiterjedésben érvényesült is azonban a sértett önkénye azoknál a delictumoknál, melyeknél az eljárás akarata nélkül meg nem indítható és akarata ellen nem folytatható: annak meghatározása, vájjon valamely büntetendő cselekmény magáninditványra vagy hivatalból üldözendő-e, nem a sértettől függött A mezőrendőrségi törvény még egy lépést tett minden józan gondolkodási szabály fel forgatására és a viszásság fejlesztésére a képtelenség felé.* Nem volt elég, hogy a hatvan korona érték * Előzőleg már az 1879. évi XXXI. t.-cz. (erdőtörvény) 138. §-a értelmébenmegszűnt az erdei kihágási biróság illetéktelensége, mihelyest a sértett megtérítési