Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A codifikált büntetőjog és a külön törvények. 1. [r.]

A CODIFIKÁLT BÜNTETŐJOG. ben a conservativ vagy a liberális, a bourgeois vagy a socialista, az orthodox vagy a szabadelvű irány jutott uralomra. Nemcsak a társadalom túlzott félénksége, hanem a pártok kölcsönös haragja és versenygése is oka a büntető hatalom tulfeszitésének. Ha a kormányok vétkednek.: becsukjak a polgárokat. Magyarország ebben a tekintetben nem vette ki részét az általános sociálpolitikai fejlődésmenetből. Az alkotmány visszaállítása óta a változó kormányok kivétel nélkül a «liberalismus» zászlaja alatt harczoltak. De azért még sem vagyunk teljes híján oly törvényeknek, melyek nem az összeség — a fogyasztók — hanem egyes termelési ágak érdekeit iparkodnak büntető uton megvédeni. Nem mindig sikeresen. A büntetés soha sem Achilles lándzsája, mely maga gyógyítja azokat a sebeket, melyeket ütött, hanem kétélű fegyver, mely ügyetlenül kezelve, megsebzi azokat, kiknek védelmét czélozza. Törvénytárunkban is akadunk türelmetlenül sürgetett és nagy várakozásokkal életbeléptetett alkotásokra, melyek többet ártottak, mint használtak, és ha legújabban a kereskedelemügyi minisztérium okos előrelátással nem tartózkodott volna az érdekelt körök kívánsága folytán a «tisztességtelen verseny» elnyomására készített javaslat benyújtásától, ma már egy tapasztalattal gazdagabbak és egy illusióval szegényebbek lennénk. De ha egyébként a törvényhozás távol tudott is maradni más országok túlzásaitól és heveskedéseitől: elég tekintélyes — évenkint átlag három — a büntetőjog codificatiója óta hozott törvényeknek száma, melyek büntető határozatokat tartalmaznak. Ha tekintetbe veszszük, hogy — az igazságügyminiszteriumot kivéve — mindegyik minisztérium bőven élt a törvényhozás által reáruházott azzal a joggal, hogy bizonyos cselekményeket kihágásoknak minősíthet; ha azokra a tömérdek kihágásokra gondolunk, melyek törvényhatósági és városi szabályrendeletekben foglaltatnak, és melyekben nemcsak a rosszakarat vagy a könynyelmüség, hanem a vétlen járatlanság is bűnössé válhatik — mert «a büntetőtörvény nem tudása vagy téves felfogása a beszámítást nem zárja ki» — nemcsak körültekintőnek és óvatosnak, a*