Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A közjog a bűnvádi eljárásban és a képviselői immunitás

.,3 CSEMEGI KÁROLY nik szabad állam egyik sarkalatos eleme, az alkotmányosság alapföltétele: az állami intézményeknek és a törvényeknek szabad bírálási joga. Ez nem képzelhető a nélkül, hogy valamely fennálló intézmény helytelenségének, elvtelenségének, ártalmas hatásának kimutatása, a polgárok törekvésének ama intézmény megszüntetésére vagy megváltoztatására való irányzása biztositva legyen. E jogot megadja és alaptörvényeiben biztosítja is mindenik alkotmányos állam. Ellenben nincs oly állam — akár monarchiái, akár köztársasági legyen szervezete, akár a szabadelvüség lengje át intézményeit, akár pedig egyesek vagy testületek despotiájának szempontja uralkodjék politikai rendszerében, mely büntetéssel ne sújtaná a fennálló alkotmánynak, vagy a törvény kötelező erejének nyilvános megtámadását, vagy a tömegeknek az alkotmány, az állami intézmények elleni gyűlöletre való lázitását. Ha tehát valakit e cselekmények egyikével vádolnak, a bíró nem Ítélhet a bűntett léte vagy nem léte, a bűnösség vagy bűntelenség fölött a nélkül, hogy ne határozna egyszersmind a fölött is, vájjon vádlott nyilatkozatai, a vélemény szabad nyilvánításának a közjog biztosította körében maradtak-e, vagy ellenkezőleg: a közjog vonta határokat túllépve, nem mentek-e tovább, mint a meddig a bírálat és a vélemény nyilvánításának a közjog engedte szabadsága biztositva van. Senki sem kételkedhetik abban, hogy ily esetben a biró tulajdonképen az alkotmány, a közjog értelmének magyarázója és hogy, midőn büntetendőnek, vagy büntetlennek mondja ki vádlottat: tulaj donképen a; alkotmány vonta kör terjedelmét határosa meg, vagyis a\ alkotmányról, a közjogról ha\áro~. Angliáról mindig mint a szólásszabadság és a vélemény szabad nyilvánításának hazájáról szoktunk beszélni, és nem ritkán tett Bűnvádi Perrendtartás 14. §-ának indokolása gyanánt készített. Közlésével, azt hiszszük, hasznos szolgálatot teszünk a tudománynak és közszükség gyanánt felidézzük azt az eszmét, hogy Csemegi Károly hátrahagyott müveinek nem szabad a homályban elveszni, hanem ónálló könyvben összegyűjtve, hozzáférhetőkké kell azokat tenni az ujabb nemzedék és az utókor részére is. A «Jogállam»-nak még többször lesz alkalma Csemegi hagyatékából egy-egy értékes mutatványt közölni. Reméljük azonban, hogy időközben ezt feleslegessé teszi a nagy tudós hátrahagyott műveinek méltó alakban való kiadása. /,• 1