Jog- és államtudományi folyóirat, 1871 (1. évfolyam, 1. szám)

Jog- és államtudományi folyóirat 1871

6 kijelenteni, miszerint a többes szám, melyben e sorok irója szól, máris tetemes mennyiségű kartársak szoros egyesülésén alapul, egy tudományos szövetségen, mely további csatlakozások által napról-napra szélesbül, és ugy reméljük, idővel szaktudományunk összes bajnokait egyesítendi. Különösen ily utólagos csatlakozás könnyitése végett közöljük immár most azon irányeszméket, melyek által lapunk tartalmának előállításánál vezéreltetünk. 1. Lapunk egyelőre az összes jog- és államtudományokra terjeszkedik ki. Belátjuk ugyan, hogy szakirodalmunk egy elöhaladottabb fejleményében először is az államtudományok, majd mindkét tudománykör egyes szakai külön folyóiratokat fognak igényelni, és mi várva várjuk azon pillanatot, mely hazai szakirodalmunk ezen dicsőbb korszakának kezdetét jelzendi; de jelenben még öszpontositást látunk szükségesnek, némileg hasont ahhoz, mely azelőtt félszázaddal irodalmunk egy másik, azóta remekig emelkedett ágában, a szépirodalmiban, véghezvitetett. 2. Az államtudományok tárgyainak, sőt egynémely jogelveknek is fejtegetése a politikai élet viszonyaival és kérdéseivel hoz érintkezésbe. Mi ez érintkezést nemcsak nem fogjuk kerülni, hanem, hiven abbeli kijelentésünkhöz, miszerint egész erőnkkel hazánk jelenének kívánunk szolgálni, és hogy épen ez irányzatban keressük az idegen irodalmakkai szemben s a szükségképen sokszoros elsajátitás közepette a nemzeti tudományos önállóságnak főrugóját és biztositékát, tanulmányaink eredményeit mindvégig hazai viszonyainkra is átviendjük. Egyátalában pedig ugy vagyunk meggyőződve, hogy a tudományból nemcsak ismeretet, hanem elhatározást is kell meritenünk, és mitsem adunk oly szakavatottságra, mely csak könyveket készit, akár mázsaszámra, és kész minden pillanatban egész szótengerrel elárasztani, de mihelyt tettről van szó — elnémul, ingadoz és csupa ismeretbőségből nem jut saját elhatározáshoz, vagy legfeljebb gladiátorként elszegődik azon törekvés védelmére, mely a saját párt vagy irányadó egyéniségek által megindittatik. — A szakavatottságnak, vagy — ha ugy tetszik nevezni — a tudománynak ezen fajtájából már annyival birunk, hogy azt öregbíteni semmikép sincs szándékunk; attól megóhatni pedig