Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 6. szám - Az Iparjogvédelmi Egyesület díszülése

IPAKJOGI SZEMLE 3 nek a detailisták szerződésszegése útján történt beszerzése összes körülményeire, így a szerződésszegők személyére iá' felvilágosításokat alperes megadja. Az alsóbíróságok azonban alperest csak oly felvilágosítások megadására kötelezték (az abbanhagyáson és kártérítésen felül), amely felvilágosítások elégségesek a kártérítés összegének megállapítására, ehhez pedig — az alsóbíróságok szerint — elég a szerződésbe ütköző vásárlások terjedelmének, időpontjainak és számának megjelölése. A Reichsgericht már a szerződésszegő detailisták megnevezésére is kötelezte alperest, azzal az indokolással, hogy a szerződésszegő eladásokkal sérelmet szenvedett a zárt rtverzális rendszer, ennek helyreállítására tehát szükséges, hogy alperes megnevezze a szerződésszegőket, hogy ezek ellen felperes védekezhessék. A fölötte érdeJke® ítélet a ómagyar márkatulajdonosok körében is általános helyesléssel találkozott, mivel ily bírói intézkedés lehetősége esetén a márkacikkek árvédelme hatásosan biztosítható. E helyütt utalunk a Választott Bíróságok egyik legutóbb hozott ítéletére (Vb. 20.581— 1935), amely a márkacikkeknek más, nem márkacikkekkel együttesen eladott és összesített árával űzött és a márkacikk árának kijátszására irányuló törekvéseknek vet gátat. (P. M.) Joggyakorlat Záróra utáni eladások. A záróra áthágásával kapcsolatban a Vb. marasztalta azt a kereskedőt, aki olyan esti órában, amikor a versenytársnak már árusítani nem szabad, üzlethelyiségében tartózkodott és ott, az akkor bejött üzletféllel üzleti árura vonatkozólag ügyletet kötött. A Vb. ítélete szerint ?z olyan kereskedőnek, akinek az üzletajtaja egyéb okoknál fogva a reá különben kötelező záróra eltelte után nyitva lehet anélkül, hogy záróra áthágási szándék gyanúját keltené, fokozottan kell ügyelnie arra, hogy az ekként beléje helyezendő bizalommal vissza ne éljen. Alperesnek az a magatartása, hogy üzletében a hatóságilag' megállapított záróra eltelte utáni időben árút eladott, sérti a zárórát betartó kereskedők érdekét és emellett alkalmas a kerskedői hivatás megbecsülésének csökkentésére, annak abbanhagyását tehát — az 1923:V. t. c. 1. Vának alkalmazásával a Vb. elrendelte. (Vb. 18.529—19335.) »Száraz tisztítás.« A zsűri a vszáraz tisztítás* elnevezést a közönség félrevezetésére alkalmas megjelölésnek tekinti, mivel a ma ismert vegyszerek bármelyikének használatánál a ruha átnedvesedik és így az eljárás »száraz tisztításnak« nem nevezhető. (J. 9023/1935.) Ajánlás. A szakkörök egyértelmű felfogása szerint sem a kereskedőnek, sem alkalmazottjának nem tiltható meg-, hogy vevőiknek iparost ajánljanak. E magatartás csak az esetben törvénybeütköző, ha az ajánlás egy másik iparos becsmérlésével, vag*y aínoiaik igénybevételéről való lebeszéléssel történik. (J. 9023/1935.) Márkacikk árrontás. Alperes védekezésében azt akarta bizonyítani, hogy ő a márkás cikkekből nem adott engedményt, hanem engedményt mindig csak az egyidejűen vásárolt egyéb cikkekre adott. E védekezést azonban egyfelől igazolni nem tudta, másfelől azonban oly burkolt üzleti műveletnek tekinthető, amely az árvédelem kijátszására vezethet. (Vb. 20581/1935.) Árvédelmi megállapodás érvényessége. Az 5999/1935. M. E. rendelet 8. §-a érvényesnek nyilvánítja a zári árvédelemre vonatkozó egyébként érvénytelen megállapodásokat, ha azok a rendeletben meghatározott idő alatt az iparügyi miniszternél bemutattatnak. Kivételt a rendelet csak oly megállapodásokra tesz, amelyeket bírói ítélet (nyilván jogerős bírói ítélet) már érvénytelennek nyilvánított. A felperes a felebbezési tárgyaláson bizonyította, hogy a megállapodást 1935. évi július hó 27. napján, törvényes időben bemutatta. Eszerint az eredetileg érvénytelen megállapodás, — minthogy az jogerős bírói ítélettel érvénytelennek nem nyilváníttatott — utólag érvényessé vált. (T. 130/1935.) Árvédelmi szerződés gazdasági lehetetlenülése. A raktárkészlet kiegészíthetetlensége és ebből folyoan a raktárkészletnek szerződési áron való eladhatatlansága gazdaságilag szükségessé és indokolttá tette az alperes részéről a szerződésileg kötelezett ár leszállítását. Azok az előfeltételek: kiegészítési és eladási lehetőség, amelyek szemmeltartásával a szerződés létrejött, megszűntek, megszüntethető volt tehát az alperes szerződésileg vállalt árbetartási kötelezettsége is. A felperesnek az ár be nem tartására alapított igényei tehát alaptalanok. (T. 130/1935.) Kért árú helyett idegen áru kiszolgáltatása. Az alperesnek mint szakkereskedőnek a felperes hirdetéseiről tudnia kell. Ha erről az alperes még sem tudott, ez a vétkes gondatlanságnak oly foka, amely a szándékossággal egy tekintet alá esik. — A felpereseik versenyhelyzetének káros befolyásolására alkalmas továbbá az az alperesi eljárás, ha* vem általuk gyártott, illetőleg forgalomba hozott árut a vevőközönség előtt lőlük származónak tüntetnek fel. Es a Tvt. L §-ába ütközik X. Y. előtt tett az a kijelentés is, hogy az *A« árunév nem minőséget jelent, hanem csak egy >szabadaluiazotl elnevezés (^Patentnahane'), mert ha e kijelenté* a hírnévrontás tényáJLadéki elemeit nem is meríti ki, mindenesetre alkalmas arra, hogy a versenytárs áruját, illetőleg annak értékét kisebbítse. De a Tvt. 1. §-ába ütközik az alperesnek az a cselekménye is. hogy a vevőnek, aki ha nem is említette az »A« nevet, a Tolnai Világlapban megjelent hirdetésre utalva kérte az árut és ennek dacána a vevőnek a saját, illetve más árut szolgáltatott ki. (T. 8241/1935.) Reklámszédelgés. A mind erőteljesebb reklámtevékenységet követelő üzleti élet, a megélhetés létfeltételeinek ellanyhulása oly térre vezetik a versenytársakat, ahol lépten-nyomon beleütköznek az erkölcsi jogrendbe. A kétségbeesett versenyküzdelem újabb és újabb verseny-ideákat, termel, amelyekből egynéhányat az alábbiakban bemutatunk: I. Az alperesek körleveleikben azt hirdetik, hogy 'természetes elhasználódás esetében az »X« gallért ^egyetlen mosási díjért« újjal pótolják;* »az »X« gallérokat a mosógyárak »különleges mosási eljárással* tisztítják. Az alperesek körleveleinek az az állítása, hogy egyetlen mosási díjért új gallért kap a vevő, a Vb. megítélése szerint valótlan és megtévesztő, mert az elhasznált gallér helyett adandó új gallér árát a vevő a berni/tátott- alperesi kalkuláció szerint az eredeti és az azt \követö mosási díjakban az alpereseknek teljesen megfizeti. Alperes igazolta ugyan, hogy az »X« gallér mosását a mai lehető legtökéletesebb eljárással végzi, ez a való állítás sem hirdethető azonban akként, hogy annak a vevőközönség eltérő, a valóságnak meg nem felelő értelmet tulajdoníthasson. E hirdetés (>különleges mosási eljárás«) ugyanis a valóságnak meg nem felelően akként is érthető, hogy ez a tisztítás valamely olyan műszaki titkon alapuló egyéni szolgáltatás, amely másnál el nem érhető. A reklámötlet tehát megtévesztő és így: tv. (Vb. 9988/1935.) II. Egy más esetben alperes a kirakatban több sorban helyezte el áruit és az egyik egyik sorban elhelyezett különböző színű és díszítésű áruk mellé ilyen felírású táblát tett ki: ^Reklám ár 4.90 P«, a vásárlóközönségben azt a hitet keltve, hogy az üzletben, a hirdetett áruból nemcsak a kirakatban elhelyezett egyes darabok, hanem nagyobb mennyiség, teljes sorozat felett rendelkezik. Panaszlottnak a per során előadott ama védekezését, hogy a vevők 4.90 pengős cipőket kérnek, s az a fajta cipő ebben az árban az üzletben nincs meg, másfajta, esetleg drágább cipőket ad ugyanazért az árért, a Vb. nem fogadta el és panaszlottat marasztalta. (Vb 22.190/1935.) III- Az alperesek oly hirdetést tettek közzé, hogy »J. nyúlszőrkalap 12.50 P-ért csak X. Y.-nál kapható. Ez a hirdetés nem felelt meg a valóságnak, mert más cégek is árusítottak a szóbanforgó időben hasonló minőségű kalapot 12 P 50 f-ért. A tudomás hiányára az lalperesek annál Ikevésbbé hivatkozhatnak, mert a fennforgó körülményekre tekintettel a tudomás hiánya a gondatlanságnak oly súlyos foka volna, amely a szándékossággal egy tekintet alá esik. (T. 550—935.) IV. Az alperes hirdetésnek az a része, hogy »világmárkás zongorák 200 P-től vásárolhatók* ténybelileg valótlan és a közönség megtévesztésére alkaJanas. (T. 14.775—1935.) V. A tábla az alperest annak abbanhagyására kötelezte, hogy müselyemharisnyát, mint középminőségű fekete selyemharisnyát 1 P 49 fillérért árusítson, továbbá nem y>milanéz« kombinét, mint ilyen gyártmányt jelöljön meg és hozzon forgalomba. (T. 7758/1935.) VI. Alperesnek az a cselekménye, miszerint az általa for. galomba hozott gyártmányok reklamirozásával kapcsolatban ^önmagát okolja, ha órái pontatlanságán naponta bosszankodik, mert napi 20 fillérért rövid idő alatt egy »XX« óra tulajdonosa lehet*, »A város összes synehron óráit «? áramszolgáltatási központ csillagászati főórája szabályozza* és végül >>Az áramszolgáltató központ lelkiismeretes gépésze naponként többször a város összes synehron óráit pontosan szabályozza* szövegű hirdetést tette közzé, a Tvt. 2. §-ába ütköző meg nem engedett versenycselekmény tényálladékai elemeit kimeríti. »A nem késik, nem siet, hanem mindig pontos az »XX<-öm« kitétel ellenben órákkal kapcsolatosan hangzatos kijelentés, amelynek a vevőközönség jelentőséget nem tulajdonít. (T. 7458/1935.) VII. Alperesnek az a cselekménye, hogy a ^csekély szépséghibával* hirdetett detektoros készülékei a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok voltak, a Tvt. 2. §-ába ütköző tv. (T. 8485/1935.) VIII. Végül egy konkrét esettel kapcsolatban általánosságban kimondja a Tábla, hogy a cselekménynek a Tvt. 2. §-ába ütközésén nem változtat, hogy az alperesek tettek olyan hirdetéseket is közzé, amelyek félreérthetők nem voltak. Számos esetben olvashatták ugyanis a megtévesztő hirdetést