Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 4. szám - A Budapesti Kamarai Választott Bíróság elvi döntései

2 IPARJOGI SZEMLE felfogást, — különösen az érvényes szerződéses megállapodásokkal létesített árvédelmi rendszernek az üzleti verseny körében a jáerköles , s az ihleti tisztesség követelményeinél fogva az írásbeli kötelezettséget nem vállaló versenytársakhat szemh, n is f, nnállú hatályát semmiben sem érintették. Annak az érvelésnek tehát, hogy az 5999 1935. M. E. sz. rendelettel a márkáéi kkek árvédelme új, az eddigi gyakorlattal szakítani hivatott jogalapra helyeztetett, törvényszerű alapja nincsen. (Vb. 14.110—1935.) EL Külön figyelmet érdemel a Vb. alább közölt elvi jelentőségű döntése, amely a védjegyjog alapját támadó kereseti kérelmeken felépített keresetet elutasítja. Kelperesek fő kereseti kérelmüket a következőképpen foglalták össze: Kötelezze a választott bíróság alperest annak abbanhagyására. hogy üzleti vállalata körében, tehát cégtábláján, nyomtatványain és áruin az >Etrmc szót használja. Felperes elismerte azt. hogy alperes az »Etam« szó használatára mind cég-, mind védj egy jogilag formálisan jogosult. Kifogásolta azonban e szó használatát a Tvt. 2. §-a alapján Uért, mert az a vásárló közönség megtévesztésére alkalmas. Az >Etamc szó ugyanis felperes szerint a kereskedelemben a vevőközönség előtt minőségjelző, ami a harisnyaáruknak bizonyos anyagból bizonyos eljárással készült egyediségét jelenti. Alperes azonban akkor, amikor cégében, üzleti vállalata körében és árumegjelöléseiben az »Etam« szót használja, nem ilyen különleges anyagból és nem különleges eljárással készült harisnyákat hoz forgalomba, hanem harisnyaáruit általában ott szerzi be, ahol a többi harisnyakereskedő, s akkor, amikor azokat >Etam« védjeggyel árusítja, a vevőközönséget az általa vélt minőség tekintetében megtéveszti. Alperes ezzel szemben utal arra, hogy az »Etam<i szó nem jelent szuperkvalifikált árut, nem minőségjelző, hanem az »Etam« szónak kereskedelmi jelentősége van, ami abban csúcsosodik ki, hogy a vevő a lehető leggondosabb kiszolgálásban részesül és hogy pénzéért a legjobb árut kapja. Nem jelentvén tehát az »Etam< szó származási, gyári, hanem kereskedelmi védjegyet, alperes szerint ő a harisnyákat bárhol megrendelheti, sőt beismeri, hogy nemcsak a győri gyár, de más gyárak is gyárthattak hasonló harisnyákat, amit a harisnyaipar fejlődésével magyaráz. Ilyen körülményei; közöli a választott bíróság által eldöntendő kérdés ama tiszta jogi kérdéssé minősült át, hogy vájjon alperes a felperes által is elismert védjegy, és eéghasználati formális jogát a Tvt. 2. §-ának tiltó rendelkezései folytán effektíve gyakoroHiatja-ef — Erre a kérdésre a választott bíróságnak az alábbi okok alapján igenlően kellett felelnie. — Felperesek a Tvt. 2. $-ára való utalással azt vitatták, hogy az »Etam« árunak a vásárlóközönség előtt megkülönböztető egyedi jellege van. Felperesek szerint most már alperes akkor, amikor az »Etam kft.« cégjelzést és az »Etam< védjegyet használja, a valóságnak meg nem felelő adatot híresztel, inert a közönségben azt a hitet kelti, mintha a vásárlóközönség által egyedi jelleggel felruházott xEtanu harisnyákat árusítaná, ami pedig a már előadottaknál fogva a valóságnak meg nem felel és így alperes e cselekménye a Tvt. 2. ^-ába ütközik. A választott bíróság felperesek ez érvelését nem tehette magáévá. Mert ha alperes tagadásával szemben, az »Etamc szó a vásárlóközönség előtt még egyediséget jelentene is, ezt az egyediséget alperesi cég nem a köztől vette el. hanem ezt •, saját tevékenvségéve] fejlesztett ki. Felperes maga állította, hogy az >Etam« harisnyákat külföldön mindenütt mint kitűnő minöségii árut ismerik. - Védjegyek alatt az 1890:TI. te. L §-a értelmében olyan jelvényeket kell érteni, amelyek a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkulonbozte./„Igáinak. Az áru minősége a védjegy e fogalmi meghatar07á>aban nem szerepel, a lényeg fl megkülönböztethttöség,n ran. A megkülönböztethetőség teszi lehetővé a ké„zitmenvek. vagv áruk minőségi fejlesztését, ami éppen a védjegytulajdonosnak saját, jól felfogott érdeke, mert nem a ,negkülönb«V7.tethet08ég önmagában, hanem csak az azzal egybekötött minőségi jóság az. ami az áru kelendőségét fokozza. Ha az >EUm* szó használatához a vásárlóközönség korében előnyös minőségi tulajdonságok fűződnek, ez az >Etamc áruk forgalmazóinak a munkásságából származik, mert az Etám. szó használatának megkezdése előtt, nem volt kozEzt felperesek nem is állították. Az >Eíam< szót tehát bili tartalommal azok töltötték ki. azaz minőségi Jelzővé Sí tett, k. akik a mhuW-g kifejlesztésére és következetes fenntart sára. az :Etam< szó jogos hasznalatával, az áruknak az >Etamc szó kizárólagos használatából folyó megkülönböztethetősége révén közreműködtek. Nem lehet a Tvt.-nek siáudéka. hogy ennek a munkásságnak az eredménye elv0na«*ék. Még akkor sem, ha a minőségben hanyatlás következnék is be, mert ez a forgalmazók saját veszélyére történnék. Az >Etanu szó ugyanis nem nyelvkincs, ami a mindennapi életben használatos állandó jellegű fogalmat jelentene, mint Például a jó, kitűnő, szép, felülmúlhatatlan stb. Használata tehát az áruk forgalmazása tekintetében nem a valóságnak meg nem felelő adat, hanem ha a felperes állításai a valóságnak megfelelnek is, csak múló jelentőségű minőségjelző, amit a twsárlóközönség csak addig ismer előnyösen, amíg % IMÓ alatt jó árut hoznak forgalomba. Ha alperes e szó alatt rossz árut fog forgalomba hozni, a köztudatba az »Etam« szóhoz hátrányos fogalmak fognak kapcsolódni s a vásárlóközönség az >Etain« áruktól, alperes hátrányára, el fog fordulni. Azonban felperesek nem is állították azt, hogy alperes silány árut forgalmazna. Az *Etam« szó használata eltiltásának tehát a vásárlóközönséggel szemben nincsen alapja, teljesen el is tekintve attól, hogy a jóság relatív fogalom s nem okvetlen kell, hogy valamely áru előnyös minőségbeli viszonylagos helyezettségét minőségének romlása folytán veszítse el, mert elveszítheti azt a versenyáruk relatív minőségi feljavulásával is. Ez azonban nem szolgálhat alapul valamely védjegy használatának a Tvt. alapján való eltiltására. Mindezeknél fogva a választott bíróságnak meg kellett állapítania, hogy alperes nemcsak formálisan, de érdemileg is jogosult az »Etain« szót cégtábláján, nyomtatványain, hirde téseiben, vagy bárhol üzleti vállalata körében használni, miért is felpereseket a használat abbauhagyására irányuló, fent L alatt felsorolt kérelmükkel el kellett utasítani. ITI. Az árrontás kérdésében szem előtt tartandó irányelvekre mutat az alábbi választott bírósági elvi döntés. A felperes a keresetében azt állította, hogy a már évek óta haszon nélkül, vagy csak a tőke kamatozásának megfelelő csekély haszonnal dolgozó alperes 1935 január 3-ika óta az Országos Arelemző Bizottság által megállapított árral szemben áruját a forgalomban alacsonyabb árban kínálja kicsinyben, s mindezt már eleve azzal a célzattal tette és teszi, hogy a kisipart tönkretegye. Az alperes azzal védekezett, hogy azután, hogy egyéb cikkeinek gyártását, annak veszteséges volta miatt megszüntette, rájött, hogy vállalata csak akkor lehet jövedelmező, ha termelési képességét lehetőleg nagy mértékben ki tudja használni. A gyártását ezért az eladási árainak leszállítása útján fokozta és ez az elv u gyakorlatban annyira bevált, hogy az üzemének veszteséges volta megszűnt. Azt tagadta az alperes, hogy ezzel a tényével a kisiparnak a letörése lett volna a célja. A felperes azt, hogy a forgalmi árat az Országos Arelemző Bizottság állapította meg, nem bizonyította. A zárószámadási adatok azt mutatják, hogy az alperes által gyártott és forgalomba hozott áru árának leszállítása útján az üzemének elért nagyobb kihasználása az alperesi vállalatot a már nehézzé vált anyagi helyzetéből kiemelte. — A zárószámadások adatai tehát arra mutattak, hogy alperesnek az a védekezése, hogy gazdaságilag megokolt szükségességből követett árcsökkentő üzleti politikát, teljes mértékben hihetőnek és valószínűnek jelentkezik és arra is mutatnak, hogy az üzletvitelnek ez a módja az alperes számításait be is váltotta. — Megállapítható volt továbbá, hogy alperes vagyoni helyzete tehát a korábbi üzletévihez képest erőteljesebb alapokon nyugovónak jelentkezik. _ A kihallgatott tanuk előtt is az alperes részéről olyan nyilatkozat történt, hogy az üzeme eddig veszteséges volt, hogy az árleszállításra a gyár nagyobb kapacitásának a kihasználása végett van szükség és erre a célra áldoz az igazgatóság bizonyos összeget. — Abból pedig, hogy az alperes árujának árát annak leszállításával a Községi üzem hasonló árujával versenyképessé tette, még nem következik az. hogy ezzel olyan árat szabott volna meg, amellyel a józan gazdasági felfogás r.zerint lehetetlen volna az üzlet folytatását megbénító veszteségek nélkül versenyeznie. Az mindenesetre arra mutat, hogy az alperes legutolsó árleszállításának is lehet gazdaságilag helyes és kifogás alá nem eshető módon indokolt alapja. A mellékbeavatkozó ugyan bizonyítani kívánta azt, hogy az alperes árubeszerzései a versenytisztesség követelményeibe ütközőek é* azt ls. hogy az alperes árai gazdaságilag ind okol hatatlanok. Azt, hogy az alperes nem szerzett be a felperes által az első alkalommal felsorolt olyan vállalatok egyikétől sem árut,