Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - Márkás áruk árvédelme és a karteltörvény

2 IPARJOGI SZEMLE érintik azokat a jogviszonyokat, amelyeket az 1931. évi XX. tc. 1. §-a felölel. Hogy mennyire helyes és mennyire a közfelfogásnak felel meg az utóbb keletkezett választott bírói ítélet, azt eklatánsán igazolja az a tény, hogy a szóban forgó egyesületek és tag­jaik egyik sem tartotta eddig szükségesnek az ily megállapo­sok bemutatását, pedig az egyesület szindikusai a materiában verzált elsőrangú jogászok, kikről alig lehet feltenni, hogy a bemutatást elmulasztották volna, ha a törvény alapján úgy kellett volna vélekedniük, hogy a megállapodások bemutatási kötelesség alá esnek. Ez az álláspont az egyedül helyes, viszont célszerű volna, ha a kormány az 5381/1931. M. E. számú rendeletet magyarázó és azt a törvény szellemével összhangba hozó rendeletet ki­bocsátaná. Addig azonban a jogászvilágnak alig lehet szebb feladata, mint a megállapodások mellett lándzsát törni, ha a megállapodásokat a minisztériumban nem mutatták be, most a karteltörvény betűszerinti értelmezése sem ad alapot a fent érintett erőszakolt interpretációra. Kartel és árvédelem (Rauschburg Nándor dr. előadása) Az Iparjogvédelmi Egyesület rendkívül mozgalmas teljes ülésben foglalkozott azzal a kontroverz helyzettel, amely a védett márkacikkek országos piacát néhány hét óta a leg­nagyobb nyugtalanságban tartja. Tudvalevőleg a kamarai vá­lasztott bíróság állandóan követett joggyakorlata a törvény­szerű követelményeknek megfelelően védett márkacikk ár­rontását tisztességtelen versenynek minősítette, de — ezzel ellentétben — mult hó 2-án egy konkrét árrontási per el­bírálása alkalmából meglepetésszerüleg hozott döntés ki­mondotta, hogy a védjegyes áru szabott árának előírása kar­telnek minősül és ennélfogva csakis akkor érvényes, ha írásba foglaltatott és a minisztériumnak képviselővallás és más meg­felelő formalitások betartásával bemutattatott. Habár ez a döntés egy dr. Sövényházy Neuhold Ferenc kir. kúriai bíró elnöklésével mult hó 28-án hozott újabb döntés által már szuperálva van: a bírói gyakorlatnak az összes márkacikkáru­gyárakon felül az országban körülbelül 30.000 eladási üzletet és iparvállalatot nap-nap után érintő alapvető kérdésben való ingadozása érthető nyugtalanságot és az arra hívatott érdek­képviseleteknél súlyos aggodalmakat váltott ki. Az elnöklő dr. Fazekas Oszkár bevezető szavai után dr. Ranschburg Nán­dor előadó a kérdésnek úgy karteljogi és védjegyjogi, mint különösen gazdasági vonatkozásait behatóan ismertette és ki­mutatta azt, hogy akkor, amikor a márkacikkáru-gyáros sa­ját gyártmányainak — a szabad versenyben kialakult és a jelen viszonyok között eléggé lenyomott — árát pusztán csak egyaránt kötelezővé teszi minden vevőjével szemben, anél­kül, hogy ebben a tekintetben, vagy az árszínvonal tartása tekintetében saját versenytársaival összebeszélne: nem lehet szó sem kartelről, sem »kartelhez hasonló célú jogviszony­ról.* Annál kevésbbé lehet a törvény szavainak — bármily tág értelmezése mellett — ilyen jelentést tulajdonítani, mert hiszen a gyáros ugyanazt az árat kapja saját vevőitől, akár betartatik az ismételadásnál az előírt szabott ár, akár nem s Így a márkacikk egységárának előírásából származó anyagi előny kizárólag az eladással foglalkozó kereskedőt és iparost illeti, akik viszont egymással semmiféle kapcsolatban nem állanak, egyezményt nem létesítenek, sőt a törvényes jog­gyakorlat alapgondolata éppen abból áll, hogy azokat is kö­telezzék a védjegyjogból folyó eszmei tulajdonjog alapján ily esetben az árszabás respektálására, akik semmiféle re verzálist alá nem írtak. Így hát a törvény betűszerinti ér­telmezése sem. ad alapot a szóbanforgó erőszakolt interpre­tációra. A nagy tetszéssel fogadott előadást élénk vita kö­vette, amelyben dr. Szenté Lajos, dr. Bányász Jenő, dr. Beck Salamon és dr. Kartschoke Alajos vettek részt, akik az elő­adó állásfoglalását azonos szellemben tartott érvekkel egészí­tették ki. Az elnöki zárszó során dr. Fazekas Oszkár az exisz tenciális érdekeiben országszerte nyugtalanított sokféle érde­keltség részéről ama reményének adott kifejezést, hogy a ke­reskedelmi kormány gyorsan orvoslást fog teremteni olykép, hogy a márkacikkek forgalmának a jogbiztonságához fűződő fontos gazdasági és messzemenő ethikai érdekek jelentőségét teljes mértékben honoráló rendelettel végleges jogbiztonságot teremt annak statuálásával, hogy a márkacikk egyoldalú ár­védelme nem eshetik a »kartelhez hasonló célú jogviszony« tekintete alá. Nemzetközi konferencia Berlinben a tisztességtelen verseny leküzdésére. A Nemzetközi Liga 1934 szeptember 10-én tartja nemzetközi konferenciáját, amelynek főbb tárgyait, magyar előadói tisztét az Iparjogvédelmi Egyesület vezető tagjai töl­tik be. Az öt tagú elnökségben magyar részről helyet foglal­nak dr. Baumgarten Nándor, egyetemi tanár, az Iparjogvé­delmi Egyesület elnöke és Székács Antal ud,v. tanácsos, a Bu­dapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Előadók: dr. Bányász Jenő kamarai titkár, az Iparjog­védelmi Egyesület főtitkára (»Kiárusitás«, » Ajándékozás*); dr. Fazekas Oszkár, az Iparjogvédelmi Egyesület ügyvezető alelnöke <»A védjegyek elbirtoklása*); dr. Keleti Kornél korm. főtanácsos (»A laikus részvétele a jogszolgáltatásban); dr. Meszlényi Artúr egyetemi tanár, az Iparjogvédelmi Egyesület nemzetközi osztályának elnöke (»A versenytárs fogalma«, »Pe­res eljárás a versenyjogban*) és dr. Urbach Lajos budapesti ügyvéd, az Iparjogvédelmi Egyesület elnökségi tagja (»Ar­ronlás*). A nemzetközi konferencián, ahol a többi előadói tisztet: Ausztria, Anglia, Németország, Hollandia, Cseh­szlovákia, Svájc kiküldöttei töltik be, egyesületünknek ve­zető szerep jutott, amely csak ürömmel és büszkeséggel tölt­het el bennünket. Joggyakorlat A védjegyes áru fix ármegállapítása nemi kartelár. A vá­lasztott bíróság állandó gyakorlata szerint a márkacikkek áron alul való eladása, az üzleti szokások tisztaságában el nem fogadott olyan feltűnő reklámeszköz, amely csábító erejét, az árrontást — nem úgy mint a szabad áruk versenyénél — a versenytárs saját vagyonának felhasználásából, hanem a márkatulajdonosok kimutatható vagyoni értékeinek egyenes megsemmisítéséből meríti. A gyárosnak ármegállapító te­vékenysége e felfogás szerint az ö eszmei tulajdonjogánál; folyománya, amely ép úgy kiterjed az áru nevére (védjegy­jog, mint jellegzetes külsejére (tisztességtelen verseny) és árára. — Egy választott bírósági ítélet, amely bár megálla­pítja, hogy a márkacikkek árrontása tisztességtelen verseny, mégis elutasítja a keresetet, mert felperesek a megállapodást a kereskedelemügyi miniszternél nem mutatták be. Ez a választott bírósági ítélet újból aktuálissá tette a márkacikk reverzális rendszer kartell jellegének kérdését. A Kamara mellett működő Választottbíróság legutóbb hozott ítéletében azonban teljes határozottsággal megállapítja, hogy a márkacikkek árának előírása a kartelltörvény alá eső megállapodásnak nem tekinthető. Ez, úgymond az ítélet indo­kolása, magából a törvényből következik. A törvény 1. §-a értelmében ugyanis az olyan megállapodás, vagy határozat, amely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom, vagy a a árualakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági ver­senyt más módon szabályozó kötelezettséget alapít meg (kar­teli és más hasonló célú jogviszony) csak úgy érvényes, ha írásba foglaltatik. A törvény szószerinti szavai tehát az írásba foglalást csak valamely megállapodáshoz vagy határozathoz fűzik elengedhetetlen feltételként. Ez magában véve bizo­nyítja, hogy a megállapodást vagy határozatot több részt­vevő termelőnek, gyárosnak kell létesítenie vagy meghoznia, mert egy termelő, egy gyáros megállapodást önmagával nem létesíthet, határozatot nem hozhat. A törvény továbbá kar­teliről és más hasonló célú jogviszonyról beszél, ami szintén azt tételezi fel, hogy hasonló érdekű termelőknek vagy gyá­raknak kell a jogviszony létesítésére tömörülniük, hogy megállapodásuk vagy határozatuk kartell jellegével bírjon. Ennélfogva az a tény, hogy a gyáros a tulajdonát tevő márkacikk árát a viszonteladókkal szemben egyoldalúan szigorúan előírja és azokkal betartatja, nem tekinthető sem megállapodásnak, sem határozatnak, különösen nem olyan­nak, amely bárkivel szemben kartellt vagy más hasonló célú jogviszonyt teremt. A megállapodás vagy határozat a törvény 1. §-a szerint csak akkor esik a kartel fogalma alá, ha az áralakulás tekin­tetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget alapít meg. Az árelőírás azonban csak az áru árának a viszonteladók kai szemben való egyoldalú szabályozását jelenti, ami a már­kacikkek tulajdonosának korlátlan joga, de az a gazdasági versenyt semmi módon sem szabályozza, sem nem korlátozza, meri a szabadversenyt nem zárja ki és nem teszi lehetetlenné, hogy bármely más termelő, gyár vagy bárki más az illető márkacikk tulajdonosával szemben versenyt folytasson, ugyan, olyan minőségű és összetételű árut, esetleg jobbat előállíthas­son és a maga áruját esetleg olcsóbban is piacra dobhassa, s ezáltal az árunak ugyanolyan vagy netalán jobb minősége éa

Next

/
Oldalképek
Tartalom