Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - Ráadás (ajándék) kiárusítás, árrontás

IPARJOGI SZEMLE 3 a jogszolgáltatást kell, úgymond, az élethez közelebb hozni és a reformáló munkának ebben az irányban kell haladnia. Tel­jes szigorral kell az üzleti munka ellen irányuló erkölcstelen támadásokat megtorolni, de meg kell a lehetőségét is adni annak, hogy a kisebb természetű, jóhiszemű botlások esetei­ben a bíróság az eljárást megszüntethesse és az ügyet to­vábbi, méltányosabb megítélést igénylő eljárás lefolytatása céljából az illetékes kamarához áttegye, másfelől pedig lehe­tővé kell tennünk, hogy a kisebb természetű, inkább zaklató jelleggel bíró ügyektől a bírói apparátust mentesítsük. Előadó a magyar joggyakorlat fontosabb jogeseteinek is­mertetése után rámutatott arra, hogy a magyar bíróság a tisztességtelen verseny egyes jogeseteit, így a ráadás, az ajándékozás, kiárusítás, árrontás kérdéseit is, mindenkor a gyakorlati ember szemüvegén át nézi. Mérlegeli az üzleti élet mindmegannyi megnyilatkozásánál az egész üzleti gesz­tiót és így általában tisztességtelen versenynek minősít min­den olyan ténykedést, magatartást, amelyet az üzleti tisztes­ség alapján álló kereskedő erkölcstelennek, az üzleti élet egészséges fejlődését károsan gátló támadásnak tekint. Teszi mindezt a versenytörvény általános, generális klauzulájának értelmezése alapján. Ez adja az általános keretet, ez az a helyes definíció, amelynek azonban egészséges tartalmat egyedül a jogászi értelmezés még nem adhat, mivel az újabb és újabb, de mindig csak az üzleti élet után sántikáló de­finíciók csupán csak félmegoldásokat nyújthatnak. Előadó ezután ismertette a magyar kamarák szerepét a versenyjog keretében. Az előadást követő vita során elhangzott felszólalásokból örömmel kellett megállapítanunk, hogy a magyar verseny­tőrvény és annak nyomán kifejlődött joggyakorlat a nemzet­közi fórumon általános elismerésre talált. Büszkén mutattuk be a versenytörvény kapcsán kifejlődött magyar joggyakor­latot és jól (elég gyakran) hallottuk a gyakorlati emberek­nek elismerő közbeszólásait, zajos helyeslését, amely elsősor­ban a magyar jogban diadalra jutott praktikus, az üzlet­ember gyakorlati érzését, irányítását kifejezésre juttatott megoldásoknak szólott. A mi irányunk tehát helyes és a nemzetközi gyakorlati, az üzleti élet jogos kívánalmait szem előtt tartó megoldások útját egyengeti. Joggyakorlat* »Gyár«. »Mintaraktár«. I. Felperes keresetében azt pana­szolta, hogy alperes a m. kir. postavezérigazgatóság hivatalos kiadásában megjelent távbeszélő névsorban a következő szö­veggel vétette fel magát: »— 0 0 — szabadalmazott átalakít­ható bútorgyárának mintaraktára és központi irodája«, — továbbá az 1934. évi nemzetközi vásár idején kiadott cégnév­sorban »0 0 — szabadalmazott átalakítható bútorok gyára« szöveggel szerepel, — üzlethelyiségének kirakatában tábla van kifüggesztve »— 0 O — udvari bútorgyáros« felírással, végül prospektusokat küld szét a következő felírásokkal: »Udvari bútorgyár«, »mintaraktár és iroda, Budapest, IV., «, »gyár«, — mely kitételek a valóságnak meg nem felelnek, azok használatától kérte alperest eltiltani. Al­peres a kereset elutasítását nem kérte. Beismerése alapján tényként állapítja meg a választott bíróság, hogy az alperes tizemében nem foglalkoztat annyi munkást, hogy azok lét­száma a gyári jelleghez megkívánt létszámot elérné, meg­állapítja továbbá tényként, hogy alperesnek a jelzett helyen gyára nincs, hanem csak más vállalat gyárában dolgoz­tatott, végül megállapítja tényként azt is, hogy külön minta­raktára alperesnek nincs, mert mindössze egyetlen üzlet­helyisége van. A vb. ennekfolytán megállapítja a tv. fenn­forgását. II. Alperes viszontkeresettél kérte felperest annak abban­hagyására kötelezni, hogy prospektusain a »törvényesen védve« megjelölést használja. Nem vitás, hogy felperesnek nem az összecsukható fotelágyra, hanem annak csak egy kis részére a »pótlábra« van szabadalma, tehát csak a pótláb van törvényesen védve. Ily tényállás mellett felperes akkor, mikor az egész fotelággyal kapcsolatban hirdeti, hogy tör­vényesen védve van, a választott bíróság megítélése szerint olyan megjelölést használ, amely a forgalmi élet felfogása szerint akként is érthető, hogy az egész fotelágy van törvé­nyesen védve, nemcsak a pótláb, már pedig a valóságnak megfelelő adatot sem szabad úgy híresztelni, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő ér­telmet lehessen tulajdonítani, azért alperes viszontkereseté­nek is a választott bíróság helyt adott: a tv. megállapította. (Vb. 11.240-1984.) •-gal jelzett jogesetek nem jogerősek. »Kimérve nem kapható.* A felperes a forgalomban köz­ismert »Sidol« nevű fémtisztító szerét zárt fémdobozokban hozza forgalomba és az azon alkalmazott vignettán azt a figyelmeztetést közli, hogy áruja »kimérve nem kapható.« Az áru ilyen zárt csomagolásának nyilvánvaló célja az, hogy az ám más ugyanolyan rendeltetésű áruval való felcseréléssel, hamisítással szemben megvédessék és a közönség megtévesz­tése megakadályoztassék. Ezt a jogos érdekvédelmet hiusítja meg és így nem fér össze az üzleti tisztességgel annak a kereskedőnek eljárása, aki az előadott körülmény és figyel­meztetés ellenére az áru zárt tartályát felbontja és azt ki­mérve árusítja; mert ezzel az áru meghamisítását megköny­nyíti és az árut előállító vállalat jóhírnevét veszélyezteti. (Vb. 19.809—1934.) A versenytársaktól összevásárolt palackok felhasználása. Bárkinek joga van a használt üvegeket összevásárolni, azon­ban ezzel a jogával más kárára visszaélnie nem szabad. Fel­peres a részére készülő üvegekért a napiárnál magasabb árat fizet, hogy ezáltal magának az üvegtípus és méret kizáróla­gosságát biztosítsa s kalkulációja e részben nyilván azon is alapul, hogy költséges üvegjei egyrészét módjában lesz az eredeti beszerzési árhoz viszonyítva lényegesen olcsóbban visszavásárolni. Ha ezen kalkulációt versenyjogi szempont­ból közömbös tényező zavarja meg, az ellen kifogást tenni nem lehet, ha ellenben versenytárs teszi ezt, ezzel az illető tisztességtelen versenycselekményt követ el, mert ezáltal a felperes megkárosításával nyúl bele a felperes kalkulációs viszonyaiba s tilos ez a cselekmény tekintet nélkül arra, hogy ezen üvegeket verseny céljára utóbb felhasználja-e, vagy sem, mert az üzleti tisztességbe vág, saját érdekszem­pontból közömbös cselekményt elkövetni csak azért, hogy azzal másnak, a versenytársnak aránytalan kár okoztassék, tehát a felperes Diana palackjainak puszta összevásárlása a versenytárs által már magában véve is mindenesetre a Vt. 1. §-ába ütköző cselekmény. .Még súlyosabb beszámítás alá esik alperesnek az az eljárása, hogy a felperes palackjait az ellene folytatandó verseny céljára használja fel, amidőn eósborszesszel tölti meg és forgalomba hozza. Általában, de különösen vidéken, kis falvakban a sósborszesz fogalma a Diana névvel szorosan kapcsolódik össze, így alperes eljá­rása a vevőközönség megtévesztésére alkalmas lévén, a Vt. 9. §-ában tiltott cselekményt képez. A védjegy eszmei jog­tárgy és így független az anyagi megtestesülés külső formái­tól. Aki a Diana palackot megvette, csak arra szerzett jogot, hogy valódi Diana sósborszeszt kapjon és hogy a palackkal — de nem a védjeggyel — szabadon rendelkezhessék. A Diana szó üvegbeöntésével a védjegytulajdonos azon inten­cióját juttatja kifejezésre, hogy a palack az ő üzletkörébe maradjon és ne szolgálhasson a versenytárs üzleti céljaira. Ezt az ügyleti fenntartást, a védjegyjogosultságnak eat a joghatását töri át a versenytárs akkor, midőn a beöntött, tehát maradandónak szánt Diana védjegyet erőszakosan el­távolítja, tehát alperesnek ilyen eljárása is a versenytörvény tilalma alá esik. (Vb. 13.166—1934.) »Baoder«—»Bajadér« hasonló. A szembenálló védjegyes áruk, púderkészítmények kiállítása a púderdobozok korong­alakja, mérete, a doboz burkoló papirosának fehér színe, a szöveg 'nyomásának elhelyezése, fekete színe, annak angol nyelve, a dobozt oldalt lezáró ellipszis alakú aranybronz vig­netta formája és színe, valamint alkalmazási módja, a doboz fenekén alkalmazott árujelzési címke alakja és alkalmazási módja, végül a »Bacder« és »Bajadér« szók hasonló hangzása miatt összbenyomásukban annyira hasonlatosak, hogy a keres­kedelmi forgalomban egyik készítmény a másikkal a legköny­nyebben összetéveszthető és alperesnek csak az 1933. évi de­cember havától kezdve használt ezen csomagolása nyilván ta­núsítja alperesnek azt a szándékát és törekvését, hogy púder­készítményének a felperesi jellegzetes csomagolás szolgai utánzása által biztosítson nagyobb forgalmat. (Vb. 12.640— 1934.) A dobozon alkalmazott jelzéseknek versenyjogi jelentő­sége. A m kir. kúria ismételten (K. 6127—1933) kimondotta, hogy a versenytársnak az a cselekménye, hogy áruját egy má­sik versenytárs tulajdonát alkotó és annak dombornyomású cégjelzésével ellátott bádogdobozban hozza forgalomba: a Tvt. 1. §-ába ütközik. Alaptalanul vitatja azonban a felperes azt, hogy az alperesnek a per tárgyává tett cselekménye a Tvt. 7. és 9. §-át is sérti. A felperes dobozának fenéklapjába préselt »— 0 0—« szó ugyanis itt nem az áru megkülönböztetésének cél­ját szolgálja, hanem rendeltetése a forgalomban csupán az, hogy a vállalat tulajdonosának e csomagoló eszközhöz való tulajdonjogát tanúsítsa, a dobozoknak a tulajdonoshoz való visszajuttatását előmozdítsa és annak más versenytársak ál­tal való felhasználását megakadályozza, — míg magát az árut a forgalmi szokás szerint általában és így ebben az esetben is a dobozra ragasztott oimke jelöli meg. Az alperes tehát, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom