Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - Ráadás (ajándék) kiárusítás, árrontás

IPARJOGI SZEMLE 3 a jogszolgáltatást kell, úgymond, az élethez közelebb hozni és a reformáló munkának ebben az irányban kell haladnia. Teljes szigorral kell az üzleti munka ellen irányuló erkölcstelen támadásokat megtorolni, de meg kell a lehetőségét is adni annak, hogy a kisebb természetű, jóhiszemű botlások eseteiben a bíróság az eljárást megszüntethesse és az ügyet további, méltányosabb megítélést igénylő eljárás lefolytatása céljából az illetékes kamarához áttegye, másfelől pedig lehetővé kell tennünk, hogy a kisebb természetű, inkább zaklató jelleggel bíró ügyektől a bírói apparátust mentesítsük. Előadó a magyar joggyakorlat fontosabb jogeseteinek ismertetése után rámutatott arra, hogy a magyar bíróság a tisztességtelen verseny egyes jogeseteit, így a ráadás, az ajándékozás, kiárusítás, árrontás kérdéseit is, mindenkor a gyakorlati ember szemüvegén át nézi. Mérlegeli az üzleti élet mindmegannyi megnyilatkozásánál az egész üzleti gesztiót és így általában tisztességtelen versenynek minősít minden olyan ténykedést, magatartást, amelyet az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő erkölcstelennek, az üzleti élet egészséges fejlődését károsan gátló támadásnak tekint. Teszi mindezt a versenytörvény általános, generális klauzulájának értelmezése alapján. Ez adja az általános keretet, ez az a helyes definíció, amelynek azonban egészséges tartalmat egyedül a jogászi értelmezés még nem adhat, mivel az újabb és újabb, de mindig csak az üzleti élet után sántikáló definíciók csupán csak félmegoldásokat nyújthatnak. Előadó ezután ismertette a magyar kamarák szerepét a versenyjog keretében. Az előadást követő vita során elhangzott felszólalásokból örömmel kellett megállapítanunk, hogy a magyar versenytőrvény és annak nyomán kifejlődött joggyakorlat a nemzetközi fórumon általános elismerésre talált. Büszkén mutattuk be a versenytörvény kapcsán kifejlődött magyar joggyakorlatot és jól (elég gyakran) hallottuk a gyakorlati embereknek elismerő közbeszólásait, zajos helyeslését, amely elsősorban a magyar jogban diadalra jutott praktikus, az üzletember gyakorlati érzését, irányítását kifejezésre juttatott megoldásoknak szólott. A mi irányunk tehát helyes és a nemzetközi gyakorlati, az üzleti élet jogos kívánalmait szem előtt tartó megoldások útját egyengeti. Joggyakorlat* »Gyár«. »Mintaraktár«. I. Felperes keresetében azt panaszolta, hogy alperes a m. kir. postavezérigazgatóság hivatalos kiadásában megjelent távbeszélő névsorban a következő szöveggel vétette fel magát: »— 0 0 — szabadalmazott átalakítható bútorgyárának mintaraktára és központi irodája«, — továbbá az 1934. évi nemzetközi vásár idején kiadott cégnévsorban »0 0 — szabadalmazott átalakítható bútorok gyára« szöveggel szerepel, — üzlethelyiségének kirakatában tábla van kifüggesztve »— 0 O — udvari bútorgyáros« felírással, végül prospektusokat küld szét a következő felírásokkal: »Udvari bútorgyár«, »mintaraktár és iroda, Budapest, IV., «, »gyár«, — mely kitételek a valóságnak meg nem felelnek, azok használatától kérte alperest eltiltani. Alperes a kereset elutasítását nem kérte. Beismerése alapján tényként állapítja meg a választott bíróság, hogy az alperes tizemében nem foglalkoztat annyi munkást, hogy azok létszáma a gyári jelleghez megkívánt létszámot elérné, megállapítja továbbá tényként, hogy alperesnek a jelzett helyen gyára nincs, hanem csak más vállalat gyárában dolgoztatott, végül megállapítja tényként azt is, hogy külön mintaraktára alperesnek nincs, mert mindössze egyetlen üzlethelyisége van. A vb. ennekfolytán megállapítja a tv. fennforgását. II. Alperes viszontkeresettél kérte felperest annak abbanhagyására kötelezni, hogy prospektusain a »törvényesen védve« megjelölést használja. Nem vitás, hogy felperesnek nem az összecsukható fotelágyra, hanem annak csak egy kis részére a »pótlábra« van szabadalma, tehát csak a pótláb van törvényesen védve. Ily tényállás mellett felperes akkor, mikor az egész fotelággyal kapcsolatban hirdeti, hogy törvényesen védve van, a választott bíróság megítélése szerint olyan megjelölést használ, amely a forgalmi élet felfogása szerint akként is érthető, hogy az egész fotelágy van törvényesen védve, nemcsak a pótláb, már pedig a valóságnak megfelelő adatot sem szabad úgy híresztelni, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmet lehessen tulajdonítani, azért alperes viszontkeresetének is a választott bíróság helyt adott: a tv. megállapította. (Vb. 11.240-1984.) •-gal jelzett jogesetek nem jogerősek. »Kimérve nem kapható.* A felperes a forgalomban közismert »Sidol« nevű fémtisztító szerét zárt fémdobozokban hozza forgalomba és az azon alkalmazott vignettán azt a figyelmeztetést közli, hogy áruja »kimérve nem kapható.« Az áru ilyen zárt csomagolásának nyilvánvaló célja az, hogy az ám más ugyanolyan rendeltetésű áruval való felcseréléssel, hamisítással szemben megvédessék és a közönség megtévesztése megakadályoztassék. Ezt a jogos érdekvédelmet hiusítja meg és így nem fér össze az üzleti tisztességgel annak a kereskedőnek eljárása, aki az előadott körülmény és figyelmeztetés ellenére az áru zárt tartályát felbontja és azt kimérve árusítja; mert ezzel az áru meghamisítását megkönynyíti és az árut előállító vállalat jóhírnevét veszélyezteti. (Vb. 19.809—1934.) A versenytársaktól összevásárolt palackok felhasználása. Bárkinek joga van a használt üvegeket összevásárolni, azonban ezzel a jogával más kárára visszaélnie nem szabad. Felperes a részére készülő üvegekért a napiárnál magasabb árat fizet, hogy ezáltal magának az üvegtípus és méret kizárólagosságát biztosítsa s kalkulációja e részben nyilván azon is alapul, hogy költséges üvegjei egyrészét módjában lesz az eredeti beszerzési árhoz viszonyítva lényegesen olcsóbban visszavásárolni. Ha ezen kalkulációt versenyjogi szempontból közömbös tényező zavarja meg, az ellen kifogást tenni nem lehet, ha ellenben versenytárs teszi ezt, ezzel az illető tisztességtelen versenycselekményt követ el, mert ezáltal a felperes megkárosításával nyúl bele a felperes kalkulációs viszonyaiba s tilos ez a cselekmény tekintet nélkül arra, hogy ezen üvegeket verseny céljára utóbb felhasználja-e, vagy sem, mert az üzleti tisztességbe vág, saját érdekszempontból közömbös cselekményt elkövetni csak azért, hogy azzal másnak, a versenytársnak aránytalan kár okoztassék, tehát a felperes Diana palackjainak puszta összevásárlása a versenytárs által már magában véve is mindenesetre a Vt. 1. §-ába ütköző cselekmény. .Még súlyosabb beszámítás alá esik alperesnek az az eljárása, hogy a felperes palackjait az ellene folytatandó verseny céljára használja fel, amidőn eósborszesszel tölti meg és forgalomba hozza. Általában, de különösen vidéken, kis falvakban a sósborszesz fogalma a Diana névvel szorosan kapcsolódik össze, így alperes eljárása a vevőközönség megtévesztésére alkalmas lévén, a Vt. 9. §-ában tiltott cselekményt képez. A védjegy eszmei jogtárgy és így független az anyagi megtestesülés külső formáitól. Aki a Diana palackot megvette, csak arra szerzett jogot, hogy valódi Diana sósborszeszt kapjon és hogy a palackkal — de nem a védjeggyel — szabadon rendelkezhessék. A Diana szó üvegbeöntésével a védjegytulajdonos azon intencióját juttatja kifejezésre, hogy a palack az ő üzletkörébe maradjon és ne szolgálhasson a versenytárs üzleti céljaira. Ezt az ügyleti fenntartást, a védjegyjogosultságnak eat a joghatását töri át a versenytárs akkor, midőn a beöntött, tehát maradandónak szánt Diana védjegyet erőszakosan eltávolítja, tehát alperesnek ilyen eljárása is a versenytörvény tilalma alá esik. (Vb. 13.166—1934.) »Baoder«—»Bajadér« hasonló. A szembenálló védjegyes áruk, púderkészítmények kiállítása a púderdobozok korongalakja, mérete, a doboz burkoló papirosának fehér színe, a szöveg 'nyomásának elhelyezése, fekete színe, annak angol nyelve, a dobozt oldalt lezáró ellipszis alakú aranybronz vignetta formája és színe, valamint alkalmazási módja, a doboz fenekén alkalmazott árujelzési címke alakja és alkalmazási módja, végül a »Bacder« és »Bajadér« szók hasonló hangzása miatt összbenyomásukban annyira hasonlatosak, hogy a kereskedelmi forgalomban egyik készítmény a másikkal a legkönynyebben összetéveszthető és alperesnek csak az 1933. évi december havától kezdve használt ezen csomagolása nyilván tanúsítja alperesnek azt a szándékát és törekvését, hogy púderkészítményének a felperesi jellegzetes csomagolás szolgai utánzása által biztosítson nagyobb forgalmat. (Vb. 12.640— 1934.) A dobozon alkalmazott jelzéseknek versenyjogi jelentősége. A m kir. kúria ismételten (K. 6127—1933) kimondotta, hogy a versenytársnak az a cselekménye, hogy áruját egy másik versenytárs tulajdonát alkotó és annak dombornyomású cégjelzésével ellátott bádogdobozban hozza forgalomba: a Tvt. 1. §-ába ütközik. Alaptalanul vitatja azonban a felperes azt, hogy az alperesnek a per tárgyává tett cselekménye a Tvt. 7. és 9. §-át is sérti. A felperes dobozának fenéklapjába préselt »— 0 0—« szó ugyanis itt nem az áru megkülönböztetésének célját szolgálja, hanem rendeltetése a forgalomban csupán az, hogy a vállalat tulajdonosának e csomagoló eszközhöz való tulajdonjogát tanúsítsa, a dobozoknak a tulajdonoshoz való visszajuttatását előmozdítsa és annak más versenytársak által való felhasználását megakadályozza, — míg magát az árut a forgalmi szokás szerint általában és így ebben az esetben is a dobozra ragasztott oimke jelöli meg. Az alperes tehát, aki