Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - Márkás áruk árvédelme és a karteltörvény

IPAEJOGI SZEMLE A motívum (kávédaráló) védelme. A kávédarálóról már évtizedek óta általában a felperes (Frank) vállalatát ismerik fel. Azzal tehát, hogy a piacon jóval később megjelent alperes szintén a kávédarálót használja árujának a megjelölésére, a közönséget nyilvánvalóan megtéveszti. Nem döntő az, hogy a felperes kávédarálójának az alakja más, mint az alperesé, an.ennyiben a felperes ábrájának a forgatója a darálón felül van elhelyezve, az alperesén pedig az oldalt elhelyezett kerékkel történik a forgatás, — mert a hasonlóság elbírálásánál a közönséges szemlélő megfigyelési módjából kell kiindulni, aki nem figyeli meg, különösen felületes megtekintés esetén, egész pontosan az ábrát, hanem csak nagyjából tekinti azt meg és emlékezetében csak az marad meg, hogy az alperes csomagján is a kávédaráló van mint ábra, mint ismertető jel feltüntetve. Ez pedig feltétlenül megtévesztő eredménnyel jár. — De a bíróság a megtévesztés lehetőségét nem is a szembenálló ábrák hasonlóságából látta fennforogni, mert a kávédaráló a márkajegy tulajdonosának közismert gondolatát fejezi ki, az tehát, mini motívum, magábanvéve védelemre tarthat számol, ollói függetlenül, hogy az üzemben álló ábrák között a megtévesztés lehetősége fennforog e. A védjegy kétségkívül monopolisztikus jellegű és magábanvéve még nem jogosítja fel a védjegy tulajdonosát arra, hogy ;i védjegy tárgyát alkotó ábrát a forgalomból minden körülmények között és mindenképpen, mint a maga tulajdonát kivonja. Azonban a védjegyben rejlő gondolat alkalmazása, felhasználása, illetőleg keresztülvitele a fentiek szerint versenyjog és a törvénytelen verseny .szempontjából jogos igényt tarthat a védelemre. — Ezért az alperes eljárása, aki az áruja megjelölésére a felperes által a kávédaráló ábrájában keresztülvitt gondolatot, vagyis magát a kávédarálót szintén igénybe veszi, a Tvt. 1. és 9. §-aiba ütközik, s mint ilyen, abbahagyandó. (Vb. 4081/1934.) Utánzás. Alakra és anyagra ulaló áritnév oltalma a Tvt. alapján. A Tvt. értelmében oltalomban részesül az áru minőségére, külső alakjára és anyagára utaló árunév is akkor, ha azt olyan jellegzetes alakban használják, amely a pusztán az említett adatokat feltüntető elnevezéssel szemben megkülönböztetésre alkalmas. Közömbös az, hogy a védjegytörvények értelmében az árunév lehet-e lajstromozás tárgya, mert a Tvt. szempontjából egyedül a tényleges, minősített használat irányadó. A felperes által gyártott cukorka áruneve az áru alakjára és anyagára utal ugyan (Blokmalt), de az utolsó szavak (Blok és mait) az alaknak és anyagnak nem közhasználatú megjelölései, csak utalást tartalmazó szótövek, de úgy vannak egybekapcsolva, hogy ennek folytán megkülönböztetésre alkalmasak, jellegzetesek. (K. 2978/1933.) — Idegen mintakollekciók felhasználása, amennyiben az ily kollekciók bemutatása a közönség megtévesztését célozza: r eklámszédelgés. (Tsz. 45.899—1933.) — »Lcgolesóbb«, illetve »Legjobb» kitétel vevőszerzésre alkalmatlan. (Tsz. 32.305—1934.) — Az albérlő kereskedő üzletét áruháznak nem hirdetheti (Tsz. 32.368— 1934.) — A ^forgalomba hozza« kifejezés (a forgalombahozás) azt jelenti, hogy a kereskedő a máshol beszerzett kész árut adja el. Ámde az alperes beismerte, hogy az árut maga pörköli és keveri, nem pedig mástól készen szerzi be. — Az a kérdés, hogy valamely árujegy megkülönböztetésre alkalmas-e (jelegzetes), az összes körülményeknek, főként a tényleges forgalmi viszonyoknak és az árujegyhasználat időtartamának figyelembevételével döntendő el; mert a tényleges helyzet és a használat ideje és módja folytán vállalatra utaló jelzésekké válhatnak olyan jegyek, formák is, amelyeknek egyébként önmagukban megkülönböztető erejük nincsen. (K. 3291/1933.) — A Tvt. 9. §-ának alkalmazásához nem szükséges, hogy az utánzott áru- vagy üzletjelző teljesen azonos legyen a panaszos által használt jellegzetes áru- vagy üzletjelzővel, hanem elegendő az is, hogy ha a versenytárs megkapóan hasonló áru- vagy üzletjelzőt használ, vagyis, ha a szemben álló áru- vagy üzletjelzőkre vonatkozóan az összetéveszthetőség lehetősége fennforog. (K. 5828/1933.) — A felperesi vállalat, amely az üzemét 5 évig szüneteltette, üzemének újból megindítása után a korábban használt Hungária* szóvédjegyet egyes gyártmányain egyáltalában nem, más gyártmányain pedig minden kiemelés nélkül kezdte újból használni, ami arra mutat, hogy a szóvédjegy használatára nem helyez súlyt. Ezzel szemben az alperes úgy a felperesi vállalat szünetelése alatt, mint annak újbóli megindulása óta is ugyanezt a szót vállalata körében állandóan használta, s így az alperes javára a párhuzamos használat mellett is kialakulhatott a kralifikált használat, s így az alperes a vitatott szó alkalmazásával utánzást nem követett el. (T. 10.482/1933.) — A versenytárs gyártmányának megszerzése valamely versenytárs által abból a célból, hogy saját gyártmányának szállítása tekintetében kötött szerződésnek eleget tehessen, valamint az idegen gyártmánynak továbbeladása önmagában nem tekinthető ugyan az üzleti tisztességbe ütköző cselekménynek — adott esetben azonban a felperesnek az a cselekménye, hogy az alperes által gyártott szénsavat megszerezte és azt a saját megrendelőinek az alperes tartályaiban továbbadta, a megszerzésnek és a továbbeladásnak körülményeire tekintettel, tisztességtelen versenycselekménynek minősül. — Az a tény, hogy a felperes egy vevőjének az alperes által előállított szénsavat az alperes tartályában akként szállította, hogy a tartályon az alperes cégjelzését a saját cégjelzésével átragasztotta — már egymagában az üzleti tisztességbe ütközik, mert az áru eredete tekintetében a vevő megtévesztését célzó és megtévesztésre alkalmas cselekmény. (K. 5332/1933.) — Kvalifikált használat alapján nyert jogosultságra nem hivatkozhat sikerrel az, aki vállalatának megjelölésére a valóságnak meg nem felelő jelzőt használ, mert ha az elnevezés a Tvt. valamelyik rendelkezésébe ütközik, a vállalat annak használatától a kvalifikált használat dacára eltiltandó. (T. 10.482/1933.) — Teljesen azonos beosztású, elgondolású és ugyanazon hálózatos háttérrel biró lapfejek megtévesztőén hasonlóak. (Tsz. 31.795/1934.) — Kvalifikált használat. A kérdéses ábrát a felperesen kívül nemcsak az alperes, hanem más cégek is használják a fürdecikkek propagandájával kapcsolatban, s így nem lehet arról szó, hogy ez az ábra a vevőközönség emlékezetében a felperes vállalatával forrott volna össze, s azzal kapcsolatosan ment volna át a köztudatba. (Tsz. 36.157/1933.) A »Singer« megnevezés védjegy és nem árunév. Utánzás. Szédelgő feldicsérés. Alperesnek az a cselekménye, hogy a védjegylajstromba bevezetett »Singer« szót és díszítő rajzot újból reázománcoztatta olyan használt S... gépekre, amelyeken ő különböző javításokat végzett és amelyeknek egyes alkatrészeit új és részben idegen gyártmányú alkatrészekkel pótolta, majd az ekként kijavított gépeket ezen védjeggyel ellátva, forgalombahozta, nemcsak az 1921 : XXII. t. c. 7. §-ába ütköző védjegybitorlásnak, hanem a Tvt. 9. §-ába ütköző utánzásnak a tényálladékát megállapítja, mert a védjegyes áru bármi módon történő megváltoztatása esetén, a védjegy ezen árura az állandó bírói gyakorlat értelmében már nem alkalmazható, (Bpesti ítélőtábla 22. B. 10.121/1926.) és mert nem vitás, hogy felperes áruit a forgalomba a védjegyezett S... szóról és díszítő-rajzról szokták felismerni. Alperesnek azt a védekezését, hogy ő eredeti S .. . gyártmányú használt varrógépeket vásárolt és így jogosan használhatta azokra az eredeti S ... megjelölést és védjegyet, a bíróság nem fogadta el, mert az »eredeti S ...« megjelölés és az eredeti védjegy használata azt juttatja kifejezésre, hogy a gép abban az állapotban van, amint az a gyárból kikerült. A védjegy ugyanis a gyár garanciáját jelenti arra nézve, hogy védjeggyel ellátott árui változatlanul egyforma és jóminőségüek, amiért a gyár az ő hírnevével kezeskedik, egy használt varrógépért azonban, amelyet idegen vállalat javított ki és hozott rendbe, a védjegytulajdonos még akkor sem vállalhat garanciát, ha annak minden alkatrésze az ő gyárából került ki. Az ilyen használt és kijavított gépeknek eredeti S... megjelöléssel való hirdetése és a védjegy felújítása tehát egyenesen sérti és veszélyezteti a védjegytulajdonos érdekeit. (Tsz. 47.243/1932. Jogerős.) — Habár egyes alkatrészek önmagukban vagy azok együttesen nem is képeznek oly külsőt, amelyről a gyártó cég felismerhető, mégis amennyiben egész tárgy (csillár) láttára a szakmában jártassággal biró üzletember felismeri, hogy az ismert formaelemekből tervezett tárgy (csillár) a felperes cég gyártmánya, úgy e tárgynak (csillárnak) megtévesztő utánképzése utánzatnak tekintendő. Felperes a konkrét esetben az általánosan használt modern vonalakat oly formában készítette, amely az általa készített csillárnak jellegzetes külsőt kölcsönzött. Felperes tehát a Tvt. 9. §-ában körülírt védelemre igényt tarthat. (T. 7516/1932. K. 4676/1933.) v.-y : TCTT "-^"T jrrv y-Kjeas^a^aB*.** Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása