Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - Köztudomású tények bizonyítása

IPARJOGI SZEMLE VVWIII évfolyam AAillli Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE l934ianNrmárcl. szám Tagsági járulékként 10 Jáhrlicher Bezugapreia IU | SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von : Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Köztudomású tények bizonyítása írta: SCHÖN TIBOR oki. gépészmérnök, h. szab. ügyvivő A szabadalmi bíróság régebbi joggyakorlata szerint a felszólalási és peres ügyekben az újdonság kérdésének el­döntésénél a Pp. 267. §-át megfelelően alkalmazni lehetett, vagyis a köztudomású tényeket és mindazt, amiről a bíró­ságnak hivatalos tudomása van, bizonyítani fölösleges volt. Példa erre a bejelentési osztálynak az O. 1263 ügyben ho­zott határozata (lásd a Szabadalmi Közlöny 1929-es év­folyamának 465. oldalát). Az újabban térthódító felfogás szerint azonban a Pp. 26. §-át az újság kérdésének eldönté­sénél nem alkalmazzák, lényegében a következő indokolás­sal: A Sztü. 202. §-a szerint a Pp. rendelkezései csak az esetben alkalmazhatók, ha a szabadalmi ügyekre mérvadó jogszabályok másként nem intézkednek; márpedig a sza­dalmi törvénynek már 33. §. azt írja elő, hogy a bíróság az újság kérdésében döntést nem hozhat és így nem veheti figyelembe azt, ami tudomása szerint közismert; a szaba­dalmi törvény 3. §-a pedig határozottan és ki nem terjeszt­hető módon állapítja meg, hogy melyik találmány tekin­tendő ismertnek, illetve nem újnak; ezek szerint az újdonság­hiány megállapítása csak a szabadalmi törvény 3. §-a alap­ján történhetik, vagyis csak az tekinthető ismertnek, ami­ről felszólaló vagy felperes kimutatja, hogy szabadalom tárgyát képezte, vagy pedig nyomtatvány vagy gyakor­latbavétel révén vált ismeretessé. Ez a felfogás több szempontból aggályos. Mindenekelőtt a szabadalmi törvény 33. §-ára vonat­kozó érvelés nem állhatja meg a helyét azért, mert ez a szakasz kizárólag csak a nem peres (illetve felszólalással meg nem támadott) ügyekre vonatkozik, peres ügyekre te­hát semmi körülmények között sem alkalmazható. A szabadalmi törvény 3. §-ára alapított érvelés pedig a következő megfontolás alapján nem helytálló: A szaba dalmi törvény 3. §-a csupán azt írja elő, hogy melyek azok a ténykörülmények, amelyek az ellenfél beismerése vagy pedig bebizonyítás esetén a találmány ujsághiányát megállapíthatják; de nem intézkedik ez a törvényszakasz arról, hogy 1., 2. vagy 3. pontjára alapított tényállítást az ellenfél tagadása esetén hogyan kell bizonyítani. A szó­banforgó § a szabadalmi törvény 1. fejezetében van, mely­nek címe »A szabadalmak tárgya«, a szakasz maga pedig arról és csak arról szól, hogy a szabadalomnak az újság szempontjából mi lehet tárgya és mi nem. Azt azonban, hogy ez a szakasz előírja, hogy az 1—3. pontjaira alapí­tott tényállításokat miként kell bizonyítani, illetve, hogy azokat mindig bizonyítani kell, a szakaszból annak semmi­féle értelmezése mellett sem lehet kiolvasni. A Pp. 267. ^-ának alkalmazása tehát oly tényállítással kapcsolatban helyénvaló, mely egész szabatosan fogalmazva, úgy hang­zik, hogy a megtámadott igénypontra a szabadalom meg­tagadandó, mert annak tárgya már szabadalom tárgyát képezte, vagy pedig nyomtatvány vagy gyakorlatbavétel útján ismertté vált, de ez az állítás bizonyítékokkal nem támasztandó alá, mert ennek a tényállításnak helytálló volta közismert. Tehát az állítás tulajdonképpen nem az, hogy a szabadalom megtagadandó, mert tárgya közismert, mert hiszen a szabadalmi törvény a közismertséget mint az ujsághdány kritériumát nem ismeri, hanem az állítás a fentiek szerint az, hogy a 3. §. szerinti ujsághiány áll fenn, ami azonban nem bizonyítandó. Ennek az érvelésnek kissé részletesebb kifejtése cél­jából meg kell különböztetnünk a kérelem indokolásának és bizonyításának fogalmait. A szabadalmi törvény 35. §-a értelmében a kérelem mindig indokolandó, de bizonyítási kényszer a szabadalmi joggyakorlatot szabályozó rendelkezé­sekben nem szerepel. A bizonyítás módját a Szhüsz. 31. §-a úgy szabályozza, hogy csak a felhívott nyomtatványokat kell bemutatni és tanú kihallgatását is csak a fél kívánsága esetén kell igénybevenni, vagyis a bizonyítás csak a szük­séghez mérten foganatosítandó. Ha tehát feltételezzük, hogy valamely elképzelt esetben a védetni kért szerkezet pl. kö­zönséges gőzgép és a felszólaló kérelme a szabadalom meg­tagadása, a kérelem indokolása az a körülmény lehet, hogy a bejelentés tárgya a szabadalmi törvény 3. §-ának 1—3. pontja szerint újságát már a bejelentés napja előtt el­vesztette, ennek az indokolásnak bizonyítása céljából azon­ban felszólaló nem veszi igénybe a Szhüsz. 31. §-ában em­lített lehetséges módozatokat, hanem a bizonyítékok be­csatolásától a Pp. 267. §-a alapján eltekint. A fenti meg­fontolás helyességét igazolja a szabadalmi hivatalnak az 1903. évi december 30-án tartott teljes ülésében hozott I. számú elvi jelentőségű megállapodása is, mely szerint a szabadalmi törvény 35. §-ában említett indokolás alatt csakis a tényállás előadását lehet érteni, amivel a felszó­lalói kérelmet feltétlenül alá kell támasztani; de hogy a a felszólalásnak nélkülözhetetlen kelléke lenne a bizonyítékok becsatolása, erről az említett megállapodásban nincsen szó. Röviden összefoglalva tehát, a 3. §. 1—3. pontjában foglalt taxativ felsorolás azért nem zárja ki a Pp. 267. ^-ának az ujsághiány eldöntésénél való alkalmazását, mert ez a felsorolás csak azt határozza meg, hogy mivel lehet a kérelmet indokolni, de nem vonatkozik a bizonyításra. Megjegyzendő végül, hogy a gyakorlati élet követel­ményei a legnagyobb mértékben a Pp. 267. §-ának alkalma­zása mellett szólnak, mert lehetetlen helyzetet teremtene az, há a feleknek költséget, a bíróságnak és ügyvivőknek pedig munkát és fáradságot okozna pl. annak bizonyítása, hogy a mozdonyokat szénnel fűtik, vagy hogy a gumi vul­kanizálása ismeretes eljárás. Az iparjogvédelmi egyesület XXVIII-ik rendes közgyűlésén Saxlehner Kálmán társelnök elnökölt. Dr, Fazekas Oszkár ügyvezető alelnök »A védjegy hasonlóságok empirikus vizsgá­latán címen előadást tartott, amelyhez Vásárhelyi L'ászló szab. bíró, Dr. Beck Salamon, Dr. Szenté Lajos. Dr. Malonyai Emil budapesti ügyvédek és Dr. Bányász Jenő kamarai titkár szó­lottak hozzá. Az előadást kivonatosan mult számunkban közöl­tük. Dr. Fazekas Oszkár előadásában felvetett nagy jelentő­ségű gyakorlati kérdés a belföldön, de főleg a külföldön általános érdeklődést váltott ki. A nagy érdeklődésre való te­kintettel az előadás németnyelvű külön kiadásban is meg­jelent. A felvetett kérdést egyesületünk napirenden tartja, a nagy érdeklődéssel tekint a további kísérletezések gyakorlati eredményei elé. Az előadást követőleg Dr. Bányász Jenő főtit­kár terjesztette elő évi jelentését. Ismertette az egyesületnek az iparjogvédelmi törvények előkészítésében való részvételét, a nemzetközi reformokkal karöltve együtt haladó munkáját. A külföldi kapcsolatok további kiépítésében, a nemzetközi mun­kában való erőteljesebb bekapcsolódásban látja az egyesület egyik legfontosabb feladatát. E mnnka hathatósabb kifejtése

Next

/
Oldalképek
Tartalom