Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9-12. szám - Az utánzat megtévesztő hasonlósága

IPARJOGI SZEMLE Wtis kiváló kartelljogi szakíró, mint meghívott vendég, ezt a kérdést tette úgy kartelljogi, mint versenyjogi szempon* ból előadása tárgyává. A nagy elméleti tudást és széleskörű gyakorlati ismereteket egyesítő felkészültséggel előadott fejtegetések különösen a kartell- és versenyjog határkérdéseit ölelték fel és megvilágították azokat a pontokat is, amelyekben a cseh törvény és joggyakorlat a német, osztrák és magyar jogi felfogástól eltérő álláspontra helyezkedik. Részletes megvilágítást nyertek különösen az ezen körbe tartozó, nálunk is olyannyira aktuális kérdések, mint: az árverseny önköltségi áron alul, a márkacikkek árrontása, a bojkott kartelljogi fegyvere, a ráadás- és prémiumrendszer, az áruházak versenyjogi jogállása stb. A hallgatóság, melynek sorában az igazságügyminisztérium részéről Bálás P. Elemér miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium részéről dr. Köházy Endre törvényszéki bíró volt jelen, a közel két órán át tartó és mindvégig ötletes megfigyelésekkel élénkített előadást feszült érdeklődéssel hallgatta és hosszantartó tetszésnyilvánítással honorálta. Végezetül dr. Beck Salamon tette az elődást néhány elméleti szempontból észrevételezés tárgyává. Az előadást egyébként lapunk legközelebbi számában bő kivonatban ismertetjük. Joggyakorlat Versenytársi minőség. A versenytársi minőség a legtágabb értelemben magyarázandó, vagyis kiterjed mindazokra, akiknek a versenyben való helyzetét, üzleti érdekeit a cselekmény hátrányosan befolyásolja, kedvezőtlenül érinti. A jelen perbeli felperes képzettségére nézve középiskolai tanár, míg az alperes könyvkiadóvállalat, azonban a felperes, mint a L. Institut londoni cég magyarországi képviselője, ebben a minőségében az alperessel hasonló működési körben fejt ki üzleti tevékenységet s így ezen közvetlen üzleti érdekeltsége megállapítja a versenytársi jelleget. (Bp. Uzék 1-3. P 37.931—1933.) — Oly vállalatok, amelyeknek tárgyuk, működési körük lényegileg azonos, vagy hasonló, versenyvállalatoknak tekintendők. Kiterjed mindazokra, akiknek üzleti érdekeit a másik fél cselekménye hátrányosan befolyásolja vagy kedvezőtlenül érinti. (Bp. tszék 13. P 49.825— 1932.) — Versenytársnak tekintendő tehát mindenki, akinek az üzleti versenyben való helyzetét a cselekmény hátrányosan befolyásolja, kedvezőtlenül érinti. Ennek megállapításához elegendő az. hogy a sérelmes eljárást tanúsító fél az ellene fellépő fél érdekkörébe vágó áruk forgalombahozatalával foglalkozzék. Ez a foglalkozás fennforog már akkor is, ha valaki haszonszerzésre irányuló eladás céljából akár esetröl-esetre beszerzett árut alkalomszerűen árusít. Hogy ez az árusítási tevékenység egyébként a kereskedelmi vagy ipartörvény rendelkezései alá esik-e, a Tvt. 30. ^-ában említett versenytársi minőség megállapítása szempontjából közömbös. (Bp. tszék 13. P 33.990—1933.) — Iparigazolvány hiánya nem. érinti a versenytársi minőséget. A versenytársi minőség megállapításánál a tényleges helyzet, vagyis az áru előállításával, vagy forgalombahozatalával, ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások teljesítésével való foglalkozás és nem a foglalkozásra való formai jogosultság az irányadó. Az a körülmény tehát, hogy a felperesnek szénsavfej lesztögépek előállítására és forgalombahozatalára iparigazolványa nem volt, versenytársi minőségét nem zárja ki és nem akadálya annak, hogy a Tvt. alapján felléphessen. A Tvt. 30. §-ának a versenytárs fogalmát meghatározó rendelkezését a gyakorlat akként értelmezi, hogy versenytársnak kell tekinteni mindazokat a vállalatokat, amelyeknek üzleti működése az üzleti verseny területén összeütközésbe kerülhet. Minthogy pedig nem lehet kétséges, hogy a felperesnek az a szándékolt üzleti tevékenysége, amellyel szénsavfejlesztőgépeket kíván szikvízgyárosoknak eladni, az alperes üzleti érdekével, aki szikvíziparosoknak szénsavat ad el, összeütközésbe kerülhetett, a peres felek versenytársi minősége megállapítható. (Kúria P. IV. 160—1933.) — Kereseti jog közvetlen érdeksérelem nélkül. A versenytörvény elsősorban a tisztességes kereskedelem érdekeit védi, de a közérdek védelmét is szolgálja. Közérdek, hogy üzleti versenyt az üzleti tisztességbe vagy a jóerkölcsökbe ütköző módon ne lehessen folytatni. Az tehát, aki a versenytörvény alapján keresetindításra jogosult, felléphet az esetben is, ha közvetlen érdeksérelmet kimutatni nem tud, feltéve, hogy a sérelmezett cselekmény a versenytörvénybe ütközik. Ha az, aki ellen tisztességtelen versenycselekmény miatt per indult, a cselekményt valóban elkövette, a keresettel fellépett személyt nem'lehet elutasítani a joggal való visszaélés címén azon az alapon, hogy közvetlen érdeksérelmet kimutatni nem tud. (Bp. Tábla P. VII. 1516—1932.) — Kereseti jog értelmezése. A felperest megilleti a kereshetőségi jog, mert a sérelmezett cselekmény elkövetése és a kereset megindítása idején a felperes bejegyzett kereskedő volt ugyanabban a szakmában, mint amelyben alperes működik, a peres felek tehát versenytársak. Továbbá a felperesnek abbanhagyás iránti igénye nem szűnt meg azáltal, hogy üzletét abbahagyta, mert a felperes az alperesnek nem egy általános, minden versenytárs által sérelmezhető versenycselekménye, hanem közvetlen az ő személye ellen intézett támadás miatt lép fel és ennek a támadásnak abbanhagyására a felperes az alperest a versenytörvényen kívül az általános jogszabályok alapján is kérhetné kötelezni. (Bp. Tábla P. VII. 10.346—1932. — Yiszontkereset. Ha a versenytörvény alapján perbevont alperes a felperes ellen azon az alapon támaszt viszontkeresetet, hogy a felperes is vele szemben a versenytörvénybe ütköző módon járt el, akkor a kereset és viszontkereset összefüggése megállapítható. Ez esetben a viszontkeresetet pusztán azon az alapon, hogy az alperesnek a jogos védelemre alapított védekezése nem helytálló, nem lehet visszautasítani, annál kevésbé, mert a viszontkeresetnek nem egyedüli feltétele, hogy az védelemként érvényesíthető legyen. (Bp. Tábla P. VII. 11.905—1932.) — Külföldi joggyakorlat csak az esetben vehető figyelembe a döntésnél, ha összhangzásba hozható a hazai jogszabállval és törvénvmagvarázattal. (Bp. Tábla P. VII. 3878—1933.) Abbanhagyásra való kötelezés csak akkor mellőzhető, ha a cselekmény ismétlődésétől nem lehet tartani. Ez azonban csak akkor forog fenn, ha az alperes a kereseti jogot elismeri és amellett olyan magatartást tanúsít, amely az ismétlődés veszélyének lehetőségét kizárttá teszi. Erről azonban nem lehet szó akkor, ha az alperes az ellene abbanhagyás iránt indított perben érdemleges védekezést terjeszt elő és eljárása jogosságát vitatja. (Kúria P. IV. 160—1933.) — Abbanhagyás a jogaiban sértett fél jövőbeli jogainak biztosítása érdekében egyébként akkor is követelhető, ha a jogsértő a kifogásolt magatartás megismétlésétől önként is tartózkodni igyekezett. (Vb. 4991—1933.) — Abbanhagyás kimondásának helye van akkor is, ha az alperes kijelenti, hogy tőle telhetőleg a legnagyobb körültekintést fogja kifejteni, hogy üzletében az üzleti tisztességbe ütköző cselekmény elő ne forduljon, mert ez a kijelentés a meerismétlödés lehetőségét még ki nem zárja. (Bp. Tábla P. VII. 6486 —1933.) — Abbanhagyásra való kötelezés kimondható akkor is, ha az alperes a keresetben sérelmezett cselekményt már a kereset megindítása előtt abbanhagyta ugyan, de a felperes igényének jogosságát nem ismerte el. (Bp. Tábla P. VII. 607—1933.) — Ismételten hallunk alperesek részéről oly kifogást, hogy öt (alperest) az abbanhagyásra felperes a T>«"-lés plött T>orn VIÍIH-A fel. A bíróság ismételten ivra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs olyan jogszabály, amely kötelezővé tenné a versenytárs részére azt, hogy ha bárki részéről jogait sértő cselekményről tudomást szerez, a perlés előtt figyelmeztető felhívást intézzen az ellenfélhez a cselekmény abbanhagyása iránt és csak akkor fordulhasson a bírósághoz joesegélvért, ha felhívása célt nem ér. (Bp. tszék 13. P 35352—1933.) Kiválasztott áru helyett más áru szállítása. Aki a saját készítményű áruk mellett azonos célra szolgáló idegen gvártású áruk eladásával is foglalkozik, s az idegen gyár tói árjegyzékeket és mintalapokat kap. az üzleti tisztességbe ütköző módon jár el, ha a vevő által az idegen gyár minta lapjairól kiválasztott áru heJvett a saját gyártmányát szállítja le a vevőnek. (Bp. Tábla P. VII. 7516—1932.) Rekhiniszédelsrés. A megállapított tényállás szerint az alperes 3—1 peneős áron €Új tánclemezekv «divatos új tánclemezeké megjelöléssel nem a legutóbb megjelent zeneszámokat tartalmazó (a rendes forgalomban 3—4 pensrőnél drágább) lemezeket hirdette, hanem olyan, — bár új, használatlan — lemezeket, amelyek slágervoltukat már elvesztették, s emiatt kevésbbé keresettek voltak. Ámde azoknál az áruknál, így köztudomás szerint a gramofónlemezeknél is. amelyeknél az áru kelendősége időszerűén változik, az áru «MÍ» vagy «régh volta a forgalmi élet felfogása szerint nem azoknak használatlan vagy használt voltát jelenti, hanem azt, hogy az áru mikor jelent meg a piacon. Eszerint «új lemezé, divatos új tánclemez» alatt a forgalomban általában olyan gramofónlemezeket értenek, amelyek a piacon a hirdetés idejében legutóbb jelentek meg. Nyilvánvaló ebből, hogy az alperes a régi gramofónlemezei kelendőségének fokozása végett olyan adatot híresztelt, amely a valóságnak meg nem felelt és a vevőközönség megtévesztésére alkalmas volt; az alperes cselekménye tehát a Tvt. 2. §-ába ütköző