Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - Komoly gazdasági célt nem szolgáló per a joggal való visszaélés fogalma alá esik

IPARJOGI SZEMLE YYI/l évfolyam AAVI- Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1932 március Nr. 3. SZÁM Tagsági járulékkánt 1fl Jahrlicher Bezugsprais lw p SZERKESZTIK : SCHRIFTLEITUNQ: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V.. Alkotmány ucca 8. Komoly gazdasági célt nem szolgáló per a joggal való visszaélés fogalma alá esik A rosszhiszemű perlekedők visszaéléseivel kapcsolatban a Jury a bíróságokkal egyértelműen megállapítja, hogy a versenytörvény a jogos érdekek védelmén túlmenő célokat nem szolgálhat. A védelem a versenyélet terén is csak az esetben indokolt és jogos, ha a megfelelő határok között mozog. Azok a versenytársak, akik versenytársaik jóhiszemű botlásait, tudatlanságát, gondatlanságát igyekeznek minden komoly üzleti érdek, avagy reklámcélból a maguk javára kihasználni, túlzottan magyarázzák a törvény szabályait. A Jury e panaszok (álperek) folytán nyomatékkal hívta fel e körülményre a bíróságok figyelmét azzal, hogy a visszaélésszerű perlekedésnek bírói észlelése esetében a megállapításnak az ítélet indokolásában adjanak kellő kifejezést, hogy ezzel egyfelől módot nyújtsanak alperesnek arra, hogy a meghurcoltatásért megfelelő elégtételt szerezhessen, másfelől pedig, hogy az ily versenytársak tisztességtelen és erkölcstelen üzelmei kellő megtorlásban részesüljön. Az efajta magatartások ellen a legélesebb fegyverekkel szállott síkra az OMKE, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete, az OKISz és a Baross Szövetség egyaránt, hangsúlyozva, hogy a bíróságnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a versenytárs egész üzleti politikáját, céljait, üzleti gesztióját és az alkalmazott versenyeszközöket. A budapesti kir. törvényszék egy konkrét peres ügyben legutóbb hozott döntésében ez álláspontot mérlegelve, kimondotta, hogy a komoly gazdasági célok nélkül pereskedő versenytárs magatartása a joggal való visszaélés fogalma alá esik. A bíróság az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközőnek találta, ha az a versenytárs, aki hirdetéseivel sorozatosan követi az üzleti tisztességbe ütköző cselekményeket, s aki e tényével valósággal rákényszeríti a versenytársait, hogy hasonló versenyeszközökkel éljenek, ha nem akarnak a versenyben lemaradni, — purifikátoi-ként lépjen fel és tömegesen indítson kereseteket budapesti kereskedők ellen, olymódon, hogy agent provocateurjeivel állandóan ellenőrizteti azokat, s minden figyelmeztetés és felszólítás nélkül blankettális kereseteket ad be ellenük. Hasonló álláspontot foglal el a kir. törvényszék egy felszámolás alatt lévő vállalat által indított versenyperben. Bár, így szól az ítélet, elvileg nem zárható el egy felszámolás alatt álló vállalat attól, hogy üzleti érdekeinek védelme céljából a Tvt. alapján versenyperrel felléphessen, — mégis az üzleti élet és a jog a felszámolás üzleti célját a függő ügyek lebonyolításában és befejezésében látja. Uj ügyletek kötése, új perek indítása e céllal csak annyiban egyeztethető össze, amennyiben ez a likvidáció lebonyolítása céljából feltétlenül szükséges. Ahhoz azonban — így szól az ítélet —, hogy egy felszámolás alatt álló vállalat a versenytörvény alapján versenytársként felléphessen, szükséges, hogy az még élő, működő organizmus legyen, i— kiárusításra, feldolgozásra szolgáló áru- és anyagkészlettel bírjon. E külső ismérvek fennforgása nélkül a bíróság az ily vállalatnak komoly üzleti érdekét nem látja igazoltnak. Az ily vállalat részéről folyamatba tett perek az ellenfél sikanirozását célozzák, amiért is részükre jogvédelmet nem biztosít. Az ítéletek még nem jogerősek. Nagyon természetes, hogy a sikán perek indítása a legsúlyosabb erkölcsi megítélésben részesítendő. A kereskedő és iparosvilág tehát csak örömmel üdvözli e két, helyes erkölcsi felfogásból kiinduló ítéletet. Viszont az is természetes, hogy a panaszlott tisztességtelen magatartását maga a sikán per még nem mentesíti a megtorlás, a tiltott cselekmény abbahagyásának kimondásával kapcsolatos marasztalás alól, hacsak a konkrét eset ténykörülményeinek mérlegelése a „zavarosban való halászásra" nem mutat. így ha felperes a forgalomban még ki nem alakult árumegjelölések (mint annakidején a „Burbury" — újabban a „vászon" elnevezés stb.) használata körül észlelhető bizonytalanságra építi fel keresetét, míg ő maga is e bizonytalanságból „merít". E tekintetben úgy a Kúria a „Burbury" ügyben, mint legutóbb a budapesti kii-, tszék a „vászon" kérdésben megértő és a kereskedő- és iparosvilág által általánosan helyeselt ítéleteket hozott. íme a Juryk és a rendes bíróságok harmonikus együttműködése egybeforrasztotta a jogszolgáltatást a gyakorlati élettel. Joggyakorlat* »Ezen üzlet feloszlik.;: — »Megszűnik.« — »Teljes kiárusítása A Jury az érdekképviseletek által ismételten emelt panaszok alapján az ily üzleti feliratok jogosulatlan használata ellen a legszigorúbb álláspontot foglalta el. Mindazon esetekben, amidőn a versenyvállalat kereskedelmi tevékenysége, nemcsupán az áruraktárában elfekvő készletek részbeni kiegészítésére, illetve az ám eladásával kapcsolatos javítási munkálatokra, illetve általában az áruraktár kiárusítása céljából feltétlenül szükséges árubeszerzésekre szorítkozott, hanem a versenytárs áruraktárát bizományba vett árukkal is kiegészítette: eme eljárását tisztességtelen versenynek minősítette. Hasonló álláspontot foglalt el a legutóbb a kamarai választott bíróság. A tisztességtelen versenyt megállapítja már az esetben, ha a versenytárs csupán néhány, az áruraktáron lévő készletektől függetlenül, új árucikkel egészítette ki áruraktárát. A bírói gyakorlat a versenytárs ilyirányú ténykedését ugyanis oly üzleti magatartásnak minősíti, amely már az üzlet feloszlatásával, a teljes kiárusítással kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet meghaladja. A külföldi bírói gyakorlat is a legsúlyosabb megtorló intézkedéseket alkalmazza az üzleti verseny e legsúlyosabb kinövése ellen, amelyben úgy a közönség, mint a versenytárssal szemben is elkövetett sértést lát, aki a visszaélővel szemben hátrányba kerül, hacsak nem akarja ugyanazt a szédelgést elkövetni. A kamara jury-irodája ez év január havában a közvetlen érdekeltek panaszára folyamatba tett eljárás kapcsán 18 esetben vétette le a helytelenül alkalmazott ^megszűnik, reklámtáblát. A konkrét esetekben megfelelt ugyan a valóságnak, hogy a versenytársak az üzletet felmondották, de valamennyi vállalat berendezkedett új, bizományi árukkal a »megszünt«. üzlet minél előnyösebb lebonyolítására. A jóhiszemű versenytársat üzleti magatartásának abbanhagyására előzetesen fel nem hívő sértett által indított perek ellen az érdekképviseletek ismételten felemelték szavukat, így legutóbb az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség felterjesztéssel élt a keresk. miniszternél és ilyirányú rendelkezés kibocsátását sürgette, amely a sértettet mintegy erkölcsieg arra kötelezné, hogy mielőtt a peres eljárást folyamatba teszi, az üzleti érdekeit sértő versenytársát a reánézve sérelmes magatartás abbahagyására szólítsa fel. A Jury Fleissig Sándor jury-elnökségi tag elnöklete alatt tartott ülésében az OKISz által előterjesztett kívánalmat egyhangúlag a magáévá tette. Sajnos azonban, ez az álláspont a bírói eljárás során A *) jelzett jogesetek nem jogerősek.