Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselekmény természete vagy az azt kísérő körülmények folytán

IPARJOGI SZEMLE ywi évfolyam A¥l- Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1932 ff 10. SZÁM Tagsági járulékként 1(1 Jáhrlicher Bezugapreie lw P SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNQ: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DB FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselekmény természete vagy az azt kísérő körülmények iolytán A versenytörvény és egyéb törvények jogviszonya A versenytörvény csupán azokat az üzleti tisztességbe ütköző cselekményeket írja körül, amelyek büntetőjogilag is üldözhetök. A polgári úton is sérelmezhető üzleti verseny nincs meghatározva, a versenytörvény csupán általánosságban annyit mond, hogy üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A Jury nézete szerint a bíróságnak teljesen szabad keze van annak mérlegelése tekintetében, hogy mely üzleti magatartás az, amely az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe beleütközik. A Jury azonban megállapítja, hogy mihelyt a versenytárs magatartása az ipartörvény szigorúan körülhatározott formáiba ütközik, vagyis a vesenytárs oly üzleti tevékenységet folytat, amely az ipartörvény megállapítása szerint bizonyos kellékek fennforgását tételezi fel (képesítés stb.), továbbá a versenytár eljárása kizárólag jogosulatlan iparűzés tényében merül ki, úgy eme eljárása kizárólag az ipartörvény alapján üldözhető iparkihágást képez. A tisztességtelen verseny ténye tehát csak abban az esetben volna megállapítható, ha a versenytárs e jogosulatlan iparűzés mellett oly üzleti magatartást tanúsítana, mely a versenytársak üzleti érdekeit a jogosulatlan iparűzés tényén kívül, hirdetéseiben, szóval vagy írásban stb. tett ajánlataiban károsan érinti. E felfogás egy vb-i ítéletben is kifejezésre jut. Az ítélet indokolása szerint valamely munkának iparigazolvány nélkül vállalása nemcsupán kihágás, de tisztességtelen verseny is lehet, mivel nincs olyan jogszabály, amely az 1923 : V. tc.-ben foglalt következmények viselése alól mentesítené azt a magatartást, amely esetleg más jogszabály tilalmába is ütközik. E felfogás abból indul ki, hogy amely vállalat a törvény garanciális feltételeinek nem felel meg, vét a közönség és a szakma ellen. E gondolatmenetbe kapcsolódik bele egy más bírói ítélet, amely szerint valamely versenyvállalat a valóságnak megfelelő közlésével „Gallértisztítás" az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsbe ütköző cselekményt el sem követhet. Igaz ugyan, hogy a valóság közlésével is elkövethető tisztességtelen verseny, a valóság közlése azonban mindenkor a közönségre gyakorolt tényleges következtetések szempontjából és nem a versenytárs szubjektív értelmezése alapján bírálandó el. A jelen esetben pedig a „gallértisztítás" kiírása a kelendőség fokozására a versenyző versenytársai iránti bizalmatlanság felkeltésére, végül a közönség józan ítéletének befolyásolására egyáltalán nem alkalmas közlés és egyedüli célja útbaigazítás, s mint ilyen a megtévesztésnek még a lehetőségét is kizárja. (B. T. sz. 13. P. 32.082/1932.) Hasonló felfogást vall a Kúriának 1932 május hó 18-án kihirdetett ítélete. Valamely üzleti magatartásnak perbeli megítélésénél — így fzól az ítélet — az a körülmény, hogy a versenytárs oly cselekményt követ el, amelyet törvényes szabályok kihágásként büntetnek, egymagában még nem indokolhatja a tisztességtelen verseny fennforgását. — E gondolatnak alapja: hogy önmagában nem minden cselekmény tisztességtelen vagy erkölcstelen, amit a törvény tilt, de az lehet a cselekmény természete, vagy az azt kísérő körülmények folytán. Általában a képesítés nélkül, csupán kereskedői iparigazolvány alapján jogosulatlanul iparűző eljárása az iparrendészet körébe esik és nem minősíthető a Tvt. rendelkezéseibe ütköző cselekménynek. (K. 8621.—1932.) A fent ismertetett ítéletek, illetve Jury-döntések átgondolása után, főleg két szempontból állapítható meg a tisztességtelen verseny fennforgása a képesítéssel nem bíró és illetve a törvény által tiltott árut kiszolgáltató versenytárssal szemben, a) A tisztességtelen verseny nevezetesen fennforoghat az esetben, ha a versenytárs a közönség előtt előnyt, megbízhatóságot jelentő képesítés hiányát elhallgatja és annak elpalástolása és a közönség megtévesztése végett olyan magatarTást tanúsít (szóval vagy írásban, reklámtáblán vagy vevőszerzés közben), amelyből a közönségnek azt kell következtetnie, hogy a vállalat a törvény által a közönség érdekében előírt garanciális feltételeknek megfelel. Ily esetben ugyanis helytálló lehet oly indokolás, amely szerint a kellő képesítéssel nem bíró versenytárs a közönségnek a törvényes rendelkezések által alátámasztott bizalmával visszaél. Hasonló megítélés alá esne a valóságnak meg nem felelő képesítés hirdetése. („Angol szabászat" — ruhakereskedő hirdetésében megtévesztő valótlan adat. K. 8621.—1932.) b) Fennforoghat a tisztességtelen verseny továbbá az esetben is, ha bírói megállapítást nyer a vevőszerzésnek jogosulatlan, de egyszersmind megtévesztő jellege. A versenytárs ez esetben a hozzá belépő vevőnek titokban, szinte odasúgva kínálja a törvény által kizárólag képesítéssel bíró szakmának fenntartott áru kiszolgáltatását, illetve elkészítését. Az a mód, ahogyan az árut kínálja, ahogyan a törvényt megkerülni igyekszik, nem egyeztethető össze az üzleti tisztesség követelményével. Fontos szempont lehet tehát annak a mérlegelése, vájjon a képesítés, a tiltott árusítás az egyes konkrét esetekben a vásárlók köztudatában, mint bizalmat keltő, mint különös szakértelmet igénylő és csak bizonyos helyeken kiszolgáltatható áru, illetve szolgáltatás él. Mérlegelendő szempont lehet továbbá a közönségnek és a versenyvállalatnak a törvény kijátszására, illetve megkerülésére irányuló tudatos magatartása. — Elvet felállítani azonban itt sem lehet. A versenyjognak az egyéb iparjogvédelmi törvényekhez (szabadalom, ipari mintaoltalom, szerzői jog) való jogviszonya kérdésével már ismételten foglalkoztunk, sőt e kérdést vitaülésekben is tárgyaltuk. Ehelyütt a fent érintett szempontok ugyancsak alkal-