Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1-2. szám - A szabadalmi oltalmi idő meghosszabbítása

2 IPARJOGI SZEMLE 1—2. szám. Joggyakorlat* Ajándékozás. Ingyen juttatás. (A külföld állásfoglalása.) ..ingyen juttatás" hirdetése, amennyiben az „ingyen juttatás" állandó alapja valamely üzleti vállalkozás egész üzletvitelének és a versenyvállalat a piac cikkeinek nagyobb körben való ismertté tétele és terjesztése végett bizonyos rövidebb tartamú időszakon át ingyenesen — ellenérték nélkül — hoz forgalomba, nincs elvi ellentétben az üzlet fogalmával és így annak hirdetése nem minősül szükségképpen a jó erkölcsökbe ütközőnek. Az. időleges áldozat ugyanis a vevő és a fogyasztókör büvölésében megengedett módon megtérül. (Kúria 48.839—1931.) Az ajándékozás, ingyen juttatás kérdésében már ismételten közöltük a Jury és a Vb-ok döntéseit. Ausztriában külön törvény rendezi e kérdést. Németország most tette közzé a ráadásokról (Zugaben) törvénytervezetét. Tiltja a kiskereskedelemben az ingyen ráadás felajánlását, tehát nem csupán annak hirdetését (osztr. törv.). E tilalom alól kivétel: Ha a cég neve a reklámtárgyon állandóan, tartósan és feltűnően szerepel, külön forgalmi értékkel nem bír, pénzben van feltüntetve, amelyet a vevő kívánságára az ajándék helyett ki kell szolgáltatni, a szolgáltatás független a sorsolástól vagy véletlentől és az az áruval rokontermészetű. Megengedi a tervezet az ingyenes információt, tanácsadást, lapok olvasóinak ingyenes biztosítását. Versenytársnak tekinti úgy a főáru, mint az ajándék előállítóját, illetve forgalomba hozóját. A tervezet azonos a Jury álláspontjával. A Jury a fősúlyt arra helyezi, hogy . az ajándékozás ne legyen állandó jellegű, továbbá a főáru értékével arányban álló és végül a főáruval rokontermészetű áru. A szabadalom tárgyát képező áru a szabadalom lejárta után sem hozható más versenytárs által forgalomba oly elnevezéssel, amely elnevezést a szabadalom tulajdonosa vezetett be a forgalomba. Különbséget kell ugyanis tennünk a szabadalom tárgyát képező áru és az árut megjelölő név (védjegy) között. Míg a gyártmány, a találmány, a szabadalom lejárta után közkinccsé válik, addig a védjegy, mint származási jegy, mint egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló jelzés, továbbra is annak a vállalatnak tulajdonában marad, amely vállalatra utal. (J. 1415—1932.) A szándékosság vagy gondatlanság hiánya, sőt a jóhiszeműség sem szolgáltathat okot arra, hogy oly üzleti magatartás, amely egyébként tárgyilag sérti a törvény valamely rendelkezését, annak következménye alól mentesítse. (Kúria, 3749—1930.) Nem a nyomdai megjelenésével, hanem a közforgalomból való kikerülésével kezdődik a hat havi elévülés. Az 1923 : V. t.-c. (Vt.) 37. §-a alapján kifejlődött joggyakorlat szerint a folytatólagos jogsértő cselekmény vagy magatartás esetében az elévülési határidő az utolsó jogsértés elkövetésének vagy a jogsértő magatartás abbanhagyásának utolsó napjától számítandó. A jelen esetben folytatólagos jogsértést panaszol a felperes, mert a panaszolt nyomdai termék mindadig sérti a versenytárs védett érdekeit, ameddig az közkézen forog, illetve azt az utazóközönség vásárolja Tehát nem a nyomdai termék megjelenésének, hanem annak a közforgalomból való kikerülésének napja a döntő. (Vb. 3531—1931.) A nyomtatványok közléseinek fedniök kell a valóságot. A menetrend-füzet azt állítja fedőlap közléseiben, hogy ez „az összes vasutak kivonatos ?nenetrendje". A választott bíróság úgy találta, hogy ez a kitétel nem felel meg a valóságnak, mert a kiadmány lényegében véve csupán a Budapest—Balaton közti vonatjáratokat tartalmazza teljesen, ellenben a többi vonatjáratok közül csak egynéhányat és azokat sem teljesen. A választott bíróság ez üzleti eljárást a Vt. 2. §-ába (reklámszédelgés) ütköző eljárásnak minősítette. Ugyancsak elítéli a választott bíróság a füzet ama közlését, hogy annak „kiadója" egy Jótékonysági Egyesület. A választott bíróság alapot látott alperesnek marasztalására, mert a fenti állítást olyannak tartotta, amely a nyomtatvány kelendőségének fokozására alkalmas. (Vb. 3531— 1931.) Felelősség a propaganda közlésekért. Egy versenyvallalat üzletnyitása alkalmával a fővárosi és vidéki hírlapok egy részében egy közleményt tett közzé, amelyeknek egyes kitételei a szédelgő feldícsérés és hírnévrontás tényálladékát kimerítik. Azt, hogy az alperesek szerzői és feladói ezeknek a közleményeknek, panaszos abból a tényből következteti, hogy ezek a közlemények egy hónapon belül azonos szöveggel láttak napvilágot. Panaszolt tagadja azt, hogy ezeket a közleményeket a hírlapok az ő tudtával és megbízásából tették volna közzé, csupán csak annyit ismert be, hogy feltehető, A *)-gal jelzett jogesetek nem jogerősek. hogy a vállalat nyomdája adta le a kifogásolt közleményeket. A választott bíróság abban nem látott akadályt a panaszolt marasztalására, hogy nincsen olyan bizonyíték, amelynek alapján megállapítható volna, hogy a panaszolt közleményeket panaszlott tette közzé, mert az kétségtelen, hogy a közlemények közzététele az új vállalkozásának sikere érdekében történt, azoknak hasznát és reklámját panaszlott közvetve élvezte és semmit sem tett aziránt, hogy a közleményeknek megtévesztő és a versenytársra nézve sérelmes kitételei megfelelő módon helyreigazíttassanak. Tehát a közlemények tartalmát hallgatólag megáévá tette. Azzal nem védekezhetnek, hogy a közlemények megjelenéséről nem tudott, mert igenis számos fővárosi és vidéki elterjedt napilapban az ő vállalkozásukra vonatkozólag megjelent fontos közlemény semmiesetre sem kerülhette el figyelmüket annál kevésbé, mert panaszlott saját beismerése szerint is nagyon valószínű, hogy a közleményeket a vállalkozással szoros üzleti összeköttetésben álló nyomdavállalat tette közzé, amelynek révén panaszlott is megtudhatta azoknak megjelenését. Általános utalások reklámközlésekben csak az esetben kifogásolhatók a versenytörvény alapján, ha a közlés, a sajtóközlemény oly utalást vagy adatot tartalmaz, amely annak a feltevésnek alátámasztására alkalmas volna, hogy a versenytárs egy a közlésből kétségkívül felismerhető konkurrensével szemben, annak hátrányára kíván érvényesülni. E nélkül a Vt. 13. §-ában körülírt cselekmény tényálladéka meg nem állapítható. (Vb. 3531—1931.) A külsőségek, a látszatok nem tarthatnak valótlan közléseket. Amikor a kis könyv — nagyot mond: A Vt. 2. §-ában foglalt tilalom még akkor is megáll, ha — 3. §-ban körülírt korlátozástól eltekintve — az árunak természete és terjedelme már eleve kizárja a szédelgő feldícsérést képező állítás valóságának lehetőségét. Az a körülmény paciig, ez általánosan szokásos, hogy mások is belégázolnak a törvény által tilalmazott területbe, nem mentheti fel a panaszlottat a töivény által statuált jogkövetkezmények alkalmazása alól. (Vb. 3531—1931.) Hirdetéseknek ingyenes és megrendelés nélküli közlése. A kamarai választott bírói eljárás során megálapítást nyert, a panaszlottak kiadmányukban olyan liirdetéseket tettek közzé, amelyekre megrendeléseket nem vettek fel, sőt az ott hirdetett cégeknek és egyéneknek azokról előzőleg semmiféle tudomásuk sem volt. Ezt a panaszt a választott bíróság alaposnak találta. És pedig kettős irányban: 1. Az által, hogy a kezdő vállalkozásban megjelent nyomtatványban számos olyan hirdetés van, amelyeknek megrendelője nem volt, kiadmányukat olybá kívánták feltüntetni, mintha az kitűnő hirdető orgánum volna, hisz látszólag már első megjelenésekor igen sok tekintélyes oldalról érkezett hirdetésekkel dicsekedett. Ez az eljárás megtévesztő, mert az alperesek kiadmányának nagyobb jelentőséget és értéket tulajdonít, mint amilyen az a valóságban megillethetné. Ez nem fér össze az üzleti tisztességgel és a jó erkölcsbe is ütközik, tehát a Vt. 1. §-a alá eső eljárásnak tekintendő és miután az áru kelendőségének fokozására is alkalmas, a Vt. 2. §-ába is ütközik. 2. Habár csupán a valószínűség szól amellett, hogy a konkurrens vállalat egyes esetekben a hirdetések ötletét, alakját és szövegét a versenytárs kiadmányából vette át és így ezt a tényt kétségtelenül beigazoltalak -nem tekinthető, a választott bíróság mégis a panaszos speciális érdekei szempontjából is jogsértőnek találta az alperesi eljárást. Ugyanis az alpereseknek célja az ingyenes és megrendelés nélküli hirdetések közlésével nemcsak az volt, hogy saját kiadmányuknak jelentőségét túlozzák, hanem az is, hogy a hirdetett cégeknek és egyéneknek elhatározására erkölcsi nyomást gyakoroljanak abban az irányban, hogy egyrészt a már megjelent hirdetések díjazását vállalják, másrészt, hogy a jövőben a hirdetéseket folytatólag rendeljék. Mindkét irányban az erkölcstelen eszközzel kierőszakolt hirdetésszerzés a felperesnek versenytársi érdekét közvetlenül érinti és így a Vt. 2. §-a alá esik. (Vb. 3531—1931.) A ;Gyár« elnevezés használata. Az ipartörvény módosításáról szóló 1922. évi XII. tc. végrehajtása tárgyában kibocsátott 78.000—1932. K. M. rendelet 4. §-a értelmében a kézműves jellegű iparűzés szokásos kereteit meghaladónak, azaz gyárszerűnek kell tekinteni azokat az üzemeket: 1. amelyben elemi erővel hajtott munkagépeket használnak és állandóan legalább 10 alkalmazottat foglalkoztatnak, feltéve, hogy a termelés kizárólag tovább-iladók részére történik; 2. amelyek nemcsupán továbbnladók részére, hanem a fogyasztók közvetlen kielégítésére is dolgoznak ugyan, de elemi erővel hajtott munkagépet használnak és állandóan legalább 20 alkalmazottat foglalkoztatnak; 3. amelyekben elemi erővel hajtott munkagépet nem használnak ugyan, de állandóan legalább 25 alkalmazottat foglalkoztatnak. Az