Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A saját névből alkotott szóvédjegy oltalmi köre

2 IPARJOGI SZEMLE pította meg azt is, hogy úgy dr. H. A., mint É. E. nyomban a kötlevél aláírását követő órában telefonon magát az alperest hívták íel és tüzetesen közölték vele a történteket, nevezetesen azt, hogy O. Gy. a megrendelők tévedését kihasználva, sőt őket szándékosan és tudatosan tévedésben tartva, szerezte meg a megrendelést, alperes azonban ahelyett, hogy az ügyet komoly vizsgálat tárgyává tette és ennek alapján határozott volna a továbbiak tekintetében, ami minden rendes üzletembernek kötelessége lett volna az adott esetben, azonosította magút 01. Gy. eljárásával s a csalárd úton létrejött ügylethez ragaszkodott. (Vb. 23.726—1930.) — Amennyiben azonban a versenytárs megrendelés nélkül tette közzé a kifogásolt hirdetéseket, a hirdetések miatt versenytárs (panaszlott) tiltakozást jelentett be, a megjelent hirdetésekért felelősségre vonni nem lehet, mert akarata és tiltakozása ellenére jelentek meg a hirdetések. (13. 1'. 37.527,11—1930.) A versenytárs alkalmazottjának eljárásáért tehát annyiban felelős, hogy az ügynökének ilyen eljárását tűrni? nem szabad és oda kell hatnia, hogy az a jövőben elő ne fordulhasson. Nem merült fel a perben adat arra, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes eljárásáról tudott, vagy éppen hogy azt helyeselte és az ő tetszésével találkozott volna, ez a körülmény azonban csak annyiban jön figyelembe, hogy az I. r. alperes teljes jóhiszeműsége vitán felül áll, ámde az ügynök eljárásáért a kt reSkodelmi verseny tisztessége szempontjából a versenytársakkal szemben az I. r. alperesnek kell helytállania, mert a II. r. alperes az ő eladással megbízott ügynöke, tehát alkalmazottja, az alkalmazott eljárásáért pedig jogszabály szerint a munkaadó felelős. (Vb. 22.039—1930.) A versenytárs ügynökcinek az üzletszerzésnél tehát a reájuk bízott teendők teljesítésében elkövetett cselekményeiért, üzleti kijelentéseikért a munkaadó felelős. Az a kereskedő, aki kiadja és az ügynökökkel kötött szerződésben is felveszi ugyan a tilalmat, de elnézi azt, hogy ügynökei annak dacára tovább is beesmérlik a versenytársat, áruját ócsárolják és az ügynökök ellen megfelelő, megtorló intézkedést nemcsak nem foganatosít, hanem az ügynökei eljárásáról történt értesülése után azoknak a cselekmény elkövetését tagadó nyilatkozatát tudomásul vette és még utólag sem alkalmazott megtorlást, nem mentesül a Tvt. 33. f iiban foglalt jogkövetkezmények alól. Az a versenytárs tehát, aki mihelyt értesült alkalmazottjának az üzletszerzés körüli tisztességtelen eljárásáról, szolgálatából azonnal elbocsátotta a Tvt. 33. ^-ában előírt, őt terhelő gondosságnak tényleg eleget tett. (It. T. P. VII. 6010—1929. 28. ez.) — Az alperes a segédje eljárásáért, mint főnök, különösen, amikor a vásárlásoknál jelen volt és segédje eljárását tűrte (a kért áru helyett figyelmeztetés nélkül idegen árut adott), felelős és így ez üzleti eljárásával a kereskedői verseny tisztessége ellen vét. Ezért a Tvt. 1. §-a alapján ennek az eljárásnak abbanhagyására kötelezendő. Az eljárásnak a kereskedői tisztességbe ütköző voltát az a körülmény nem menti, ha alperes vagy segédje nem mondták az átadott szappandarabra, hogy az a konkrét esetben „Albus"-szappan, vagy annál jobb minőségű. (Vb. 17.808—1930.) Az eset ténykörülményeinek gondos mérlegelése esetén azonban, amidőn a kifogásolt cselekmény, az alkalmazottnak az üzleti tisztességbe ütköző cselekményének ismétlődésétől nem kell tartani, úgy az abbanhagyás kimondása mellőzhető, a munkaadó azonban az üzleti tisztességbe ütköző magatartásáért ez esetben is felelős, vagyis a felmerült költségeket viselni tartozik. (Vb.) A per folyamán megszűnvén az inkriminált verseny folytatásának lehetősége, így szól a Curia ítélete, nincs helye abbanhagyáisi'a kötelezésnek, hanem csupán a t. v. fennforgása mondandó ki, ami azonban nem érinti a kapcsolatos kártérítési felelősség megállapítását. Az nem vitás, hogy alperesnek a K. cégnél való alkalmazása és az azzal való minden érdekkapcsolata a per alatt megszűnt, következőleg megszűnt a sérelmesnek megállapított eljárás ismétlődésének lehetősége is; alaposan támadja tehát az alperes az abbanhagyásra vonatkozó rendelkezést, mert ily esetben csak a tanúsított magatartás sérelmes voltának puszta megállapítása foghat helyet, ami azonban nem érinti a kapcsolatos kártérítési felelősség megállapítását. (P. IV. 5912—1929. sz. a. 1930. dec. 11-én.) ReKlámszédelgés Ragasztott vagy szegeit cipőket kézzel varrott cipő gyanánt árusító versenytárs üzleti magatartása — tv. Ugyancsak tv. versenytárs ama hazug hirdetése, hogy az általa előírt 12.50 P árban olyan minőségű és kiállítású cipőket bocsát áruba, amilyeneket eddig csak ?o—30 P-ért lehetett vásárolni. E kérdés1 eldöntésénél nem döntő, hogy a versenytárs milyen kalkuláció alapján hozza ki az általa gyártott cipő árát. (Vb. 27.857—1930.) — A hirdetés tartalma mindig teljes egészében olvasandó és bírálandó el. Kiderített tényállás szerint a konkrét hirdetés, ha kissé túlzott is, nem szédelgő feldícsérés, mert versenytárs hirdetésében oly névre hivatkozik, amely alatt tényleg évtizedek óta cipőkereskedést folytatnak, — ha nem is mindig az alperes, hanem egy ideig atyja részéről. (Vb. 27.857—1930.) — „Vezető márka" használata nem kifogásolható oly vállalatok részéről, amelyek árui közismertek és keresettek. A vezető márka megnevezés nem jelenti tehát a legjobb, legtökéletesebb árut. (Vb. 25.729—1930.) — Az ajánlólevél, az ajánlott kereskedő szempontjából komoly üzleti értéket képvisel. Az ilyen kereskedelmi értékkel való minden visszaélés ennélfogva kétségtelenül a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. te. 1. §-ába ütközik é>4 ilykép tisztességtelen versenynek minősül. (I. VIII. 25.729—1930.) — Végeladások. A Jury álláspontja ebben a kérdésben, hogy a hatóságoknak a végeladások engedélyezése körül a legkörültekintőbb módon kell eljárniok, vagyis az engedélyt csak az esetben adhatják meg, ha az illető üzlethelyiségét teljesen feloszlatja, az üzlethelyiség már más rés'zére ki van adva, avagy az illető kivándorol stb. Ez esetben az az anomália, hogy a végeladást hirdető újból rendes üzletmenetet folytasson, elképzelhetőleg kizártnak tekinthető. (J. XII. 25.729. 1930.) — A kormányzó őfőméltósága fényképfelvételeinek oly módon történő felhasználása, hogy azt egyes üzlettulajdonosok társaságában közlik, illetve az üzleti vállalat előtt elhaladva ábrázolják, valótlanságánál fogva megtévesztő, tehát meg nem engedett versenyeszköz. (J. XIV. 25.729—1930.) — Retortafaszén elnevezés olyan faszén-árun, amely nem falepárlógyárban állíttatott elő, — megtévesztő. (Vb. 18.729—1930.) — „Valódi karlsbadi tortalapok" nem minőségjelző, hanem az áru eredetére utaló megjelölés. (Vb. 27.748—1930.) — „A cipő 50% kedvezménnyel kapható". — „Minden 1 P-t 1.50 P értékben fogadok el". — Tekintettel arra, hogy az 1 P-nek 1.50 P értékben való elfogadása nem fedi az 50% árkedvezményt, mert ilyen számítás mellett a 30 P-s cipőért 20 P-t kell fizetni és nem 15 P-t (vagyis a kedvezmény nem éri el a cipők tényleges vételárának felét), a pengőátszámításnak ez a módja csak nehézkesebb számítás* után vezet erre az eredményre, amely számítás eszközlése a hirdetést felületesen olvasó vevőről alig tételezhető fel. (Vb. 26.950—1930.) — „1+1=3:" e reklámiközlés az átlagos vevő elgondolásából kiindulva, olykép értelmezendő, hogy a hirdetett cikkekből hirdető 2 drb. vételnél 3 drb.-ot ad, vagyis egyet ingyen. A Vb. megítélése szerint e közlés reklámszédelgés, mert mivel e kérdési elbírálásánál nem az a döntő, hogy hirdető a nyersanyag, munkabér és tisztes kereskedői haszon kiszámítása mellett tényleg azért az árért ad 3 drb.-ot, amiben neki 2 drb. került, és hogy így a saját kalkulációja szerint tényleg 1—1 drb.-ot ingyen ad, mert a közönség, különösen annak az ilyen árut vásárlói női része csak a piaci árakkal számol és nem érdekli az, hogy az alperes esetleg drágábban szerzi be a nyersanyagot és drágább munkásokkal dolgoztat. Hogy az áreltérés egyes áruknál nem nagy összegű, m in döntő, mert a hirdetés nyilván azt a hitet keltette a közönségben, hogy alperesnél különösen kedvező vásárlásra nyílik alkalma, ami pedig nem következett be. (Vb. 26 536—1930.) — A kereskedői minőség elhallgatásával közzétett hirdetések megtévesztő jellegűek. (Vb. 49.394—1930., Vb. 25.531—1930.) — „Fodrászok gőzmosodúja", „Budapesti Fodrászipari gözmosoda": valótlan lévén, annak híresztelése tisztességtelen verseny. — „A hirdetés költségeit a vevővel megfizetteti..." reklámközlés miután jelentménye a köztudatbari él, nem tv. (J. 25.729—1930.) — „Sevró" elnevezés csikóbőrből készült árun megtévesztő. (Vb. 23.316—1930.) A sterilizálás keltének helytelen feltüntetése megtévesztő jellegű. A csekély dátumbeli eltérés azonban az áru kelendőségének a fokozására nem alkalmas. (Vb. 27.597— 1930.) — „Csodaszer", szubjektív jellegű színezés. Nem tv. — „Köszvényes? — Diana", „Rheumás? — Diana" — nem tekinthető reklámszédelgésuek. (Vb. 24.683—1930.) — „Állandó Bútorkiállitási Egyesület" — fogalmilag több bútorkereskedő vagy iparos egyesületbe tömörülését tárja a vevőközönség elé. Valótlan lévén, — megtévesztő. (Vb. 25.480—1930.) — „Dobja ki meglevő kályháját és vegyen „M—M"-kályhát — reklámszédelgés. (Vb. 24.526-1930.) — „Gyári árban" — valótlan lévén, — tv. (Vb. 19.506—1930.) — „Egységár" — különböző mennyiségű, rendeltetésű és különböző értékű árukra vonatkoztatva nem kifogásolható. (J. XX. 25.729—1930.) — „Az egy rongy áru" — egy kereskedő jelenlétében tett o sértő kijelentés- egymagában véve még nem állapítja meg a tv. fennforgását. (Vb. 20.700— 1930.) A versenyáruknak korlátlan időben 20 f-es árban hirdetett árusítása alkalmával (tehát feltűnő olcsó árban történő kiárusítás esetében) ugyanazonos minőségű versenyáruknak a forgalmi piacon szereplő deklarált árával szemben, ugyanabban az időben, magasabb árban történő árusítása: meg nem engedett versenyeszköz, mert megtéveszti a közönséget a különösen előnyös vásárlás fennforgása tekintetében. (J. 25.729 1930.) — „Ön a helyzet ura, ha szemüvege Chmura" — szövegű