Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - A védjegynek egy ország területére korlátolt részleges átruházása. A választott bíróság elvi jelentőségű döntése

2 IPARJOGI SZEMLE inunkat is olyan fejlődéshez, amelynél a védjegy átruházása — amint védjegyhatóságaink megállapították — rendszerint á vállalattól függetlenül, csupán látszólagos üzletátruházás kapcsán bonyolíttatik le. És habár e fejlődés folyamán a licencia dologi hatályának hirdetéséhez, sőt a kereskedelmi árucikkek és ipari termékek védjegyeinek a vállalattól való teljes függetlensége komoly vitatásához is elérkeztünk, nem merült fel e perben szüksége annak, hogy a választott bíróság ezeknek a még több oldalról kifogásolt jogelveknek elfogadása tekintetében állást foglaljon. Az idevonatkozó nemzetközi jogi felfogásban csaknem általánosságra jutott a védjegynek egy ország területére korlátolt részleges átruházása érvényességének elismerése, ha olyan vállalat, amely több országban telepedett meg, egy bizonyos országban létesített fiókjait ruházza át jogutódjára. A területileg ugyan elkülönített, de egy ország területén mint egységes fogyasztó területre terjedő védjegy megengedett átruházásával szemben ugyanis a terület fogyasztóközönségének megtévesztése — hacsak a jogutód a védjegyet nem tiltott (pl. a Tvt.-be ütköző) módon használja —, már alig vitatható. A választott bíróság az 1890. évi II. tc. 9. § rendelkezéseinek értelmével lényegében összhangzó ehhez a felfogáshoz csatlakozva nem látta akadályát annak, hogy a területileg ekként korlátolt védjegyátruházás jogi hatálya a szerződő felek szándékúnak és akarátanak megfelelően elismertessék. E részben igazolva van, hogy K. és R. briixi lakos alapítók, mint a sebészorvosi kötszerek és gumiáruk engedélyezett gyára R. és T. főtelep Brüx, fióktelep Budapest név alatt bejegyzett cég tulajdonosai az akkor már áruik megkülönböztetésére általuk védjegyként használt (Rico) szójegyet az alapítandó részvénytársaság cég nevében, úgyszintén a tulajdonukat alkotó Budapesten bejegyzett fiókcég alatt vezetett egész gyártelepet és annak egész üzemét, valamint kifejezetten a már bejegyzett védjegyekkel együtt a részvénytársaságba apportként behozták, vagyis az I. r. alperes jogelőde úgy a budapesti egész üzemét, mint azzal együtt az Egerben már lajstromozott „Rico" szóvédjegyét az akkor meg-alakult Rico Magyar Kötszerművek Rt.-ra, a felperes jogelődére tényleg átruházta. Már pedig ebből, valamint abból a ténykörülményből, hogy az I. r. alperes jogelőde olyan budapesti vállalatot ruházott át, amelyet az alperesek beismeiése szerint azért alapított, hogy az ország közintézményeinek szállításait is mint magyarországi vállalat elnyerhesse és ily minőségben el is nyerte — és amely vállalat egyenesen arra volt hivatva, hogy Magyarország fogyasztóterületének a „Rico" néven forgalomba hozott árukkal való ellátását végezze és azt végezte is. — nyilvánvalóan az állapítható meg, hogy az41. r. alperes jogelőde a vállalatnak egész Magyarország területére kiterjedő része és e teriilet országos organizációjának átruházásával kapcsolatban <— következőleg a Rico védjegyet is az ország területére korlátolt rendeltetéssel — ruházta át a Rico Magyar Kötszerművek Rt.-ra, a felperes jogelődére. joggyakorlat Az alkalmazott helyváltoztatásának közlése megengedett. Ama való ténynek a közlése, hogy az alkalmazott a versenytárs üzletébe lépett és ott működik is és ezt a tényt volt üzletkörébe tartozó címre elküldötte, — nem minősíthető tisztességtelen versenynek. (J. 25.729—1930.) Ajándékozás. Az oly ajándékozás, amely a versenytárs üzleti politikájának állandó tényezője, vagyis a rendszeres ajándékozás, az üzleti tisztesség szempontjából kifogásolható, mivel ellenkezik a kereskedelem és ipar folytatásának a létalapjával. Általában tehát az időre nyújtott oly ajándékok, ajándéktárgyak, amelyek a versenytárs üzleti forgalmába bele nem illenek, ugyancsak kifogás alá esnek, mivel ezt az ajándékozást mint nem versenytárs szükségszerűen áron alul adja, és annál is' inkább, mert ajándékról lévén szó, azoknak az értékét túlbecsülik. Az ilyenfajta eladás pedig jogosulatlan versenyt támaszt a szakmabeli kereskedelemmel szemben, miért is az érdekeltek által joggal kifogásolható. (C. P, IV. 7552—29.) Ráadások. Versenytárs üzleti körébe vágó eladásoknál ráadásként nem szolgáltathat ki ajándéktárgyakat. Amennyiben a versenytárs ezt az ajándéktárgyat a vevőknek a kereskedelemben szokásos rabalt helyett juttatja, a vétellel egybekötött ráadást ajándéknak tekinteni nem lehet, mert a külön adott tárgy értéke az áru árának megállapításánál számításba vétetett. Értéktárgy, amely a termelési költség jelentékeny részét képezi, miért is versenytárs nem saját vagyonának csökkentésével adja a vevőnek az értéktárgyat. (C. P. V. 7552—1930., Bp. tsz. 13 P. 33. 346—1930., J. 25.729—1930.) Az ajándékozás előfeltétele. Az ajándékozásnak elengedhetetlen feltétele, hogy az ajándékozó szolgáltassa az értéktárgyat a megajándékozottnak és a megajándékozott ellenérték nélkül jusson tulajdonába. (J. 25.729—1930., Vb., Curia.) A tiltott ajándékozás köréből kiveendők az oly tárgyak, amelyek reklámtermészetű jelleggel bírnak és amelyek juttatását a versenytárs nem rendszeresen gyakorolja, és auiely tárgyak, amennyiben értékkel bírnak, a versenytárs üzleti, vállalati körén kívül esnek. (.1. 25.729—1930.) Ajándék juttatása ellenszolgáltatás fejében. Ajándékok juttatása oly egyének rés'zére, akik a versenytárssal üzleti összeköttetésbe kell hogy lépjenek, bizonyos számú megrendelést kell eszközülniök, — ajándékozásnak nem tekinthető, mert versenytárs a figyelmességek határát meghaladó tárgyat kétségkívül nem ingyenesen juttatja a vevőnek, nem is ajándékozási célzattal, hanem csiipán azért, hogy a vevőközönséget a versenytársuk rovására a maguk számára megszerezze. Az ily ajándékozások a versenyző célzaton felül még szükségleten felüli vásárlásra csábítják a vevőt és ezzel megzavarva az üzleti élet egészséges menetét, sértik a tisztességes kereskedelem és ipar érdekeit. (Bp. tsz. 13. P. 33.346—1930.) Bojkott. A forgalomnak önkényes korlátozása, az arra jogosult kereskedő üzlete folytatásának megakadályozása, a szabad verseny elvébe ütközik és ezzel a jó erkölcsöket is sérti. A bojkott tehát -- amennyiben a versenytársak érdeke nem igazolja, hogy az ilyenirányú tevékenyekedé-; jogszerű, vagyis oly alapon nyugszik, amely megfelel úgy a szakmabeli, mini a továbbeladók és a fogyasztók összeegyeztethető jogos érdekeinek — erkölcstelen. Annak hangoztatása, hogy a bojkott alá vett versenytárs az üzleti életben megszabott áron alul árusít, — a közönség érdekében, — (megfelelő szakértelemmel nem bír) — igazolandó. (C. P. IV. 6821—1929.) Abbanhagyás feltételhezkötése. A versenytársnak ama kijelentése, •— hogy a korábbi, gazdasági érdekeket sértő versenyárut, mihelyt azok mennyisége elfogy, elütő, más csomagolási formában hozza forgalomba, — feltétlenül jogelismerő nyilatkozatnak nem tekinthető. Az a körülmény, hogy sértett őzen eljárás miatt egy év múlva indított pert abbanhagyás iránt, — jelentőségnélküli, vagyis a sérelmes versenycselekménybe való beleegyezésnek nem tekinthető. Külünös'en a konkrét esetben, ahol megállapítást nyert, hogy a versenytárs még a kereset indításakor is a sérelmezett csomagolási módot alkalmazta, és a per egész tartama alatt annak jogszerű voltát vitatta. (O. P. IV. 521—1930.) Idegen gazdasági munkába való bekapcsolódás meg nem engedett versenyeszköz. Ilyen meg nem engedett hirdetési mód az üzleti életben gazdasági értéket reprezentáló név mellett, illetve azzal kapcsolatban a forgalomban megelőzővel egyenértékűnek való feltüntetése az árunak. így az árjegyzékben feltüntetett e megnevezés': „Unieuni — Nagy", „Franck — Baranyai" stb. — megtévesztő. E megjelölésnek nyilvánvaló célja, hogy a versenytárs nevének nagyobb gazdasági erőt adjon, továbbá megtévesztő jelleggel is bírhat, mivel az üzleti életben a vevő a védjegyes áru előállítójának nevét rendszerint nem ismeri. (J. 25.480—1930.) A hirdetés és ajándékozás kérdésével kapcsolatban a Jury és a bíróságok igen helyesen állapítják meg, hogy míg a hirdetésnél n vevő tudatában van annak, hogy a hirdetés költségei az áru árában bennfoglaltatnak, addig az ajándék, avagy ráadásszerű ajándék egyfelől hirdetésszerű vételkényszerrel van egybekötve, másfelől pedig a vevő az ajándékot figyelmes szolgáltatásnak tekinti. Az ajándékozás tehát hirdotésszerű üzleti tevékenységnek nem tekinthető. Az ajándékok rendszeres juttatásának egyébként üzleti alapja, hogy a versenytársak tekintélyes része, erkölcsi okokból is, a maga részéről ajándékokat nem juttat. Kétségtelen ugyanis, hogy mihelyt az egyes versenytársaknak eme „kiváltságos" helyzete megszűnik, vagyis kifejlődik az ajándékozások versenye, úgy e verseny elfajulása az üzletmenetelt károsan sújthatja. (Bp. tsz. 13. P. 33.346—1930.) A tilos vevőfogdosás és vevőcsábítás esete akkor forog fenn, ha azt a kereskedő különösen tolakodó módon, a vevő karját vagy ruháját megfogva és mintegy az útját elállva teszi, olyképpen, hogy a vevő szabad akaratelhatározását szinte felfüggeszti. Hogy ez mikor forog fenn, az egyes kereskedelmi üzletek helyének és áruinak megfelelően bírálandó el. (Vb. 19.536—1930.) Az ajánlólevél, melyet a kereskedővel összeköttetésben álló valaki a kereskedő címére kiállít és er.nelyet egy harmadik egyénnek azzal a rendeltetéssel ad át, hogy az illető a levéllel az általa ajánlott kereskedő üzetébe menjen és ott árut vásároljon, az ajánlott kereskedő szempontjából komoly üzleti értéket képvisel. Az ilyen kereskedelmi értékkel való minden visszaélés ennélfogva kétségtelenül a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tc. 1. §-ába ütközik és ilykép tisztességtelen versenynek minősül. (J. 25.729—1930.)