Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A védjegyes árukkal történő visszaélések

IPARJOGI SZEMLE tulajdonosnak jogi kötelezettségekkel zárt vevőkörében to vábbra is jogi rendelkezése alatt álló vagyonának közvetlen megtámadása, mások egyéni javainak önös érdekből való felhasználása, a versenytársak túlnyomó része jogkötelezettségeinek teljes semmibevevése, ami sem erkölcsösnek, sem tisztességes üzleti versenynek el nem ismerhető, annál kevésbé, mert az árrontó versenytárs nem is közérdekből cselekszik. De másfelől az indokolatlan és túlzott áríelhajtásnak, úgy a piac meg nem tűrhető monopolisztikus befolyásolásának — a tiltott árdrágítás ós közgazdaságellenes tartalmú kartelmegállapodások itt fenn nem álló esetei elleni küzdelemnek megvannak a maga saját törvényes eszközei. És a Vb. is előrebocsátotta, hogy az árvédelmi rendszer hatályának elismerése nem korlátlan, hanem csupán a felek szerződési autonómiájának határáig terjed, vagyis azonnal megszűnik, mihelyt az a fennálló törvényes rendelkezésiekbe, a törvényes rendelkezések szerint figyelembeveendő közérdekű korlátokba és jó erkölcsökbe ütközik; megszűnik tehát már akkor is, ha a márkatulajdonosok árvédehni rendszerei, azoknak száma, tárgya és minőségénél fogva a közellátás jelentékeny érdekeit veszélyeztetnék. Ezeken a korlátokon belül jogszerűen tett szerződési intézkedésekkel saemben azonban a l'ogyasztóközönség további érdekei, — amely érdek az ezúttal alkalmazott Tvt. rendelkezéseinek különben sem tárgya — e helyen figyelembe nem jöhet: mert a bírói ítélkezésnek és a jogbiztonságnak alapjai nem a lázasan hullámzó gazdasági célok és jelszavak, hanem kizárólag a mindenkor fennálló törvények és törvényerejű szabályok lehetnek; de erre a továbbmenő érdekvédelemre mindaddig, amíg szükségletét a szabadárukból minden nehézség nélkül fedezheti, a fogyasztóközönség nem is szorul. Ezekből az okokból a Vb. a felperes keresetének helyt adott és az alperest ennek értelmében az 1923. V. tc. 1. §-a alapján a sérelmezett cselekmény abbanhagyására és mint pervesztest a megállapított perköltség fizetésére kötelezte. (Vb. 28.875—1930.) A védjegyes áruk fix árának kiépítését célzó kereskedelmi munkának letörése meg nem engedett versenyeszköz. A Jury megítélése szerint az a versenytárs, aki a gyáros körleveleiből tudomást szerez arról, hogy a gyáros újabban forgalomba hozandó védjegyes áruját lix forgalmi árban kívánja forgalomba hozni és az áruknak a forgalomban való megjelenése előtt a fix áron hirdeti a védjegyes árul, — új árujáról lévén szó> — már eleve diszkreditálja, megzavarja a fix áron történő eladás sikerét és megszegi a kizárólag reverzális ellenében kiadandó és' a gyáros eladási tervének megfelelő kötelezettség mellett forgalomban tartandó áruk árának pontos betartása iránt vállalt kötelezettséget. Amennyiben tehát a fix áron alul Mrdető vállalat a néki majdan reverzális ellenében leszállítandó árut a leszállítást megelőzően a megállapított fix áron alul kínálja, avagy a forgalombahozatal idején meg nem engedett úton (a szerződést megszegő versenyvállalattól) szerzi azt be, avagy az olcsó árban hirdetett árut raktáron nem tartja, minden vonatkozásban meg nem engedett versenyt folytat. (J. 25.729—1930.) Változatlan minőség (Forgalombahozatal.) A védjegyes áru fokozottabb védelme érdekében ismételten felvetődött ama kérdés, hogy vájjon a védjegyes áruk minőségének rontása által elkövetett visszaélések tisztességtelen versennyé minősülhetnek-e? A védjeggyel ellátott áru a Jury nézete szerint a védjegyes áru ugyanazonnosságát és változatlan minőségét garantálván, ezzel megállapítja a védjegytulajdonosnak a vevőközönséggel szemben való erkölcsi felelősségét. A Jury ez etikai értékek védelmében ama felfogásának ad kifejezést, hogy a védjegyes áruk minőségének, az ár változatlan minősége mellett, minden indokolt és kényszerítő ok nélkül történő lerontása, meghamisítása megállapítja a védjegytulajdonosnak, illetve a védjegyes árukat kicsinyben, kimérés útján elárusító versenytársak orkölcsi felelősségét. (J. 4099—1930.) Raktáron tartás — forgalombahozatal. A védjegyes áruk forgalombahozatalával kapcsolatban a J. és a Vb. ama álláspontjuknak adnak kifejezést, hogy a lefoglalás alkalmával talált címkék és üvegek, mint előkészítő cselekmények a forgalombahozatal tényét megállapítják. A jóhiszemű védjegylajstromozás azonban egymagában még a forgalombahozatalt nem állapítja meg. (J. 4099. D.—1930.) Aktuális védjegyek. Rendszerint a különös alkalom vonzóerejével együttesen megszűnnek. Ilyen jelleget öltenek az ez évben mind tömege^ sebben bejelentett „Szent Imre" szó és ábrás védjegyek. A Jury a Szent Imre megjelöléssel ellátandó kereskedelmi árucikkek tárgyában ama felfogásának ad kifejezést, hogy a Szent Imro elnevezésű tárgyak emléktárgyak jellegével bírván, e megnevezésnek a használata egy bizonyos meghatározott vállalat javára kizárólagos használati joggal le nem foglalható. A Jury e megállapítása alól csak azok a Szent Imre elnevezéssel ellátott árucikkek vonhatók ki, amely cikkek ezzel a névvel (Szent Imre) már a Szent Imre-évet megelőző időben forgáslomban voltak éspedig oly mérvben, hogy arról az illető szakmának tudomással kellett, bírnia. Ez esetben is különbséget kell tennünk a Szent Imre névnek alkalomszerű, emlékjellegű megnevezése és a védjegy, vagyis egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló elnevezése között. Az a tény tehát, hogy a védjegylajstromban egyik vagy másik versenyvállalat javára a Szent Imre név belajsfromoztatott, egymagában véve a fent előadott különös helyzetre való tekintettel, különös jogot — legalább a különleges alkalom idejére — még a letevő javára nem biztosít, csak az esetben, ha nevezett a védjeggyel megjelölt áruját már a forgalomba bevezette ós arról a forgalom nevezett vállalatát véli felismerni. A Jury e határozat meghozatalánál, a Szent Imre évre való tekintettel, a Szent Imre névben rejlő különleges helyzetre gondol, amely a Szent Imre névvel megjelölendő árucikkeknek nagyobb kelendőséget biztosít és amely nagyobb kelendőséget ilyenféleképpen a kereskedő- és iparoskörök összessége is joggal egvetemlegeson élvezi! el i. (J. 15.144—1930.) EGYESÜLETI ÉLET. Az Iparjogvédelmi Egyesület közgyűlése. Az Iparjog-védelmi Egyesület 1930. évi december hó 12-én tartotta dr. Baumgarten Nándor elnök elnöklete alatt évi közgyűlését. A közgyűlés főtárgya volt a jövőévi jubileumi munkaprogram megbeszélése. A közgyűlés elhatározta, hogy a jubileumi év keretében sorozatos előadásokat tart az iparjogvédelem egyes jogágai köréből. Az egyesület különös súlyt helyez az iparjogvédelemnek minél szélesebb körben való terjesztésére, főleg a fiatalabb iparos- és kereskedő-generációnak az Egyesület körébe történő bevonása érdekében. Az egyesület továbbá több vitaülés rendezését határozta el. A jubileumi évre való tekintettel az Egyesület egy díszkönyvet kíván kiadni, amely az iparjogvédelem egyes jogágainak az ismertetését és fejlődésót tartalmazná, illetve mutatná be. Majd dr. Bányász Jenő főtitkár ismertette az Egyesület 1930. évi működését. Az Egyesület pénztári jelentését Gerö Emil pénztáros terjesztető elő. A jelentés örvendetes tudomásul szolgált, mivel az Egyesület ez évet, a súlyos gazdasági viszonyok dacára is, deficitmentesen küzdötte át. A közgyűlés kösfzönetet szavaz a pénztárosnak és neki a felmentést megadja. Az indítványok során dr. Szenté Lajos ügyvéd a törvényhozás egyszerűsítéséről szóló 1930. XXXIV. 122., illetve 125. §-ainak az iparjogvédelmet károsan érintő rendelkezéseit tette szóvá. Különösen hangoztatta annak szükségét, hogy a fellebbviteli tanács azokban az ügyekben (és egyben a szabadalombitorlási perekben is) egy és ugyanazon tanács legyen. Bernauer Zsigmond egy. m.-tanár a Hágai Egyezmények végrehajtási rendeletét sürgette, Maionyai Emil dr. a védjegyügyi peres eljárás sürgős reformjára, illetőleg e kérdésben már kiadott Schuszter-félc javaslat újabb tárgyalására tett javaslatot. Több felszólaló szóvá tette a budapesti keresk. és iparkamara mellett működő választott bíróságok elnöki listájának a kérdését és mélyen fájlalta e listából dr. Neuhold Ferenc és dr. Gál László kúriai bírák kimaradását, akik pedig a versenytörvény joggyakorlatának kifejlődésében kiváló érdemeket Szereztek. Valamennyien a választott bírósági intézményre súlyos csapásnak tartják ezt az intézkedést, amely bármely okból is a versenyjog fejlődósét és erősödését előmozdítani hivatott bírákat mellőzi. A közgyűlés a fent érintett előterjesztéseket dr. Baumgarten Nándor elnök, dr. Fazekas Oszkár ügyv.-alelnök, dr. Beck Salamon, dr. Palágyi Eóbert, dr. Szálai Emil felszólaláca után eghangúan magáévá tette, a választott bírósági elnöki lista kérdésében pedig felkérte az elnököt, hogy az Egyesület felfogásáról az igazságügyminiszter urat tájékoztassa. Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség; V, Alkotmány u. 7., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., II. em. Telefon: József 462—99 Tíjságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I,