Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8-9. szám - Ankét a Juryk és Választott Bíróságok működéséről. Nyilatkozatok jogász-, kereskedő- és iparoskörökből

2 IPARJOGI SZEMLE 8—9. szám. annak magát mindkét fél előzetesen alávetetté.,» — «Ebbcn az esetben azonban riszo)il semminő irányban nem korlátozható a bíróság Jiatásköre.» Jogászi megítélés szerint mindazok a szervezetek, amelyek hivatottak, valamilyen formában is igazságot szolgáltatni, kell hogy felruházva legyenek «a feltétlen elfogulatlanság tárgyi garanciáival*. Szerintük bár a testület közismerten előkelő gondolkodású egyénekből van alakítva, a vesztes fél «a nem államilag instituált és nem tőle választott bíró ítéletében nem bízik és feltétlenül hiszi, hogy a nem tőle választott bíró elfogult volt az ellenfele javára.* — A tárgyilagos ság biztosítása a legfontosabb elv ós ezt az elvet minden látszólagos befolyás lehetőségétől, annak feltételezésétől is teljesen mentesíteni kell. A kamaránál rendszeresített választott bíróságot tehát «az állandóság minden attribútumával, rendes tanácsokkal kell ellátni és gondoskodni kellene intézményesen •— amint ez különösen most így is van — hogy az elnök rendszerint jogilag képzett egyéniség legyen.* — Ha pedig nem ilyen az elnök, a választott bíróság titkárja feltétlenül jogász legyen, aki a bíróságot a fennálló jogról megbízhatóan tájékoztathatja. A felek azonban «csak magát ezt a bíróságot köthetik ki*, vagyis egyes jogászok felfogása szerint az ügyködő bírák megválasztására sem engednének a feleknek befolyást, legkevcsbbó azonban az elnök személyére. Ma a tőzsdebíróságoknál megvan ugyan a formális lehetősége a bírák megválasztásának a felek által, de ez a lehetőség szerintük a legkevesebb esetben érvényesül ós így sikerült ennek az intézménynek a közönség bizalmát megnyerni és megőrizni. Mivel a választott bíróságok tisztességtelen verseny miatti perekben a felek részéről nagymértékben vétetnek igénybe, szükséges, hogy a választott bíróságok működése minden kritikát kiálljon, másrészt pedig összhangba jöjjön a rendes bíróságok felfogásával. «Első kellék, hogy a választott bíróság minden szubjektív vonatkozástól ment, vagyis elfogulatlan legyen. Erre az elfogulatlanságra kell elsősorban vigyázni és minden zavaró momentumot, amely a legkisebb aggályt vinné a választott bíráskodásba, onnan kiküszöbölni, mert különben áldozatul esik maga a választott bíráskodás intézménye.* «Meg kell szüntetni azt a helytelen eljárást, hogy bizonyos ügyfelek és bizonyos ügyvédek állandóan vagy legalább is túlzott mértékben ugyanazt a választott bírót válasszák. Bár a választott bírónak felette kell állni minden elképzelhető meggyanusításnak, a gyakori együttműködés által önkénytelenül előidézett személyes megszokás egy bizonyos morális elfogultságot eredményezhet azzal az ügyvéddel vagy féllel szemben, aki túlzott mértékben favorizálja ugyanazt a választott bírót.» «01yan megoldást kell továbbá találni, hogy bizonyos turnusonként legyenek az elnökök vagy a választott bírók behivandók.» Szóvá tétetett a vb. eljárás költségeinek magassága. E kérdésben ehelyütt csupán annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy a kamarát egyetlen szempont vezeti, hogy t. i. a vb. az eljárási költségek megállapításánál adminisztratív költségei fedezetet nyerjenek. A kamara elnöke által kijelölt titkár ugyanis a vb. megalakulása óta a vb. eljárásból kifolyólag semmi néven nevezendő címen tiszteletdíjat nem élvez. Jövedelme a hasonló rangban lévő titkárokkal teljesen egyező. Több oldalról felhívják a kamara figyelmét arra a körülményre, hogy egyes kétségkívül megállapítható esetekben egyes felek, illetve azok képviselői a pereknek valóságos tömegét viszik a választott bíróság elé. E vélemények szerint a választott bíróság nem arra való, hogy ily tömeges perekben ítélkezzék és ugyanabban a kérdésben alpereseket arra kötelezze, hogy az ítéleteket közzétegyék, mert felperes eléri a célját akkor is, ha egy esetben kap ily elégtételt. egyébként pedig elég, ha a bíróság csak az abbanhagyást mondja ki. «Az ily perek együttesen volnának tárgyalandók, ami a perköltségek szükségtelen csoportosítását megakadályozná. Az ily tömeges perek vitele nem felel meg a törvény intenciójának és gyakran egyrészt felperes részérő akar illegális reklámul szolgálni.* «A választott bíróságok elnökeinek névsora az aktív itélőhírák sorából állíttatik össze. A jogászkörök már annak idején, amikor egyes kiváló bírók nyugalomba helyeztettek és annak okából a választott bírósági elnökök sorából kihagyattak, felszólaltak ez ellen, mert helytelennek tartották, hogy az illető nagy szakértelemmel bíró elnökök kénytelenek voltak nagy tapasztalataikat a peres felek elől elvonni. Újabban pedig az történt, hogy egyes, évek hosszú sora óta az összes felek nagy megelégedésére kiváló szaktudással működő elnökök annak folytán, hogy kúriai bírókká neveztettek ki, kihagyattak az elnökök jegyzékéből.* A jogászkörök átérezve ennek a kérdésnek nagy precedenciális jelentőségét, szóvátették ezt a kérdést az Iparjogvédelmi Egyesületben és szóváteszik a kamarához intézett szakvéleményeikben, hangsúlyozva, hogy «az igazságszolgáltatásnak nem érdeke, hogy az ily nagy tapasztalatokat szerzett bírák csak azért, mert magasabb rangfokozatba jutnak, kihagyassanak a névsorból. Egyértelműen kérik, hogy a kamara ezt a kérdést az igazságügyi kormánynál tegye szóvá és orvoslást keressen*. A kamara ebben a kérdésben felterjesztéssel élt az igazságügymin isz térnél, ahol értesülésünk szerint ezirányú előterjesztését figyelemre is méltatták. A beérkezett szakvélemények a kamara részéről az előzetes intézkedések tárgyában tett lépéseket is szóváteszik. A kamarai elgondolás szerint a választott bróságok elnökeinek, mint egyes bírákanak szintén mód adatnék a törvényen alapuló 23.800/1924. I. M. sz. rendelet értelmében ideiglenes intézkedést, illetőleg a Tvt. 10—11. §§-ai értelmében zárlatot elrendelni és foganatosítani. Általános a vélemény abban a kérdésben, hogy az előzetes intézkedés, illetve zárlat megfelelő alkalmazása a legtöbb per gyors befejezését jelenti. Egy kellően keresztülvitt előzetes intézkedés, illetőleg zárlat úiján felperes rendszerint célját eléri. Minthogy azonban az előzetes intézkedés, illetve zárlat nagy veszélyt is rejt magában és önkényes eljárás esetén helyrehozhatatlan károkat ónozhat, a jogászi körök véleménye szerint «a választott bíróság elnökeinek csak bizonyos kautélák mellett volna megengedhető e jogi eszköz igénybevétele*. Az első kautéla volna szerintük, hogy előzetes intézkedést vagy zárlatot a bíróság csupán az ellenfél meghallgatásával és csupán megfelelő biztosíték ellenében rendelhet el. A második kautéla volna, hogy az ideiglenes intézkedés vagy zárlat elrendelése ellen felfolyamodásnak legyen helye és amenynyiben felperes annak elrendeléséhez ragaszkodik, úgy a bíróság az iratokat sürgősen terjessze fel az ítélőtáblához és amenynyiben alperes azt kívánja, a peres eljárást függessze fel. (Felperes kérelmére a felfüggesztés nem rendelhető el, mert arra való tekintettel az előzetes intézkedésekkel felperes célja már el van érve, neki nem áll érdekében a pernek sürgőssége, hanem csakis alperesnek.) Egy másik kérdés, hogy miképpen vonassanak be az igazságügyminiszter által kijelölt bírák ezen eljárásba? Jogászköreink nézete szerint ez a jog egy turnusonként kijelölendő elnököt és a kamara elnöksége által kijelölendő két szakértő választott bírót, vagyis egy háromtagú választott bíróságot illesse meg, hogy ezzel is meglegyen a biztosítéka annak, hogy a zárlat elrendelése a legnagyobb gondossággal történik. Végül egyértelműen hangoztatják, hogy eme jog általában a versenytársaknak és nem csupán, miként egyesek kívánták, kizárólag az általános érdekű érdekképviseleteknek és az iparIesi illetéknek adassék meg. Egyik előkelő jogászunk a választott bíróságok működése iránt táplált «minden nagyrabecsülésének és elismerésének kifejezése mellett is» rámutat arra, hogy a bíróság mai öszszetételében van egy faktor, amely gátlólag hat a Tvt. által szem előtt tartott jogpolitikai cél megvalósulásával szemben. Ha ugyanis, úgymond, — amint ez nagyobb fontosságú ügyekben gyakran előfordul — a két bíró egymással ellentétes álláspontot foglal el abban a kérdésben, vájjon a tényállás megvalósítja-e a tisztességtelen versenyt, akkor végeredményben a döntés az elnök felfogásán fordul meg, aki hivatásánál, előképzettségénél és megszokott gondolkozási irányánál fogva esetleg hajlandó arra, hogy «a törvény betűjének nagyobb súlyt tulajdonítson, mint az üzleti közfelfogásnak*. így pl. a Tvt. 2. §-a körében oly értelmezés, hogy a matematikai valóságtól való hajszálnyi eltérés is megállapítja a tisztességtelen versenyt, s a való tény előadása is megállapítja azt, hacsak távoli lehetőség is van arra, hogy annak valótlan értelmet is lehet tulajdonítani, — nem vet számot azzal az életjelenséggel, hogy százszázalékos igazság c földön ritka és hogy a Tvt. éppen azért kreálta a választott bíróságokat, hogy a fiat justitia pereat mundus jelszava helyébe józan gyakorlati üzleti felfogás érvényesüljön. Ha valahol, úgy itt van helyén a minima non curat praetor elve alkalmazása, amelyet most egyébként a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló új törvény 125. §-a még a sokkalta súlyosabb természetű bűnvádi eljárásban is érvényre juttat.* E hiány kiküszöbölésére, de a bíráskodás egyöntetűségének megóvására is szolgálna az a javaslata, hogy az említett körbe tartozó elvi kérdés felmerülése esetében a választott bíróság valamelyik fél kérelmére vagy valamelyik választott bíró indítványára hivatalból is a zsűri elé terjessze az elvi kérdést s ennek elöntése a választott bíróságra kötelező legyen. A zsűri ülésén az ügyet a választott bíróság elnöke adná elő.* A zsűrit illetőleg még az a kívánalom hangzott el, hogy