Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A védjegy és versenyjog jogviszonya - Az árucsomagolások külső képének védelme

IPARJOGI SZEMLE 5. szám. Kárigény megállapítása. A tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezései alkalmazhatatlanságának esetében is helye lehet az általános anyagi jogszabályok alapján kárigény megállapításának, ha alperesnek a keresetben megjelölt cselekménye felperesnek jogvédte érdekeit jogellenesen és vétkesen sérti, avagy versenytársinak a jó erkölcsökbe ütköző módon kárt okozott. (Bp. ítélőtábla P. VII. 1202—11(30.) Gondatlanság esetén is helye lehet kártérítésnek. Minthogy az üzleti hirdetés már természeténél fogva is általánosan használt versenyző eszköz, az annak révén megnyilvánuló Sérelmes magatartás is szükségképpen általános versenyző cselekménynek minősül és így azonfelül, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény 1. §-a alapján gondatlanság esetében is helye van kártérítésnek, adott esetben a jogszabály sértés nélkül megállapított általánosságra való tekintettel a kártérítési kötelezettségnek a tisztességtelen versenyről szóló törvény 35. §-a alapján való megállapítása sem sérti az anyagi jogot. Ilyen körülmények közt a jogos kárigény nemcsak a valóságos kárra és elmaradt haszonra terjed ki, hanem felöleli a sérelmes magatartásból eredő nem vagyoni kárért járó elégtételhez való jogot is. (C. P. IV. 7551—1929.) Pénzbeli elégtétel. Amennyiben a tényleges kár ki nem mutatható (a konkrét esetben szakértői megállapítás szerint alperes a kérdéses' árut közkézen forgó recept útján is előállíthatta volna), felperes részére a Tvt. 35. §-a alapján kártérítés nem, csupán méltányos pénzbeli elégtétel ítélhető meg. (Bp. tsz. 24.722—1930.) Az áru minőségének, árának és származásának helytelen, megtévesztő megjelölése. A Vb. alperest esetenként 100 P pénzbírság terhével annak ábbanhagyására kötelezi, hogy üzletéi; nek kirakatában írásban vagy üzletében élőszóval angol eredetűnek állítson olyan árukat, amelyek nem angol eredetűek, továbbá házikabát régi ára gyanánt olyan árat tüntessen fel, amilyen árral ez az áru nem bírt. A tisztességesen eljáró kereskedő, — így szól a Vb. ítélete, — a vevőnek az áru eredetére, minőségére, a leszállított árat megelőző árra vonatkozólag tett kérdésére az igazságnak megfelelő választ köteles adni. Ez ellen vétett az alperes elárusító alkalmazottja akkor, amidőn vevőnek arra a kérdésére, hogy angol harisnya-e ez, azt felelte, hogy igen, angol harisnya, mert a harisnyán levő árujegy alatt olvasható „Ges. gesch. (Gesetzlich geschützt)" felírásból kétségtelen, hogy az a harisnya nem angol, hanem német gyártmány, miután fel sem tehető, hogy angol gyáros német felírást alkalmazzon áruján, — amiről alperes alkalmazottjainak a legcsekélyebb gondosság kifejtése mellett meg kellett volna győződniük s ezen gondosság elmulasztását nem lehet menteni azzal, hogy ezt a megkülönböztetést az alperes üzletében nem tartották fontosnak, mert a vevő megtévesztését az ilyen indokolás egyenesen rosszhiszeművé teszi s ez a rosszhiszeműség a fentebb kifejtetteknél fogva magát, alperest is terheli. Védjegyes áru árusításának cégtáblán történő közlése még nem tekinthető cégszövegnek. A felperes kereseti előadása szerint alperes cég üzletének bejárata fölött . elhelyezett cégtáblán annak egész területét domináló hatalmas betűkkel, tehát a cég neveként ,.Habig kalap" felirat látható és a jobb és a baloldali kirakat alatt is ugyancsak feltűnő helyen és nagyságú betűkkel „P. & C. Habig". Igaz ugyan, hogy a cégtábla jobb- és baloldalán az alperesi cég is fel van tüntetve, ezek azonban olyan elenyészően apró, halvány és a „Habig kalap" szöveg által teljesen elnyomott betűkből állanak, hogy nemcsak a szokásos, de a gondos figyelem mellett is alig vehetők észre, annyira, hogy bárki, aki a cégtáblát és a kirakat alatti feliratokat látja, abban a meggyőződésben van, hogy az európaszerte kiváló hírnévnek örvendő Habig kalapgyárnak van itt Budapesten egy olyan vállalata, Amely kalapokon kívül egyéb úridivatcikkek forgalombahozatalával is foglalkozik. Minthogy ez a valóságnak meg nem felel, mert ez az üzlet az alperesi (budapesti) cégé és nem a Habig külföldi cégé, utóbbinak az alperes nem bizományosa és nem is vezérképviselője, az alperes eljárása tehát megtévesztő, az 1923. évi V. te. 7. szakasza alapján az alperest annak abbahagyására kötelezni kéri, hogy 1. a Habig kalap szavakat a cégtábláján annak egész terjedelmét domináló hatalmas betűkkel, tehát cégszövegként vagy quási cégszövegként használja; 2. hogy a P. & C. Habig szavakat egymagukban, tehát külön toldat nélkül használja; 3. hogy más, mint Habig gyártmányú kalapáruval kapcsolatban a Habig kalap megjelölést használhassa. — A választott bíróság a felperes keresetének csak részben adott helyt. — A felperes által becsatolt fényképek szerint való ugyan az, hogy az alperes üzlete fölött elhelyezett cégtábla közepén méreteiben is szembetűnő „Habig kalap" feliratnak domináló hatása van, amely mellett jobbról és balról aránytalanul kisebb betűkkel elhelyezett „B. J. és Társa" eégszöyeg háttérbe szorul; ámde a „Habig kalapok" cégszövegből még a futólagos figyelemmel vásárló közönséges vevő sem juthat arra a meggyőződésre, hogy az üzlet a Habig cég tulajdona; mert ez a kifejezés önmagában és a kereskedelmi forgalom szokásos értelmezése szerint is nem a cégtulajdonos személyére, hanem az üzlet főtárgyára utal, vagyis arra az árura, amely az üzlet karakterét szolgáltatja. — A Vb. előtt ismeretes, hogy a kalapáru az alperes üzletének főtárgya és nem vitás, hogy az alperes más kalapot nem is árul, csak Habig kalapot. — Az alperes cégszövegének fenti karakterjelzője tehát a valóságnak megfelelvén, sem megtévesztést, sem a Habig céggel való összetévesztés lehetőségét sikerrel vitatni nem lehet. — Ilyen összetévesztésre nem alkalmas a „P. & C. Habig" feliratú tábla sem, amelyet az alperes, mint a fényképen látható, kirakatának alsó szélén helyezett el; mert az o tekintetben kifejlődött üzleti szokások folytán a vevőközönség is tudja, hogy a hasonló kirakati feliratok és táblák nem egyebek, mint annak a cégnek reklámtáblái, amelynek árui az üzletben eladásra kerülnek. — Az alperes azonban „Habig kalapok" szövegű címkével látta el gallér- és nyakkendő áruit is, holott azok nein Habig gyártmányok. Ezeknek az áruknak forgalombahozatalánál az alperes eszerint olyan nevet használ, melyről a forgalomban már egy másik'versenyvállalatot szoktak felismerni, amely ténye egyúttal alkalmas arra is, hogy az alperes üzletének a Habig cég üzletével való összetévesztését a vevőközönség előtt felidézze. — Következőleg az alperesnek ez a cselekménye az 1923. évi V. tc. 8. és 9. szakaszaiba ütközik, miért is a felperes keresetének e részben a választott bíróság helyt adott és a rendelkező rész szerint határozott. (Vb. 3730—1931.) Hírnévrontás. (Versenytárs.) Az N. N.-féle tüzelőanyagtelepén ismét a régi, szolid elvek alapján szolgálják ki a vevőket, mindenkit gyorsan, pontosan és hiánytalanul, a régi pontossággal, gyorsasággal és lelkiismeretességgel. A váltó zás magyarázatául azt említi meg a röpcédula, hogy a fatelepkezelő kilépett. Ebben a felperes hírnévrontást lát. — Az eljárás későbbi szakában alperes azt a kifogást is emelte, hogy felperes neki nem versenytársa. — Felperes az alperesnek versenytársa. — A választott bíróság felfogása és állandó gyakorlata szerint az az ügynök (képviselő), aki egyidejűleg több vállalat részére foglalkozik ügyletek közvetítésével, önálló versenytársnak tekintendő, feltéve, hogy a törvény egyéb követelményeinek megfelel. — Minthogy az alperes fa- és szénkereskedéssel foglalkozik, a felperes viszont igazolta, hogy ugyanitt ugyanilyen üzleteket kötött a röpcédulák kibocsátása idejében, de attól kezdve is állandóan, ennélfogva azt kellett megállapítani, hogy a peres felek között versenytársi viszony fennforog. — A választott bíróság bár valószínűnek látja, hogy a felperes visszaélései folytán a vállalat jóhírneve is csorbát szenvedett és ennek helyreállítása végett az alperes jogosan hirdethette volna, hogy üzletvezetője kilépett s hogy ennek folytán az ismét a régi, szolid elvek alapján fog vezettetni. — Ámde az alperes túllépte a megengedett határt akkor, amikor a röpcédulákban a kilépett üzletvezetőt névszerint is megnevezte. Erre az ő érdekei megóvása szempontjából semmi szükség sem volt, másrészt azonban a felperes üzleti érdekeire rendkívül káros hatassál lehetett. (Vb. 23.724—1930.) A perbeli fél elhalálozása. Az utolsó vb-i tárgyaláson az alperes perbeli képviselője bejelentette, hogy megbízója, az alperes meghalt és kérte a további eljárás félbeszakadásának kimondását. A választott bíróság arra való figyelemmel, hogy az alperes meghatalmazott ügyvéddel képviseltette magát, a Pp. 470. szakaszában foglaltaknál fogva és még azért sem rendelte el az eljárás felfüggesztését, mert az alperes az utolsó előtti tárgyalásig személyesen és állandóan jelen volt a tárgyaláson ég a bizonyítás egész rendelkezésére álló anyagát kimei'ítette. Ilyen körülmények között nem volt feltételezhető, hogy az örökösök, akik a felperes cselekményéről közvetlen tapasztalatból egyébként sem tudhattak, további olyan bizonyítási anyagot produkálhatnának, amely döntően befolyásolhatná a per kimenetelét. (Vb. 23.727—1930.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség : V, Alkotmány ueca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I.