Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Az üzleti és üzemi titok jogi oltalma

IPARJOGI SZEMLE bért meghaladó kárá ne követelhesse s még kevésbbé arra, hogy „teljesítést", azaz a titok felhasználásának abbanhagyását ne igényelhesse, amire annál nagyobb súlyt kell helyezni, mert hiszen a kártérítés sokszor behajthatatlan lesz, a titok jogellenes felhasználásának abbanhagyását tehát kikényszeríteni sokszor életbevágó érdek. IX. Az üzleti és üzemi titoknak önálló személyiségi jogként elismerése csak kiegészítené és kikerekíteni azt az oltalmat, amelyet részben és a maga körére nézve kielégítő módon a TVT. már megalkotott. Nyilvánvaló azonban, hogy üzleti vagy üzemi titkot nemcsak verseny céljára, hanem mindenféle más célra is fel lehet használni és hogy jelesül az alkalmazott a titkot más célra is elárulhatja, vagy azzal más célra is visszaélhet. Az oltalom tehát nem állhat meg a tisztességtelen verseny kapujánál, hanem annak ki kell terjeszkednie az üzleti és üzemi titok minden oly megsértésére, amely a jogrendbe vagy a jóerkölcsbe ütközik, s különösen amely a bizalommal való visszaélést foglal magában, míg ott, ahol egyenlően jogos és igazolt érdekek állanak egymással szemben, konstitutív ítélet útján kell a kiegyenlítő igazságot megteremteni. Az üzleti tisztesség védelme Csehszlovákiában A tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi magyar törvényt 1927-ben követte a csehszlovák törvény. Négy év új jogintézményeknél, mint amilyenekről itt is szó van, jelentős idő és az újabb törvény tanulságosan szokta mutatni, milyen eredményeket szűrt le a közbeeső joggyakorlat, de azt is mutatja, hogy minő tapasztalatok érvényesítését mulasztotta el az újabb törvényhozás. Az első, ami szembeötlik a két törvény szerkezeti hasonlósága mellett: a fogalmi meghatározásoknak és az eltiltott cselekmények és magatartások nagyjából való azonossága. A terminológia több helyen eltér: a magyar törvény hírnév- és hitelrontását a csehszlovák törvény lekicsinylésnek, a magyar hólabdaszerződést a csehszlovák törvény lavina-kereskedésnek, a magyar bitorlást és utánzást a csehszlovák törvény vállalati jegyekkel és vállalati külső berendezésekkel való visszaélésnek nevezi. Sajátszerű azonban, hogy a gyűjtőfogalmat, a magyar elnevezés mintájára, a csehszlovák törvény is „tisztességtelen verseny"-nek mondja, pedig ez nem a békebeli jog fogalma, hanem a magyar törvénytárba e fogalmat a trianoni békeszerződés iktatta be, kötelezvén Magyarországot arra, hogy a tisztességtelen verseny ellen törvényt hozzon. Ép e két törvény összehasonlítása mutatja, mennyire túlzó és sokszor méltatlanul megbélyegző ez a kifejezés. Vannak cselekmények, amelyeket az egyik törvény megtilt, esetleg büntet, — a másik pedig megenged — és viszont. Vannak magatartások, melyeknél a legnagyobb jóhiszeműséggel vitatható, hogy a tilalmazott körön kívül esnek avagy belül, amelyeknél nagyon könnyen megtörténhetik, hogy különböző bíróság másképpen ítéli meg, akár a felsőbb bíróság is máskép ítéli meg, mint az alsó bíróság. Az ilyen határon úszó tényállásokra kétségkívül túlságosan súlyos büntetés a tisztességtelenség pecsétje, és ebből a szempontból nem mondható üdvösnek a csehszlovák törvény hivatalos magyar kiadásának az a terminológiája, mely a magyar nyelv jogi műszótárába a tisztességtelen verseny kifejezését másodszor is beiktatta. A csehszlovák törvény a magyar és legtöbb külföldi törvényhozással egybehangzóan, generális tilalommal kezdődik, eltiltván a gazdasági forgalomban minden olyan cselekményt, mely „a verseny jóerkölcseivel" szembon áll. A definíció alapgondolata ugyanaz mind a két törvényben, a tilalmazott magatartások megvont határvonalai azonban nem fedik teljesen egymást; általában azt lehet mondani, hogy a magyar törvény általános tilalmi köre tágabb, míg a csehszlovák törvény csupán a verseny „jóerkölcseit" tekinti, addig a magyar „az üzleti tisztességen" kívül „általában a jóerkölcsöt" is előírja. A csehszlovák törvény szerint, ha a versenytárs el akar tiltatni valamely cselekményt, ki kell mutatnia, hogy az alkalmas az ő megkárosítására, — a magyar törvény szerint erre nincs szükség. Mindkét törvény kártérítési jogot ad a sértettnek. A magyar törvény általánosítva adja meg a kártérítési jogot, és pedig minden olyan esetben, amikor a cselekmény elkövetésében szándékosság, vagy legalább gondatlanság megállapítható A csehszlovák törvény is általában megadja a kártérítési igényt, de csak akkor, ha a sértő versenytárs tudta, vagy legalább tudnia kellett, hogy cselekménye kár okozására alkalmas. A magyar törvény 35. §-ával egybehangzóan, mely nem vagyoni, eszmei kárért is méltányos pénzbeli kártérítést enged, a csehszlovák törvény 16. és 39. §-ai: „a szenvedett sérelem és egyéb egyéni érdek fejében", illetve „a szenvedett méltánytalanságért és egyéb személyi sérelemért" megfelelő kártérítést ad. Mindkét törvény az 1. §-ban foglalt általános tilalmon kívül, — amely tilalom alkalmazása mindenkor bírói mérlegelés tárgya, — további szakaszaiban külön is kiemel számos olyan tényállást, melyet a törvényhozó már eleve közelebbről, mint tisztességtelent határoz meg. Itt viszont a csehszlovák törvény szélesebbkörű. Mindkét törvény egyformán tiltja a saját árunak szédelgő feldicsérését (tisztességtelen reklám), az áru származásának helytelen megjelölését, a versenytárs árujának vagy vállalatának alaptalan hírnév-, hitelrontását (lekicsinylését), név, cég, jel, rajz, címek bitorlását, utánzását, az úgynevezett hólabda- (lavina-) szerződést az üzleti vesztegetést, az üzleti üzemi titkok elárulását, jogosulatlan felhasználást, segédszemélyek csalogatását, hűtlenségét. Szándékosság esetében mindkét törvény büntetőszankciót ad. Van azonban a csehszlovák törvénynek két olyan tilalma, mely a magyar törvényben nem szerepel. Egyik a 42. §, mely szerint a csődtömegből, végrehajtási árverésből és végrehajtásból származó árura, mihelyt e körből kikerült, nem engedi többé ennek az eredetnek hirdetését. Másik a díjügyletekre vonatkozó 44. §, mely tiltja olyan jutalmak hirdetését, melyek elnyerése kizárólag sorsolás eredményétől, vagy egyéb véletlentől függ. Egyik legérdekesebb különbség az alkalmazottak felelőssátételében jelentkezik. Míg a magyar törvény a rendes büntetőjogi egyéni felelősség szabályát alkalmazza, addig a csehszlovák törvény 38. §-a büntetlenséget biztosít annak az alkalmazottnak, kiről bebizonyosodik, hogy szolgálatból való elbocsátás, vagy érzékeny anyagi károsodás fenyegette az esetben, ha a cselekményt el nem követte volna. Meg kell emlékeznünk itt a magyar versenytörvénynek arról az egész világon egyedülálló intézkedéséről, mellyel az ilyen ügyekben a törvényszékek vagylagos hatásköre mellett a kereskedelmi és iparkamarák kebelében választott bíróságokat létesített és azokat is felruházta ily ügyekben bírói hatáskörrel. A sértett fél választásától függ, hogy a törvényszékhez, vagy a kamarai választott bírósághoz fordul jogorvoslásért. Ezek a választott bíróságok Magyarországon kiállották a tűzpróbát, ezek működését a művelt külföld élénk figyelemmel íkséri és előreláthatólag a külföld is követni fogja a bevált példát. A csehszlovák törvény nem állít ugyan fel ily bíróságokat, a rendes bíróságok hatáskörébe utalja a vitás kérdések ítéleti eldöntését, — azonban a magyar példa hatását látjuk már abban, hogy gazdasági jellegű testületeket a törvény egyeztető hatáskörrel ruház fel. E testületek rátermettségétől függ, mennyiben tudnak hivatásuknak megfelelni és az egyeztető hatáskörtől már csak egy lépés választ el az ítélkező hatáskörig. Máris megnyilvánul a csehszlovák közvélemény ezirányú tendenciája. Dr. Gans, a Prager Tageblattnak már 1928 nov. 7-i számában megállapítja, hogy a rendes polgári bíróság mai összetételében tanácstalanul áll szemben a versenyjogi perekkel. Dr. Gellner Ottó pedig a Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht 1929 május, majd a Schaffen und Wettbewerb 1929 júliusi számában a szakmai választott bíróságok rendszere mellett tör lándzsát és mintaképül állítja oda a bevált magyar kamarai választott bíróságokat. Ifj. dr. László Árpád, budapesti ügyvéd. Joggyakorlat Magyar gépek szállítására tett ajánlatok esetiben külföldi áru nem szállítható. (Közigazgatási természetű rendeletek feltétlenül nem érvényesíthetők.) Felperes, aki közszállításoknál magyar gépekre tesz ajánlatot, és ennek dacára a külföldi gyártmár.yú és külföldről behozott gépeket magyar géps:k gyanánt és pedig a saját gyártmányai gyanánt hozza forgalomba, meg nem engedett versenyeszközzel él. Az alperesnek az az előadása, hogy a közhatóság rendelete szerint közintézmények részére 1926. évi október hó 20 óta csak magyar gyártmányú gépek voltak szállíthatók, erészben figyelembe nem jöhet, mert a tisztességtelen verseny szempontjából nem az a döntő, hogy a felperes egy közigazgatási természetű rendeletbe ütköző eljárást tanusított-e, hanem egyedül az, hogy az üzleti tisztességbe ütköző magtartást követett-e el azáltal, hogy magyar árura vona'kozó ajánlatával szemben mégis külföldi árut szállított. — Ha ugyanis valamely gyár ajánlatának meg nem felelően a megrendelőnek magyar gyártmány helyett külföldi árut szállít, ezáltal a rendelést a magyar gyáraktól elvonja, és a magyar gyáriparnak,