Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám - Reklámszédelgés

IPARJOGI SZEMLE adó hirdetés kerültossők. Ténylegesen megtörtént tévedésbeeítés bizonyítása nem szükséges. (Vb. 13.505—1930.) „Selyem" müselymárun nein alkalmazható. A kereskedelmi élet tisztasága és tisztessége megkövetelik, hogy a kereskedő azt hirdesse, amit ad, és azt adja, amit hirdet. Ebből a szempontból tilos selymet hirdetni és műselymet adni, még ha a szavak közönséges értelme szerint a műselyem is esetleg :i selyemáxuk fogalmi körébe vonható, mert alperes selyemárut nyilván a kelendőség tokozása végett hirdetett, a szolgáltatott áru azonban a hirdetésnek nem felelt meg és így a hirdetés e tekintetben is megtévesztésre alkalmas. Az nem döntő, hogy a közönség az árak olcsóságából tudhatta, hogy azért az árért valódi selyemből készült holmit kapni nem lehet és hogy amit az alperesnél vásárolhat, az csak műselyem lehet, mert a közönségtől nem kívánható, hogy minden egyes árunál vizsgálat tárgyává tegye, hogy a hirdetett árért lehet-e valódi selymet kapni, hanem a közönséges olvasó elgondolásából kell kiindulni, aki a hirdetés szövege folytán kétségtelenül abba a tévhitbe esik, hogy valódi selyemből való árut kap. A hirdetés tehát mindkét irányban a Tvt. 1., 2. és 7. §-aiiba ütközik és mint tisztességtelen verseny, ahbahagyandó. (Vb. 13.505—1930.) A hirdetésnek csak egyszer való közlése valótlansága esetén is megállapítja a tisztességtelen versenyt és abbanhagyásra ítélendő, mert a Tvt. 32. §-a érteiméhen abbanhagyás alatt valamely cselekmény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni és az ismétlés veszélye fennforog. (Vb. 13.505—1930.) Megszűnő üzlet cégére alatt idegen cég árusítása tisztességtelen versenyeszköz. A Vb. ítélete szerint a tisztességtelen verseny szempontjából nem kifogásolható, ha alperes egy megszűnő üzlethelyiséget albérletbe vesz és ott árusít, mert a szerződéses szabadság elvénél fogva bárkinek jogában áll a háztulajdonos hozzájárulása mellett a főbérlővel albérleti szerződési kötni. Ennélfogva alperes jogosítva van az albérleti helyiségben a saját áruit is árusítani és az sem tehető panasz tárgyává, hogy a főbérlő és az albérlő között létrejött megállapodás értelniéhen a főbérlő részére a helyiségben való továbbárusítás joga fenntartatott. Azonban éppen amiatt, mert alperes a helyiséget albérletbe vette, meg kellett volna jelölnie az üzlet homlokzatán azt, hogy a helyiségben az alperesi cég a saját árui árusítását is eszközli. A közönség ugyanis, amely a megszűnő üzlet helyiségébe megy, a hírlaphirdetések és az üzletfelírások folytán, amelyekből az újabb tulajdonos, az alperes cégnek feltüntetéso hiányzik, abban a nyilvánvaló tévodésben van, hogy az árusítást a helyiségben a megszűnést hirdető cég eszközli. Ez pedig a versenytárs belvárosi kereskedők érdekeinek kétségtelen sérelmével jár, mert a régi (a hirdetések szerint 65 éve fennálló) cég megjelölésének megmaradása esetleg nagyobb tömegben vonzza oda a vevőket, akik ilykép abban a tévhitben tartatnak, hogy a régi, ismert cég tért át a nagytömegű eladásra és az olcsóbb bevásárlásra utaló árusításra. Annál inkább feltüntetendő volt az alperes cége, mert alperes a közzétett hírlaphirdetéseiben a régebbi cég megszűnését hirdeti ebben e helyiségben. (Vb. 17.461—1930.) A megtévesztő reklámtábla kifüggesztésének még oly rövid ideje közömbös. A bíróság a felek előadása és a tanúvallomás alapján megállapította, hogy az áruk minőségét jelző téves felírás csak igen rövid ideig szerepelt az árun. Hogy 1 vagy 24 óráig, a Vb. megítélése szerint a tisztességtelen verseny megállapítása szempontjából teljesen közömbös. (Vb. 17.461—1930.) Folytatólagosan elkövetett cselekménynél az elévülés — az ismétlésre való tekintettel — nem kezdődhet el addig, amíg a cselekmény ismétlődik. Ellenkező értelmezés mellett a rendkívül rövid (6 hó) elévülési határidő n.emesak a múltban elkövetett, tiltott cselekmények jogkövetkezményei alól való mentesülést biztosítana a cselekmény elkövetőjének, hanem őt a jogellenes és tiltott cselekmények ismétlésére örök időkre feljogosítaná és .elévülés állapíttatnék meg a még el nem követett tiltott cselekmény jogkövetkezményeire vonatkozólag is. A kialakult bírói gyakorlat szerint folyamatos cselekmény és fennálló állapot mellett elévülésről szó sem lehet. (Vb. 49.146— 1929.) Megtévesztő közlések. Ha valamely üzlethelyiségben a volt üzlettársat keresve kíván egy üzletfél üzletet kötni és a versenytárs a tájékozatlan vevőt felvilágosítás nélkül az ügyletnek vele való létesítésére rábeszéli, utalva arra, hogy a keresett személy csak időlegesen van távol, avagy az üzlettől megvált és azonos üzletkörü vállalatot nem létesített: ez a magatartás megtévesztő voltánál fogva a törvénybe ütköző tisztességtelen verseny. (Vb. 00.000—1930.) — Ugyancsak tisztességtelen verseny a magánemberként jelentkező kereskedő hirdetése, aki bútorraktározás céljából kivett helyiségét, magánlakásként kívánja feltüntetni. (Vb. 17.000—1930.) „Mosóselyem". A Vb. megítélése szerint a mosóselyem megjelölés megtévesztő akkor, amikor az áruban állati származású selyem nincsen, csak műselyem és pamut, mert mosóselyem alatt .i közönség általában olyan selymet ért, amely mosható, és az alperes is beismerte, hogy a szóbanforgó áru nem selyem, nem is mosóselyem, hanem műselyem. (Vb. 17.461—1930.) Megtévesztés a kereskedői minőség tekintetében. A panaszlolt által közzétett hirdetések szövegezésükben megtévesztők, mert az olvasó és érdekelt vásárolni szándékozó közönségben azt a hitet kelthetik, hogy a hirdető magánember és így valamilyen alkalmi — különösen előnyös — vásárlásra nyílik alkalom. Panaszlott hirdetéseiben elhallgatta kereskedői minőségét, illetve abból nem tűnik ki az, hogy a hirdető bútorok eladásával üzletszerűen foglalkozik. Panaszlott a bútoreladássá] állandóan foglalkozik s így, ha arra nincs is Lparigazolványa, bútorral kereskedő személynek tekintendő. Az, hogy panaszlott a bútorkereskedést iparigazolvány nélkül folytatja, iparrendészeti kihágás, e körülmény azonban panaszlott bútorkcreskedéssel foglalkozó minőségét nem szünteti meg. (Vb. 36.421— 1930.) Megtévesztés az áru származása tekintetében. Alperesek ügynökeinek az üzletszerzésnél, tehát a reájuk bízott teendők teljesítésében (Tvt. 33. § 3. bek.) elkövetett ama cselekménye, hogy alperesek magyar gyártmányát felperesével szembeállítva, a felpereséről azt híreszteltek a viszontárusító kereskedőknél, hogy a felperes külföldi gyár, gyártmányai nem magyar gyártmányok: erkölcstelen versenyeszköz. A „valóságnak megfelő" adatok közlése is tévhit keltésére alkalmas lehet. Ha valamely régi osztálysorsjegy-főelárusítóként ismert cégből kiváló két igazgató új^ osztálysorsjegyfőelárusító üzlete megindításakor azt hirdeti, hogy az általuk otthagyott cég által addig árusított sorsjegyeknek több mini a felét az Osztálysorsjáték igazgatósága nekik adta át eladás végett és így ezek a sorsjegyek ezentúl kizárólag náluk, az új cégnél kaphatók, még ha a valóságnak meg is felel, hogy a régi cégnél beosztva volt sorsjegyeknek a két cég közt megosztása a közölt arányban történt, kétségtelenül beleütközik a Tvt. rendelkezéseibe, mert a régi cégtől elvont sorsjegyek arányának közhírrététele nyilvánvalóan csak a régi céggel való versenyzés végett, annak jóhírneve aláásása célzatával történhetett, minthogy az új cég ama jogos érdekét, hogy a régi( sorsjegyvevőkkel a megszokott számaiknak bozzábeosztását közölje, a hozzá beosztott sorsjegyek számainak egyidejű felsorolása nélkül egyáltalában nem szolgálhatja, hanem csak ama tévhit keltésére alkalmas, hogy a régi cég üzletköre kilépésük folytán, vagy egyéb, homályban hagyott, de találgatásokra tág teret nyújtó okokból szűkebb keretbe zsugorodott és így a Kúria megítélése szerint a régi cég iránt fennállott bizalom niegrendítésére alkalmas. Helytelen megtévesztő utalások. Valamely közismert helyre történő utalás kizárólag olykép alkalmazható, hogy az a közönséget meg ne téveszthesse. „Közvetlenül a Mátyás-forrás mellett" megjelölést, amennyiben a Mátyás-forrós közelében két vendéglő van, helyesen, a forráshoz közelebb fekvő verseny vállalat alkalmazhatja. (Pestvidéki Tsz, P. V. 10.502—1929.)1) Ráadások értékére való utalások. A budapesti kir. Ítélőtábla szerint az a körülmény, hogy a dobozokban foglalt pörköltkávé a hirdetett árunál 20—25%-kal kevesebbet ér, már annak ráadás jellegénél fogva is, a valóságtól csak olyan csekélyebb eltérésnek minősíthető, amely a szédelgő feldícsérés vétségének tényálladékához tartozó megtévesztés megállapítására nem alkalmas. (Bp. It. 13. P. 42.783—1929.)2) Viszonosság. A versenyvállalat a tvt. 31. §-a értelmében külföldi volta ellenére is érvényesítheti a tvt. alapján a versenytársat megillető jogokat, mert egyrészt a keresetindítás idején már volt belföldi üzlettelepe, másrészt pedig az ipari tulajdonjog nemzetközi védelméről szóló és az 1908. évi LII., valamint az 1913 : VIII. törvénycikkbe foglalt nemzetközi egyezmény értelmében az Unió berni lajstromába bejegyzett kereskedelmi nevek és védjegyek tulajdonosai az egyezményben részes államok területén a saját honosokkal egyenlően részesítendők hathatós oltalomban s ez oltalomnak nem szükségkép való előfeltétele a védett névnek és jegynek a belföldi közönség körében előzetes általánosan ismert volta, hanem elégséges, ha az egyezmény kötelékébe tartozó más államban fennáll a kvalifikált használat és felismerhető e használatnak a belföldre is kiterjesztésére irányuló szándék; márpedig ez az adott esetben a felperesi védjegynek régibb belföldi bejegyzéséből kétségtelenül megállapítható. (C. IV. 5322—1929.) ') 2) Nem jogerős. Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség: V, Alkotmány u. 7., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., II. em. Telefon: József 462—99 Felelős üzemvezető: Wózner I. Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5.