Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám

IPARJOGI SZEMLE magatartási vétségnek minősítette. A bíróságok tehát az árut kiszolgáltató kereskedőt, iparost kötelezik arra, hogy a vevő által kért árut, vagyis a revö kérelmét szigorú pontossággal hajtsák végre, illetve amennyiben a kért áruval nem rendelkeznek, erre a vevőt kifejezetten és félre nem érthetően figyelmeztessék. A védjegyes áruk hasonlóságának, nemkülönben az árucsomagolás, jellegzetes külső, a világpiacon gazdasági értéket reprezentáló nevek törvényes oltalma kérdésében úgy a Jury. mint a Választott Bíróságok és a Kúria, teljesen azonos jogelvek alapján a legmesszebbmenő oltalmat biztosítják. A munkaadó felelőssége kérdésében a Jury, a Választott Bíróság ós a Kúria egyértelműen megállapítja, hogy az üzlet tulajdonosa, illetve a vállalat, az üzlet alkalmazottainak erkölcsfelen magatartásáért nemcsak vagyoni felelősséggel tartozik, hanem az alkalmazott által elkövetett cselekmény abbanhagyására is kötelezhető, hacsak nem igazolja, hogy arról nem is tudhatott, vagy az alkalmazott az ő kifejezett tilalma ellenére iári el. Nem elegendő tehát az utasítás kiadása, hanem azok pontos végrehajtása is ellenőrizendő. Igen szigorú az álláspont a hírnév- és hitelrontás kérdéseiben. Az egyértelmű megállapítás szerint, mihelyt az állítás, híresztelés alkalmas arra, hogy a versenytárs vagyoni teljesítőképességébe vetett bizalmat megingassa, veszélyez tesse, vagy csökkentse és az idevonatkozó tényállás lényege beigazolást nyert, a versenytárs átlépte a tisztesség és az üzleti jóhiszeműség korlátait. Ha a rágalom olyan, hog> ;i versenytárs becsületének megsértése mellett a verseuytárs vagyoni érdekeit is érinti, a vagyoni érdekeiben is sértett személy a sértő rágalmazás miatt a versenytörvény által számára biztosított esetekben kereseti joggal élhet. Üzleti vagy üzemi titkot a Jury, a Választott Bíróság és a Kúria egyértelmű megállapítása szerint, csak oly eljárások, találmányok képezhetnek, amelyekről csak a közvetlen érdeleitek, a beavatottak tudnak, amelyek tehát nem is mehettek át a köztudatba, — vagyis valóban titkok. A vevőkör címét ugyan a döntések, illetve ítéletek üzleti titoknak minősitik, de ennek az alkalmazott részéről a versenytárs tudomására juttatását és elárulását csak az alkalmaztatás ideje alatt minősítik a versenytörvénybe ütközőnek, egyébként pedig csak akkor, ha az árulás révén, vagy valamely más, a törvénybe vagy a jóerkölcsökbe ütköző módon jutott a felhasználj tudomására. A Jury, a Választott Bíróságok és a Kúria döntéseikben, ítéleteikben egyértelműen oda nyilatkoznak, hogy általában közérdek az, hogy a versenytársak értesülést szerezzenek arról, hogy bizonyos magatartások, eljárások meg nem engedett versenyeszközök. Mindazonáltal az Ítéletek közzétételét csak abban az esetben rendelik el, ha a versenytárs rosszhiszemű magatartása megállapítást nyert és tisztességtelen üzleti magatartása arányban áll a hírlapi közzététellel járó erkölcsi megbélyegzéssel. A Jury már a versenytörvény első évében kifejezésre juttatta azt a kereskedelmi és ipari közfelfogást, amely, íme, a Választott Bíróságok és a Kúria ítéleteiben szankciót nyert. A Juryk, Választott Bíróságok és a Kúriának a versenytörvény mindmegannyi rendelkezéseinek erkölcsi mérlegelése és megítélése kapcsán kifejezésre juttatott egységes állásfoglaI ísai a leghatározottabban tanúságot tesznek amellett, hogy a magyar versenytörvény a legmodernebb jogalkotások közé tartozik és a Juryre é6 a Választott Bíróságokra vonatkozó eredeti rendelkezéseivel teret nyitott annak a joggyakorlatnak, amely a kereskedő- és iparostársadalomnak a jogszolgáltatásba való bevonásával, lehetővé teszi, hogy a jogszolgáltatás hathati3s védelmet nyújtson annak a társadalmi osztálynak, amelynek megvédésére alkottatott, vagyis hathatós, a közérdekeket szem előtt tartó oltalmat nyújtson: az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő- és iparostársadalomnak. Joggyakorlat Versenytárs — versenyvállalat. A Jury különös gondot fordít arra, hogy a versenytörvény legszélesebbkörü alkalmazást nyerjen. Igjr a versenytársi minőséget megállapítja mindazon esetekben, amidőn az illető bármely formában önérdekből, jövedelemszerzés céljából belekapcsolódik az üzleti életbe és ott ugyanabban az üzletkörben üzleti tevékenységével versenyt támaszt. (J. 1873. M. 1925.) A versenyvállalat és versenyáruk kérdésében, amelynek megállapítása szabad bírói mérlegelés tárgyát képezd, a Jury szem előtt tartja az érdekeltek üzleti versenyének védelmét a visszaélések ellen. Vezető gondolata a jogos érdeksérelem fennforgásának a lehetősége. A versenyző célzat feltétlenül megállapítható ott, ahol feltehető, hogy a versenytárs üzleti érdekből, üzleti forgalmának emelése végett követte el az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt. (J. 34.583/1928.) Az üzletvezető is már mint versenytárs jár el akkor, amidőn megnyitandó üzlete száinára ügyes alkalmazottakat toboroz, avagy a saját számlájára üzleteket köt. (J. 1498/1925.) A védjegyes árut gyártó és forgalombahozó vállalatok, verseny vállalatok, versenytársak. A kárpitosok, akik főként bútorok kárpitozásával és a bútorkereskedők, akik azok eladásával foglalkoznak, ugyancsak versenytársak. A két foglalkozás annálfogva, hogy ugyanazon ingóságokon végzendő hasonló természetű munkát állít elő, mindenesetre hasonnemű. (Vb. 00.000/1930.) — Nem önálló kereskedő vagy iparos (alkalmazott) ebben a viszonylatban (tisztességtelen magatartásával, liltott üzleti versenyével) a szolgálati viszony azonnali hatálylyal való felbontására szolgáltathat okot, eljárása azonban a Jury megítélése, illetve a Tvt.-nek a Jury részéről történő értelmezése szerint a tisztességtelen verseny megállapításának alapjául nem szolgálhat. (J. 17.822/1930.) — Versenytárs mindaz, aki az üzleti életben bármily formában érdekelve van, akinek valamely üzleti magatartásból közvetlen haszna vagy kára van. A formai jogosítványok (iparigazolványok stb.) hiánya, úgyszintén az illető társadalmi állása (köz- vagy magántisztviselő) figyelembe nem jöhet. — A szövetkezet, függetlenül attól, hogy szabadon, vagy csak a tagok részére árusít, versenytárs, mert működésében és üzleti megnyilatkozásaiban általában adva van a nyilt árusítóhely fogalma. (J. 17.551— 1930.) Az 1923. évi V. tc. 1. §-ának második bekezdése értelmében szándékosság, vagy gondatlanság esetében csak az e törvény értelmében „erre jogosult" követelhet attól, akinek magatartása a tisztességtelen verseny fogalmát megvalósítja, „abbanhagyást", és e törvény 35. §-ának első bekezdése értelmében az elmaradt nyereséget is magában foglaló kárának megtérítését. Az „erre jogosult" pedig a Tvt. 30. §-ában foglalt rendelkezést is alapulvéve, csak a versenytárs, minthogy üzleti verseny csak versenytársak között állhat fenn; következésképpen a Tvt. tiltott cselekményekre vonatkozó rendelkezések a versenytársakkal szemben alkalmazhatók. Ugyanazon közkereseti társaságnak tagjai egymással szemben versenytársaknak nem tekinthetők, s így keresettel egymással szemben nem léphetnek fel. C. IV. 4001—1929.) A gyárnak, mint termelőnek és a gyártmányait nagyban forgalombahozó szervének egyaránt az a természetszerű érdeke, hogy gyártmányai forgalmát minél inkább kiterjessze, ilykép tehát a gyár rendszerint nem tekinthető a fogyasztókat kiszolgáló kereskedő ellenérdekű versenytársának. Az adott esetben pedig az alperes a B) jelű levelében foglaltak szerint a felperesnek áruval kiszolgálása ellen a fotokereskedők és a gyári képviseletek közt létrejött megállapodás alapján, a megállapodásban részes egyik gyári vállalatként, tehát kifejezetten a termelői érdekeltség nevében lépett fel (C. IV. 6821—1929.) A versenytársi viszony és üzleti verseny megállapításánál a Jury utal arra, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény a nagyközönség érdekeit csupán a kereskedő- és iparostársadalmon keresztül védelmezi, ártörvény alapján eljáró bíróságok és így természetesen a Juryk is a lapszerkesztéssel foglalkozó egyének és hírlapírók terhére — (nem lévén versenytársak), a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján tiltott magatartást meg nem állapíthatnak. A versenytárs tehát a tisztességtelen verseny alapján csak abban az esetben vonható felelősségre, ha beigazolást nyer, hogy az ujságközleményokben közölt cikk tartalmát, illetve azoknak egyes adatait a versenytárs sugallotta, illetve adta közre és ez a ténykörülmény bírói megállapítást nyert. Kívánatosnak tartaná azonban a Jury, ha a hirdetéseket kísérő reklámközlések (noticok) megfelelő jelzésekkel láttatnának el, hogy azokat az olvasóés vevőközönség kellően mérlegelhesse. (J. A. 4099—1930.)