Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - Abbanhagyási igény és exculpatio

IPARJOGI SZEMLE mérlegelendő a szerződő félőknek az az intenciója, hogy az üzlettel eladott üzleti klientélát az eladónak tiszteletben kell tartania. Ilyen módon, így szól a bírói ítélet, nem volt joga az eladónak arra. hogy szállítson a vevőnek, akit az üzlettel együtt átadott a felperesnek. Közömbösnek mondta a Kúria IV. tanácsa, hogy az alperes ment a vevőhöz, vagy ő kereste fel az alperest, ennek legfeljebb a kártérítés mértéke szempontjából van jelentősége. A szerződés mondatfi'ízéséliől, amely a versenytilalomra vonatkozik, az üzleti vevőkör visszahódítására való tilalom „és" szócskával kapcsolódik a vádlottra vonatkozó versenytilalomhoz és nyilvánvaló, hogy a tilalom az egész üzleti vevőkörre vonatkozott. Vevőfogdosásnak nem tekinthető azonban a magát önállósító versenytársnak az az eljárása, hogy ismerős vevőit felkeresi és tőlük vállalatának támogatását kéri, anélkül, hogy távozásának körülményeiről valótlan, hírnév- és hitelrontó kijelentéseket tenne. E megállapítás azonban nem vonatkoztatható az uccán történő megszólításokra. (,T. 4499 — 1930. V. VII. 4573/11—1930.) A Jurynek az ajándékozások kérdésében elfoglalt áliáspontjái a választott bíróság is osztja. Az ajándékozás, — így szól a Vb. ítélete — abban az esetben, ha az ajándék nem egyéb a kereskedő által a vevő irányában időközönként tanúsított apró figyelmességeknél és nem nyilvánul egyébben, mint lényegileg alig valami, vagy csak igen csekély értékkel bíró tárgyaknak (mint egy kis kézi tükörnek, egy-két darab szappannak, olcsó illatszernek, néhány levélpapírnak stb.) az osztogatásában, nem kifogásolható: mert az ilyen ajándék a vevőnél rendszerint nem idézi elő azt a hatást, hogy vásárlásával kizárólag a kisértékü ajándéktárgy miatt feltétlenül az ajándékozó eladót keresi fel és az ilyen apróbb ajándék rendszerint nem befolyásolja különösképpen a vevő szabad elhatározását, hogy annak dacára ahhoz a kereskedőhöz menjen bevásárolni, aki nem jobb árut olcsóbban ad, vagy akiben jobban megbízik. Amellett a kisértékü tárgyak értékét az áru árába rendszerint nem szokták beszámítani, szűval az ilyen kisértékü, majdnem értéktelen ajándéktárgy a vevőközönség megtévesztésére alkalmas ajándéknak nem tekinthető. De értékesebb ajándéktárgyak (evőeszköz, óra, likőrkészlet stb.) már túlhaladják a szokásos kereskedői figyelmesség mértékét. Azokat az ajándékozó kereskedő már okvetlenül beszámítani kénytelen az áru vételárába és így a vevő sohasem tudhatja azt, hogy megvásárolt áruja tulajdonképpen mibe került és ennélfogva nem ismerheti fel kétséget kizáróan a vásárlás tárgyát képező áru tulajdonképpeni árát és valódi értékét, mert az általa fizetett vételárban benne van az ajándék értékének egy töredéke is és így reá nézve lehetetlenné' válik a továbbeladási ár helyes és kellő kalkulálása a továbbeladó részére és pedig annál is inkább, mert az alperes az ajándékba adott áru értékét sem. a megrendelőjegyen, sem az ajándékozás alkalmával vevőjével nem közli, a vevő tehát teljes bizonytalanságban marad az ajándéktárgyát képező áru valódi ára és értéke tekintetében, ami; által kétségtelenül megtévesztetik. Az alperes a panaszo l ajárdékozást nemcsak időközönként, elvétve gyakorolja, hanem valóságos rendszert csinál belőle, ami az ajándékozásnak verseny céljából való gyakorlását kétségtelenné teszi. Az ajándékozásnak ez a módja a tisztességes kereskedelem érdekeit sérti azért is, mert a vevő rendszerint túlbecsüli az ajándék értékét, tekintettel különösen arra, hogy az ajándékozott áru rendszerint nem is abból az árukörből való. amelyből a vásárolt cikk és így a vevő az ajándéktárgy valódi értékét rendszerint nem kellően értékeli (mint ahogjj a jelen esetben a cipőkrémmel szemben a 6 személyes készlet, női aranyóra stb. értékét nyilvánvalóan túlbecsüli). Ezek az ajándéktárgyak a vásárlásra kétségtelenül csábítólag hatnak és azt idézik elő, hogy a vevők az ajándékozó kereskedőt keresik fel, nem is törődve már magával az áruval, hanem csakis az ajándékot látva az előtérben. Ezzel szemben kz a kereskedő, aki ilyen versenyeszközzel nem él a versenyt esetleg az esetben sem bírja ki, ha az ő áruja az ajándékozó kereskedő árujánál jobbminőségü is és a Végén az ajándékkal nem dolgozó kereskedő a piacról esetleg egészen le is szorulhat. A versenyzésnek ez a mó'dja tehát a kereskedelmi élet tisztaságával össze nem egyeztethető ée azt meg kell szüntetni. Meg kell pedig szüntetni az ajándékokat adó cégek, így alperes saját érdekében is, mert ellenkező esetben, ha a bíróság az ilyen ajándékozást megengedettnek minősítené, valóságos verseny fejlődni' ki a kereskedők között a tekinr tétben, hogy a másik versenytársat még szebb, jobb. drágább ajándékok adásával tegyék tönkre. Ez pedig a kereskedelmi és ipari életnek olyan beteges elfajulására vezetne, amitől a tisztes kereskedelmet és ipart meg kell óvni. Az adott esetben különösen figyelembeveendő ez a körülmény, mert a lem peres mögött tőkeerős vállalat áll, amely esetleg olyan ajándékokkal tudná a vevőket elárasztani ós magához láncolni, amikkel a tőkeszegény alperes már semmiképpen sem tudna versenyezni. Az a körülmény, hogy a versenytárs drága fényreklámokkal dolgozik, nem eredményezheti annak az alperesi elgondolásnak érvényrejutását, hogyha a tőkeerős vállalatnak jogában van a drága fényreklámot a cipőkrém árába való beszámítással a közönséggel megfizettetni, akkor a tőkeszegény alperesnek is joga van ahhoz, hogy ajándékot adjon és azokat kalkulálja bele az árakba. A felperes reklámtevékenysége ugyanis nyilvánosan történik, amiről a nagyközönség is tud és azt látja, tehát tisztában kell lennie azzal, hogy végeredményben azt neki kell megfizetnie, amikor cipőkrémet vásárol. De az ajándék nem ilyen természetű, arról csak a viszonteladó vevő bír tudomással és a nagy fogyasztóközönség nem tudja, hogy miért kell neki a kevésbé reklámozóit, kevésbé ismert és 'elterjedt áruért ugyanolyan árat fizetni. A nagyközönség megtévesztése tehát ez esetben fennforog. (Vb. 5295—1930.) A Választott Bíróság a ...Minden tizedik vevő egy pár se iyeinharisnyát ingyen kap" szövegű hirdetést, ellenőrizhetetlen voltánál fogva is, az üzleti tisztességbe ütközőnek minősítette. (Vb. 51.379/1929.) Megtévesztő közlések. Bármely megtévesztésre okot szolgáltató hirdetés a kereskedelmi élet tisztasága szempontjából mellőzendő. A Vb. meggyőződése szerint a közönségnek az a része, amely nem tudja, hogy a főváros területén járó autóbuszok magyar gyártmányok és amely a kocsik elülső részén alkalmazóit X. vezető világmárka felírást látja, kétségtelenül tévedésbe eshet és azt hiheti, hogy a hirdetést magán viselő autóbusz maga is külföldi, különösen az „X"-gyártmáuy; mert a hirdetés és azonkívül az „X"-cég gyári márkája egyedül és teljes kizárólagossággal, a védjegy feltüntetésével kapcsolatban jelennek meg a kocsin, minden egyéb hirdetés nélkül. (Vb. 1055—1930.) Megtévesztő szövegezés. Azzal, hogy alperes a hirdetésbe még azonfelül azt is belefoglalta, hogy a 100.— pengőért egy hangszóró, egy transzformátor és két esodacső kapható, a hirdetésre nagyobb alapossággal figyelő vevőt .esetleg megtéveszthette, mert nem volt semmi érlelnie annak, hogy amikor transzformátorral felszerelt és anélkül nem használható vevőkészülékei kínélt ós adott, azonfelül külön kínált oly alkatrészt, iimely a készülékben amúgyis benne van és így a hirdetésnek e módja folytán előfordulhatott, hogy valamely vevő esetleg a/.t hibette, hogy az alperes a vevőkészüléken felül, tehát a beépített transzformátoron kívül, a 100 pengő vételár keretén belül még egy másik transzformátort is ad. (Vb. 50.779—1930.) Megtévesztő ábrázolások. A Vb. szerint a hirdetésnek az a Í: ódja, hogy versenytárs az üzleti plakátokon a drappszínű i ipöknek megfelelő hasábban közvetlenül a drappszínü cipőábra mellett azok ára az egész hasáb szélességében kiterjedő, feltűnően nagy és vastagnyo.nású számokkal 7.—, illetőleg 8.— pengősnek van feltüntetve, a hasáb alján pedig jóval kisebb és vékonyabb nyomású számokkal az olvasható, hogy azok ára: drapp színben 9—11, illetőleg drapp kivitelben 12—14—16 pengő, a felületes szemlélő képzeletében kétségtelenül megtévesztőén hat. (Vb. 53.102—1929.) Az , sósborszesz szesszel vagy vízzel keverve is sokkal erösebb és hatásosabb, mint más sósborszesz", a Tvt. 13. és 16. §-aiba ütköző szédelgő feldícsérés, mert köztudomású, hogy mindenféle sósborszesz hígítva meggyengül és emellett a hirdetésnek ez a módja alkalmas a felperesi versenyvállalat hitelének és jó hírnevének veszélyeztetésére is. (Vb. 5146—1930.) „Árverésen vásárolt bútorok". A Vb. megállapítja, hogy egy-két árverési jegyzőkönyv még nem igazolja, hogy a raktáron levő bútorok mind és „állandóan" árverésen vétettek. (Vb. 7505-1930.) Ingyen kóstolók. Amennyiben a reklám igazat mond és a reklámközlés folytán az illető vállalatnál megjelenő vásárló az „ingyen kóstolón" felül külön fogyasztásra, mintegy erkölcsi kényszerként ható felhívásban nem részesül, ez a körül mény egymagábanvéve még az üzleti tisztesség szempontjából kifogás alá nem vonható. (.T. 54.697—1929.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó; Csillag Tibor Szerkesztőség: V, Alkotmány u. 7., III. ern. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., II. em. Telelőn: József 462—99 Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. l'jságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős Üzemvezető: Wózner í.