Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - Abbanhagyási igény és exculpatio

IPARJOGI SZEMLE XXIV é Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1930 Nov. I. szam Jáhrlicher Bezugspreia SZERKESZTIK : SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Abbanhagyási igény és éxculpatio Irta: Dr. BECK SALAMON ügyvéd* Az a kérdés, hogy egy vállalat birtokosa alkalmazottja cselekvéseiért mily mértékben tehető felelőssé, a versenyjogi vizsgálódásoknak régi tárgya. Tisztán gyakorlati okok, főként a törvény által nyújtott védelem hatékonysága az üzlettulajdonos felelősségét követelték meg az esetre is, ha a kifogásolt cselekvés valamely alkalmazottól származik. Az első néme'. versenytörvény az alkalmazottak cselekményeire vonatkozólag rendelkezést nem tartalmazott. A ina érvényes német törvény oly rendelkezést vett fel (13. § utolsó bekezdés), amelynek értelmében az abbanhagyási igény az üzem tulajdonosa ellen is helyt fog, ha a cselekmény az üzleti üzemben valamely alkalmazottól vagy megbízottól származik. Az lijabb törvények közül az osztrák törvény (18. szakasz és a cseh-szlovák törvény 17. szakasz) a német szabályozás példáját követték, amennyiben mindkét törvény az üzettulajdonos ellen is megadja az abbanhagyási igényi, sőt annyival tágabb terjedelemben is, mint a német törvény, hogy az üzlettulajdonos nemcsak az alkalniazottaiért felel, hanem minden más személyért is. Sajátszerű álláspontot foglal el a magyar törvény, amikor 33. szakaszában az üzlettulajdonos vagyonjogi felelősségét állapítja meg az alkalmazottak cselekedetei által okozott kárért. Hogy az abbanhagyási igénynek a tulajdonos ellen van-e helye, arról a magyar törvény hallgat. A magyar törvénynek ezt a hézagát a gyakorlat gyorsan kitöltötte. A Kúria gyakorlata ingadozás nélkül megállapította, hogy az abbanhagyási igénynek a tulajdonos ellen akkor is helye van, ha a kifogásolt magatartás az alkalma/ott ténye. (Kúria P. IV. 3865/928.) A budapesti kamara választott bíróságának állandó gyakorlata ugyanezen álláspontra helyezkedett. Az a tiszta logikai ellenvetés, hogy az abbanhagyási igény csak a tettesre szorítkozhatik és hogy önellenmondás olyan valakit abbanhagyásra kötelezni, aki semmit sem tett, erőtlenül maradt. Az okok, amelyek a külföldi törvényhozásokat az abbanhagyási igény kifejezett elismerésére vitték, a mi jogalkalmazásunkat is befolyásolták. A magyar törvény 33. szakasza mentesíti az üzlettulajdonost a vagyonjogi felelősség alól, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a cselekmény elkövetését rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. Vájjon alkalmas-e ez az exculpatiós szabály a kiterjesztésről Vájjon az abbanhagyási igény .elhárítható-e, ha az éxculpatio törvényi tényállása adva van. Ez a kérdés nem csupán a magyar jogban bír aktualitással, hanem visszatér a külföldi jogokban is, bár a magyar törvény számára a kérdés az előbb említett exculpatiós szabály folytán közelebb esik, falójában azonban a kérdés minden jogrendszer számára megoldásra vár. Az exculpatiós szabály kiterjesztő értelmezése mellett szólna, legalább is a magyar jog szerint, egy külső analógia. Ha maga az abbanhagyási igény megadása a vagyonjogi felelősséget megállapító törvénykezési rendelkezés kiterjesztésén * A Markenschutz und Wettbewerb 1930 szeptemberi számában megjelent cikk fordítása. alapszik, úgy közel esik az a kísértés, hogy a törvény rendelkezését teljes egészében, tehát az éxculpatio tekintetében is kiterjesztik. Ez az elsődleges eredmény azonban alaposabb vizsgálat után nem tartható fenn. A következő gondolatmenetből indulunk ki. Az exculpatiós szabály önállóan nem állhat meg, — maga a szabály mindenképpen egy „második bekezdés" rendelkezése. Az exculpatiós szabályt szükségszerűen megelőzi egy kötelezettség-megállapító szabály és ezen kötclezettség-állapító szabály alóli kivétel az éxculpatio. Ily értelemben az exculpatiós szabály sohasem önálló, hanem kényszerűen támaszkodik rá mindig egy másik szabályra. „Ember" egyedülállót jelent, „Házastárs" már vonatkozást jelent egy másik emberhez való viszonyra. Az előzetes szabály, amelynek kiegészítése az exculpatiós szabály, mint említettük, mindenképpen egy felelősséget kimondó szabály, de nem minden felelősségi szabályhoz csatolódik egy exculpatiós szabály. Csak ahol a felelősség a szándékosságon, vagy culpán alapszik, foglalhat helyt az exculpatiós szabály, amelyet már maga a név is jelez. Külsőleg az éxculpatio, mint a felelősség megszüntetése jelentkezik, tehát mint a felelősség megállapítás ellentéte. E külső ellentétesség mögött nem lakik a norma kettőssége. A felelősség megállapítása vagy megtagadása nem két eltérő norma következése. Végeredményben egy norma uralkodik és a két változat: a felelősség megállapítása, illetve tagadása a norma-állandóság mellett a tényállás eltérésének következése. A felelősség fennforgása vagy fenn nem forgása nem a normán, haneim a normában szabályozott tényálláson múlik. A helyzet, amint mi felfogjuk, hasonlatos a római perjog praetori formulájához. A praetor kiindult egy jogszabályból és azt a kettős utasítást adta a judexnek, hogy ha a feltételezett tényállást bizonyítottnak látja, hozzon marasztaló ítéletet, ha a tényállás bizonyítást nem nyer, elutasító ítéletet. it közelebbről. ?m minden felelősséget kimondó szabály, exulpatióí igy lehel A hogy •IHs.ii, ha i elkövetf liktum lköv,i .lik Ti es deliktuális ^nak. Ily pertaló, mint ela bizonyítás. igazolja, úgy wnyítást nem igtéteL melyet rtalmilag egy ha azonban a bizonyítás terhétől Nézzük meg a dol Jogtechnikai értei szabályt követ az ex felelősség mellett nin< ben az ítélet termész utasító, aszerint, Ha deliktuális es az igény megáll, nyer, úgy a kereset elutasítással vég a bíró alkalmaz, mindkét ítéletben ugya exculpatiós szabály léte neon jelent vált felelősséget kimondó szabály a felperest mentesíti, akkor nyílik meg a tér a exculpatiós szabály számára. Felelősség megállapító szabály és exculpatiós szabály alkotnak egy egységet. Csak a bizonyítási teher, amely az asserenti incumbit probatio általános elve szerint a felperest terhelné, a felperes vállairól levétetik. A könnyebbség, amelyet ilyképpen a felperes kap, az alperesre jelent egy_ terhet és ennek a tehernek a szigora kap enyhülést az exculpatiós szabállyal. A felperesnek a bizonyítási tehertől való mentesítése az exculpatiós szabály két esetére vezethet. Az éxculpatio al, hogy az alperes a felperes önhibáját izáltal, hogy saját vétlenségét bizonyítja. x két esete arra mutat, hogy az alperes z esetekben is egy vétkességi felelősség, bban rejlik, hogy amíg általánosságban ndó, ilynemű szabályok eseteiben a vétA vélelem bekapcsolása mutatja, hogy zabály ugyanaz maradt, a mi gondolatbekövetkezhetik azált igazolja, vagy pedig Az éxculpatio mind felelőssége ezekben az egész különbség ; a vétkesség bizonyít; késség vélclmeztetik. végeredményben menetünk számára az bír fontossággal, hogy a felelősség ezen esetekben is vétkességen, ha ez a vétkesség vélelmezett is, alapszik. Az éxculpatio jogi természetét Staudinger nagy kominen tárja is a fenti fejtegetések értelmében magyarázza.