Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 8. szám - Az árucsomagolás jellegzetes külső védelme. Kvalifikált használat

IPARJOGI SZEMLE lyázó, aki oly ajánlatot tesz a pályázatot kiíró vállalatnak, hogy a neki legjobban megfelelő pályázati (tehát üzleti titkot képező) terv alapján 20%-kal olcsóbban szállít, ugyancsak részes az üzleti titoksértésben. (J. 4099/11.—1930.) — A következőkben egy igen érdekes jogesetet mutatunk be, amely kirívó iskolapéldája a pályázatokon lefolytatott tisztességtelen versenyüzelmeknek. A tényállás szerint a B . . . vállalatnál versenytárgyalás volt hirdetve munka elkészítéséire. Ezen munkáért kért G . . . 5705.30 P-t. Ugyanezen munkáért R . . . alternatív árakban összesen 6100 P-t kért, míg K . . . 868.80 P-t. A felbontás után néhány nappal K . . . megjelent az építés bizottságánál és kijelentette, hogy ő a pályázatnál tévedett. Azonban G . . . áraiból 5%-ot enged és ilyen feltétel mellett nyerte el a munkát. A Jury ez üzleti eljárást, amelynek nyilvánvaló célzata a becsületes üzleti ajánlatol tevő versenytársnak kijátszása: tisztességtelen versenynek minősítette. (J. 4099/IV—1930.) — A vevők címének helyváltoztatás esetében felhasználása, amennyiben e címekhez az alkalmazott alkalmaztatásából kifolyólag jutott, azok kisebb részének nevét, lakcímét emlékezetből tudta, nem tiltott versenyeszköz, még az esetben sem, ha alkalmazott a vevők egyikétmásikát újabb munkaadójának, azok részéről történő támogatása céljából fel is kereste. Nagyon természetes, hogy az alkalmazott eljárása szigorúan e határok között gyakorlandó és az alkalmazott előbbi munkaadójának hitelét, hírnevét semminő irányban nem érintheti. (J. 4099/VI—1930.) Az üzleti és üzemi titok megsértésében, úgyszintén a vesztegetés kérdésében a Juryk a legszigorúbb megtorlást követelik. .,Az üzleti vesztegetés tényálladékának elemei a szolgálati hűség megszegése ellenében adott ajándék, jutalom, br>rra valók mértékét meghaladó előny". (J. 421/1929.) „Bármely csekély átalakítás és módosítás, ha az áru használhatóságát és teljesítőképességét bármily csekély mértékben is fokozza, üzleti, illetve üzemi titoknak minősül" (Vb. 26.889/1926.) A versenytárs alkalmazottaitól rendelésekre vonatkozó címek vagy rendelések elfogadása, általában a felperestől el nem bocsátott alkalmazottak munkájának igényhevétele, tisztességtelen versenyeszköz. A kereskedelmi szabadságelvéből folyóan a kereskedő minden megengedett módon ügyleteket szerezhet. A versenytárs ügynöke által szerzett ügyletet azonban csak akkor szabad elfogadnia és lebonyolítania, ha a versenytárs ez ellen kifogást nem tesz. Minden más eljárás a jóerkölcsöt és a kereskedői tisztesség elvét sérti és az ilyen eljárás a Tvt. 1. §-ába ütközik. Közömbös ennélfogva az, ha a vevő az ügynök előtt határozott kijelentést is tesz arra nézve, hogy nem a versenytárs, hanem a másik kereskedő áruját kívánja megvenni. (Vb. 7447/1930.) Az üzleti titok fel nem használása is, a konkrét eset ténykörülményeinek figyelembevételével, tisztességtelen versennyé minősülhet, ha a fel nem használás oka az üzleti titokról adott tt'ves információ (nem felel meg a hozzáfűzött várakozásoknak). (Vb. 52.982—1929.) Az oly magatartás azonban, amely a felhasználás hiányában a Tvt. 15. §-ába ütköző cselekmény megállapítására nem is alkalmas, a Tvt. 1. §-ába beleütközhet, ha a kivitel módja és körülményei az általános kereskedői felfogás szerint (a versenyvállalat vevőinek kikémlelése, a szállítókocsiknak megfigyelése, követése, a versenytárgyalásra jelentkező versenytárs megtévesztése sth., stb.) üzleti jóerkölcsökbe ütköznek. Az ily magatartás célja lévén az idegen munkába való belopódzás, annak a saját üzleti célokra való hasznosítása, a versenyhatósnak ily módon, egyenlőtlen versenyben való fokozása, egymag 'tiban is megállapíthatja a tisztességtelen versenyt. (J. 17.059—1930.) Az üzleti bevásárlók visszaélései. Ismételten panasz tárgyává tétetett, hogy a nagy áruházak bevásárlóinak, az általuk eszközölt bevásárlások után egyes gyárosok, illetve azok megbízottai jutalékot ajánlanak fel vagy ígérnek. Úgy a bevásárlóknak, mint a gyárosoknak, illetve megbízottaiknak ezt az üzleti magatartását a Jury szigorúan elítéli, erkölcstelen üzleti eljárásnak bélyegzi. Az ily eljárást úgy a belföldi, mint általában a külföldi közvélemény azonban nemcsak erkölcsileg elítéli, hanem tiltott cselekménynek, vétségnek minősíti. A versenytörvény egyébként megállapítja, hogy aki más vállalat alkalmazottjának (15., § utolsó bekezdés), meghízottjának, avagy másnak ajándákot, jutalmat vagy más előnyt ad, juttat vagy ígér, avégből, hogy az alkalmazottnak vagy a megbízottnak tisztességtelen magatartása folytán magának vagy másnak áruk vagy munkateljesítmények megszerzése vagy szolgáltatása tekintetében előnyt biztosítson, vagy valamely vállalatnak üzleti vagy üzemi titkát megtudja, _ amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — vétséget követ el és bárom évig terjedhető fogházzal és ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő az az alkalmazott vagy megbízott, aki az előbbi bekezdésben említett tisztességtelen magatartásáért magának vagy másnak ajándékot vagy előnyt követel, fogad el, vagy az aziránt tett ígéretet nem utasítja vissza. A sikeres védelem érdekében szokássá vált, hogy a nagy áruházak megrendelő-lapjaikon e tilalmat rendszeresen felállítják és azt bizalmas megegyezések alapján ellenőrzik. A szolidáris védelem e hathatós fegyverét a Jury helyesli és sikerre vezetőnek tartja. (J. 18.647/1930.) Ha azonban az üzleti titokként kezelt üzleti eljárás, üzleti ötlet a vállalatnak pl. a törvényszéknél történt bejegyezéshez mellékelt alapszabályokból, az okmánytárban elhelyezett iratokból megállapítható, vagyis azok bárki által betekinthetőkké, tehát nyilvánosakká váltak, az üzleti ötlet megvalósítására vonatkozó rendelkezések megszűntek üzleti titkok lenni. Így a konkrét esetben a bíróság megállapítja, iiogy köztudomású, hogy az ingyenes biztosítást más vállalatok is hirdetik, az sem eredeti ötlet, hogy a vásárlók javára vásárlási visszatérítések nyújthatók. Nyilvánosságra hozott üzleti ötletek egy részének alperes által való esetleges figyelembevétele és az üzlettervénél való felhasználása egymagában véve az 1923 : V. tc. 1. §, illetve 15. § rendelkezésébe ütköző cselekménynek még nem minősíthető. (Bp. Tvt. 13. P. 36.389/7—1930.) Ruhamodell ellesése. I. r. alperes divatszalontulajdonos, II. r. alperes segítségével a felperes által tervezett modellt elleste és annak rajzát saját divatszalonjában ruharendelés céljára rendelkezésre tartotta. Az ennek alapján tisztességtelen verseny miatt indított keresetnek a Kúria helyt ad, mert: a tényállásnak ez a része is elegendő annak megállapítására, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes segítségével szándékosan és verseny céljára követte el a Tvt. 1. és 15. §-aiba ütköző cselekményt, miért is az 1. 33. és 35. §-ok rendelkezéseinek megfelel az I. r. alperesnek abbanhagyásra, mindkét alperesnek pedig egyetemlegesen megfelelő összegű elégtétel fizetésére kötelezése. (C. IV. 4342/1929. Róth, 1930. V. 28.) A munkaadó felelőssége. A munkaadó felelősségének a kérdésében a Juryk és Választott. Bíróságok általában ama felfogásuknak adnak kifejezést, hogy a munkaadók a nekik alárendelt személyeket üzleti eljárásukban ellenőrizzék és ne nézhessék, a tiltott szolgálatokkal való „kedveskedés" tűrésével, felelőtlenül a versenytársak megkárosítását. A megbízottak, alkalmazottak ténykedéseiért, amennyiben őket a sérelmezett tények elkövetésében részesség terheli (az ügykör ellátásában, avagy a reábízott teendők ellátásában) a munkaadó felelősséggel tartozik. A vállalat főnökének a felelőssége azonban ki nem terjeszthető az alkalmazottakon túl a bizományosra, az önálló tevékenységet kifejtő ügynökre. (.1. 4099/H—1930.) Amennyiben azonban a versenytársnak sikerül bebizonyítania, hogy alkalmazottai a tiltott versenycselekményt kifejezett és komolynak vehető tilalma ellenére követték el, versenytárs az alkalmazott üzleti tisztességbe ütköző magatartásáért felelőssé nem tehető, mivel arról tudomással sem bírhatott. (J. 52.982/1929.) — Az adott eset körülményeinek mérlegelésével a szórványos esetek előfordulása — amelyek rendes üzleti gondossággal sem előzhetők meg — még nem állapítja meg feltétlenül a munkaadó felelőssegét. (J. 4099/1—1930.) — A felelősség kérdésében a Választott Bíróság megállapítja, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjának nyilatkozata, melyet versenyvállalatok nevében tesz, a konkrét eset ténykörülményeit tekintve, versenyző célzattal történtnek tekintendő, vagyis megállapítja a részvénytársaság felelősségét. (Vb. 52.982/1929.) — Vagyoni felelősség a vállalat birtokosát azonban csak az esetben terhelheti, ha a cselekmény elkövetését rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. A versenytársnak szóbeli ligyelmeztetésen felül, ha annak szüksége felmerül, komoly megtorló intézkedésekkel is törekednie kell az alkalmazottak, ügynökök tisztességtelen magatartásának megakadályozására. (J. 4099/K—1930.) — A lapokban közzétett hirdetésekért a teljes felelősség a versenytársat terheli és nem mentesül az erkölcsi felelősség alól, mivel a felelősség alól való mentességnek ily esetben való vélelmezése illuzóriussá tenné a reklámközlések útján történő visszaélések megtorlásának a lehetőségét. Igazolások bírói mérlegelésre tartoznak. (J. 12.410/1930.) — önálló ügynökök részéről tett és a Tvt. tiltó rendelkezéseibe ütköző kijelentésekért a versenytárs felelősséggel nem tartozik. (Vb. 11.244/1930.) — önállŐ ügynöknek azonban nem tekinthető